Category: IT

Mesterséges intelligencia

Jelenleg a vízcsapból is ez folyik, nem is szándékozok túl sokat írni róluk.
Csak egy apróságról.

Itt volt a Google meglehetősen sok pénzbe került lebőgése a Bard nevű MI-vel. Miért is volt ez ennyire durva? Azért, mert Bard tényt hibázott el. A tény pedig, tudjuk, az bizony tény. Nem kell hozzá intelligencia: vagy jól tudjuk, vagy sehogy.

Most ne menjünk bele abba, hogy a jelenlegi post-truth világban a tény lényegtelen, egyedül a narratíva számít, a tényeket kizárólag aszerint értelmezzük, mennyire felel meg a narratívánknak, azaz a tény önmagában egyáltalán nem egyértelmű.

Nos, a helyzet az, hogy a tény ténységének megállapításához igenis kell intelligencia. Vegyük például a macskát. (Ha már itt lustálkodik a kanapén.) Egy házimacska hossza 30-60 centi. Ez egy tény. Persze van kölyökcica és létezhet mesékben, fantasy könyvekben akár kétméteres, ember formájú macska is. (Pl. Khajiit.) Ha rákeresünk arra, hogy a macska mérete, akkor kapunk mindenféle adatot. Nyilván nekünk kell validálnunk, azaz összehasonlítani a tapasztalatainkkal és kiszűrni a valótlan adatokat. Ehhez intelligencia kell, nem is kevés. (Nézd meg, mennyien dőlnek be hamis híreknek.) Itt még van mit dolgozniuk a programozóknak. A Google prezentációját valójában nem is ők cseszték el és nem is az volt a fő gond, hogy Bard ostoba (hiszen ezen még dolgoznak), hanem az, hogy előtte nem tesztelték a kérdéseket. Nem olyan válaszokkal virított az MI, melyek a reményteli jövőt mutatták volna meg, hanem olyannal, mely a még meglévő nehézségeket illusztrálta.

Elmesélem, hogyan találkoztam először ChatGPT-vel. Éppen reggeliztem és azon törtem a fejemet, hogy át kellene variálnom a túrareggeliket. Eddig kolbász volt kenyérrel és sörrel, de talán van egészségesebb megoldás is. Mi lenne például a péksütemény, tej kombinációval? Egyáltalán nem szoktam tejet inni, nem is volt meg fejből a kalóriája. Rákereshettem volna, de pont ott volt előttem ChatGPT, így őt kérdeztem meg. Nagyon kulturáltan válaszolt magyarul, még fel is sóhajtottam, hogy huh, de jó lenne, ha a természetes intelligencia akár csak fele ilyen választékosan kommunikálna. Aztán közölte, hogy a tej kalóriatartalma 150 kalória decinként, amitől egyből jojózni kezdett a szemem. Ebből egy liter 1500 kalória, jelenleg ekörül van a napi adagom. Nyilván rákerestem a guglival is, az kiadta, hogy zsírtartalomtól függően 40-60 kalória. Ezt megmondtam ChatGPT-nek is, irult-pirult és nem győzött elnézést kérni. Két héttel később ismét megkérdeztem tőle, ekkor már jól válaszolt.

Arról is lehetett olvasgatni, hogy mennyien trollkodják ezt a szerencsétlen MI-t, és tény, lehet. Pont azért, mert csórikámnak egyelőre nincsenek valós tapasztalatai arról, hogy mi a normális. Azaz az a fajta normális, melyet tényleg ez emberiség többsége képvisel, azzal a normalitással szemben, mely az emberiség kisebb, de mondjuk hangosabb részére jellemző és hol van az a határ, ahonnan már semmiképpen sem normális. Nehéz? Persze. Még nekünk is. De ez látszik abból is, hogy inkább mesterséges intelligenciát próbálunk teremteni, mint hogy a természetest javítgatnánk.

[PS1]

Azért jól elbeszélgettünk a túrareggelivel kapcsolatban. Egyet ugyan nem értettünk, de vegyél észre olyan apró finomságokat, hogy szándékosan nem kérdeztem egyértelműen, mégis értette a kérdést és képben volt, azaz értette, hogy a lazán fogalmazott kérdések a korábbi kérdésekhez kapcsolódnak, annak folytatásai.

Mit érdemes reggelizni egész napos kerékpártúra előtt?

  • Egy egész napos kerékpártúra előtt érdemes olyan reggelit fogyasztani, amelynek magas a szénhidrát- és fehérjetartalma, és amely jól emészthető, hogy megfelelő energia- és tápanyagbevitelt biztosítson az edzéshez. Néhány jó választás lehet:
    Teljes kiőrlésű pirítós banánnal és mandulavajjal
    Tojásrántotta teljes kiőrlésű kenyérrel és friss zöldségekkel, mint például paradicsom, paprika, avokádó
    Zabpehely gabonapehellyel, joghurttal és friss gyümölcsökkel, mint például banán, bogyós gyümölcsök, almák.
    Ezek a reggelik könnyen emészthetők, és biztosítják az edzéshez szükséges energiát és tápanyagokat, például a szénhidrátokat és fehérjéket. Fontos, hogy ne fogyassz túl nehéz vagy zsíros ételeket, amelyek nehezen emészthetők, és nehézkessé tehetik az edzést. Emellett, javasolt az edzés előtt legalább 1-2 órával reggelizni, hogy az emésztőrendszered készen álljon a mozgásra.
  • Mi a helyzet a péksüteményekkel?

  • A péksütemények általában magasabb kalóriatartalmúak és magasabb zsírtartalmúak, és alacsonyabb tápértékkel rendelkeznek, mint az egészségesebb reggelik. Ezért, ha rendszeresen fogyasztod őket, akkor az hozzájárulhat az egészségtelen étrendhez, amely hosszú távon káros lehet az egészségre. Azonban, ha időnként fogyasztasz ilyen ételeket, az nem feltétlenül probléma. Ha reggeli péksütemény mellett döntesz, érdemes választani a teljes kiőrlésű változatot, amely magasabb rosttartalommal rendelkezik, és lassabban emésztődik, így hosszabb ideig biztosítja a teltségérzetet. Emellett, ha valamilyen fehérje forrást is fogyasztasz hozzá, például tojást, akkor az segíthet az étkezés egyensúlyának fenntartásában. Az egészséges reggelikre való áttérésben a változatosság és a mértékletesség kulcsfontosságú, így ha péksüteményt fogyasztasz, érdemes időnként más reggelikkel is váltogatni, amelyek magasabb tápértékkel rendelkeznek.
  • Sör reggelire?

  • Sör reggelire nem ajánlott, mivel az alkoholnak nagyon magas a kalóriatartalma, ugyanakkor alacsony a tápértéke. Az alkoholfogyasztás reggelente nem csak az egészségtelen étkezési szokásokra utal, hanem az egész napos teljesítményt is csökkentheti. Az alkoholfogyasztás rövid távon okozhat dehidratációt és émelygést, valamint az alkohol hatása alatt nehéz lehet teljesíteni az edzést vagy aznapra tervezett teendőket. Az alkoholfogyasztás hosszú távú hatásai közé tartozik az egészségügyi problémák, mint például a magas vérnyomás, a májbetegség, a szívbetegség és a rák kialakulásának kockázata. Érdemes inkább egészséges reggelit választani, amely megfelelő energiát és tápanyagokat biztosít az egész napra, és segít abban, hogy energikus és produktív legyél.
  • [PS2]

    A végére egy vélemény a szkeptikusoktól.

    Gondolatból jegyzetelő gép

    Valamikor borzasztó régen, amikor még kerékpárral jártam dolgozni – atyavilág, azok a békebeli munkahelyi évek – szóval valamikor piszok régen ábrándozgattam arról, hogy jaj de jó lenne valami olyan ketyere, amely venné a gondolathullámaimat és szöveggé konvertálná, méghozzá írásban, txt formátumban. Hiszen a legjobb gondolataim bringázás közben keletkeztek, viszont mire hazaértem és lezuhanyoztam, az egész eltűnt a devnullban..

    Ez úgy merült fel ismét, hogy gőzerővel tervezem a nyári programokat és nagyon úgy néz ki, hogy ha most aprólékosan megtervezek mindent, akkor ugyan bele fog férni a nyárba a tömérdek túra és a munkavégzés is, egyvalami nem fog beleférni, az, hogy ezeket az élményeimet megírjam. Elméletileg működhetne, hogy a sátorban a lefekvés előtti órákban bepötyögöm mobiltelefonba az aznapi feljegyzéseket, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez kifejezetten kényelmetlen, fárasztó és nehézkes. A tavalyi túrákon már teljesen elhagytam, írtam otthon fejből azt, amire emlékeztem. Persze tavaly még volt időm.

    A reménytelenség biztos tudatával azért rákerestem a guglin… és megvan. Emberek. Megvan a fejemből jegyzetelő gép. Várni kellett rá 15-18 évet, de itt van, leteszteltem, működik.

    1. Venni kell egy kémmikrofont. Ez vízálló, nyakba akasztható, mindig kéznél van. Bekapcsolom, indítja a felvételt, kikapcsolom, leállítja. Otthon usb kábellel csatlakoztatom a számítógéphez, a wav fájlokat felmásolom.

    2. A számítógépbe kell hangszóró és mikrofon. Ez a mai laptopos/homeoffice világban szerintem mindenkinél adott.

    3. Google Translate. Beállítom, hogy fordítson magyarról urdura.

    4. Megnyomom a bal alsó sarokban lévő mikrofon ikont, majd lejátszom a wav fájlt. A magyar szöveg megjelenik a bal oldali ablakban. Ki lehet másolni egy txt fájlba.

    Tadamm.

    A 2. lépés megkerülhető, Enterprise Windows 10 esetén a Chrome böngészőben be lehet állítani, hogy a hangot ne mikrofonról, hanem a belső keverőpultról vegye, ekkor ki tudjuk szűrni a külső zajokat.

    Linkek
    A fenti módszer leírása.
    Alrite (online, fizetős).
    Transcriptor (online, fizetős).

    A következő lépés az lesz, hogy a blogbejegyzéseket megíratom a ChatGPT-vel.

    Férfiember pakol

    Meg kell követnem a mindenféle kütyük gyártóit, hogy egy ideje már nem csomagolnak usb kábeleket a termékeik mellé. Tényleg durva a helyzet.

    Hétvégén rámjött az év végi pakolhatnék. Első körben kibontottam a szerverszobát, megszüntettem a clustert, és kegyetlenül legyilkoltam az öreg G6-os HP szerveremet. Felvágtam a hasát, kiszedtem belőle a diszkeket és a memóriát. Ezeket átpakoltam a HP kockaszerverbe. Ebből NAS lesz. A maradék Dell szerver még elég jó, az lesz a játszós szerver, tele virtuális gépekkel. Mindkét gépre ráküldtem a radírt, majd az egyikre 2019-es, a másikra meg 2016-os Windows szervert telepítettem. Aztán beleborultam az ágyba.
    A következő napon jött a neheze: az egyébként szerszámoskamraként működő piciny lyukat újragondolni: hogy elférjenek a gépek is, meg be lehessen költöztetni az összes szerszámot. Fejlámpa, mérőszalag, vízmérték, ácsceruza. Aztán Ikea webáruház. Ez nagy. Az még nagyobb. Kicsi. Na, itt van. Ez jó lesz. Talán. Mivel a levegőben kellett mérnem, nem mehettem biztosra, pedig ránézésre egy centin fog múlni. Bátraké a szerencse.
    Ikea. Karácsony előtt. Vasárnap. Ehhez képest világrekordot futottam. A belépés után 12 perccel már ki is jöttem, úgy, hogy még le kellett vadásznom a raktárban a polc mindenféle elemeit. És még erőszakhoz is alig kellett folyamodnom.
    Aztán itthon belegóztam a polcot a helyére, tényleg egy centin múlott, de pont befért.

    Utána jött a neheze, be kellett szerelnem mindent, a tömérdek kábellel. Főpróba, juhé, elérem a gépeket rdp-vel. Utána még bepakoltam minden szerszámot, azok is pont befértek. Mintha megterveztem volna. Pedig.
    Szunya.
    Újabb nap. Lerámoltam a nappali polcairól az összes dobozomat. Ezekben vannak olyan 20-30 év kábelei, kütyüjei, számítógép-alkatrészei. Volt itt minden: koaxkábelek, mp3 lejátszó, Vosonic, manager kalkulátor, szótárgép, PS2 fordítók, diszkek, memóriák, legalább egy kiló mindenféle öreg kártya, talán még Elvis Presley is itt bújt el valahol. Na ezt mind kiborítottam a nappali közepére, aztán elszaladtam az Ikeába dobozokat venni. Utána elkezdtem szétválogatni a kupacot, mindent külön nylonzacskóba, a zacskókat különböző dobozokba, a dobozokat rendszer szerint a polcokra. Rend a lelke mindennek. Kidobni természetesen nem dobtam ki semmit, még az angol dugós XBox csatlakozót sem, pedig a játékgép már tíz éve bekrepált. (Odaajándékoztam valakinek, fogalmam sincs, mire kellett neki az a dög nagy ócskavas.)

    És akkor most értem vissza a nyitógondolathoz. Külön zacsikba raktam a tápkábeleket, a videókábeleket, a szalagkábeleket és természetesen az usb kábeleket, sőt, külön zacskót kaptak a speciális usb kábelek is. Mit saccolsz, mekkora zacskó lett az usb kábelekből? Ekkora. Nem számoltam át, de saccra kábé hatvan usb kábel gyűlt össze az évek alatt. Nyilván volt köztük usb A, B, C, meg mini és mikro, toldók, fordítók… de akkor is. Hatvan kábel. Kábé húsz százalékuk még csak ki sem volt bontva. Jó, persze, nem mindenki ennyire gyűjtögető tipus, de 5-10 darab biztosan van minden háztartásban. Tényleg tök felesleges minden termék mellé csomagolni egy újabbat.

    Aztán persze még nem lett vége a nagy pakolásnak. A dobozokból előbukkant egy kettes monitorelosztó, nem is emlékeztem rá, így elsőre a régi négyest raktam vissza, jelentősen megnövelve a kábelek számát, illetve találtam egy usb rádióvevőt, így le tudom cserélni a vezetékes billentyűzetet vezetéknélkülire (azt is találtam), ezekért meg már megéri újra szétbombázni a szerverszobát.
    Megcsináltam. A négyes monitorelosztót a tizenvalahány kábelével olyan volt kirángatni, mint amikor azután a bizonyos heroikus vaddisznóvadászat után a haverok lábukat masszívan betámasztva rángatták ki belénél fogva a disznó belsőségeit a segglyukán keresztül.

    De készen van. Az élet szép.

    Fiók aljáról #01

    Ez a blog nem úgy íródik, hogy eszembe jut valami, és hopp, megírom, majd már rakom is ki. A legtöbbször csak arra van időm, hogy feljegyezzem azt, ami eszembe jutott, esetleg beleírjak néhány vázlatpontot, egy-egy markáns mondatot. Ilyen, különböző kidolgozottságú feljegyzésből most is van vagy ötven a piszkozatok között.
    Mivel mostanság éppen nem történik semmi érdekes (nem a francokat, csak nagyon nincs időm írni), szóval az időhiány miatt inkább ezeket a félkész írásokat fejezem be.

    ~oOo~

    Kábé 2,5 évvel ezelőtti feljegyzés

    ~oOo~

    Hogy miért nem szeretek multiknál dolgozni. Mesélek.

    Projekt egy ügyfélnél. Szerettem volna, hogy egy szolgáltatást bővítsenek ki. Erre fel kell venni egy ticketet. Ilyesmire én nem vagyok jogosult. Leadtam a kérelmet a projekt menedzsernek, aki továbbította a koordinátornak, aki odaadta annak az embernek, akinek megvan a jogosultsága a ticketing rendszerben. Berögzítette. Egy nappal később jött egy visszakérdezés a ticketing rendszeren keresztül: biztos, hogy nekem ez kell? Mert meg lehetne oldani egyszerűbbben is, így, meg úgy.
    Na most, normális helyen innentől úgy megyünk tovább, hogy felhívom a pacákot és megbeszéljük. Mert azt már régóta megtanultam, hogy a nagy arc kontraproduktív. Lehet, hogy az illető azért javasolta ezt, mert nem látja át abból a magasságból a dizájnt, ahol én összeraktam. De az is lehet, hogy igaza van és az általam kért módosítás náluk nem valósítható meg, vagy éppen valami okból tiltva van a rendszerükben. Hányszor láttam már, hogy a helyi szabályozás felülírta a best practice alapú tervezést. A kérdés telefonon két perc alatt elrendezhető, utána – amennyiben szükséges – feladok egy ticketmódosítást és mehet minden tovább.

    Bedobtam a láncba a telefonszámomat. Hogy továbbítsák és a srác hívjon fel. Azt a választ kaptam, hogy az illetőnek nincs nyilvános telefonszáma, nem hívható fel.
    Egy ideig elég bambán néztem, majd megírtam, hogy nem én akarom felhívni, hanem azt szeretném, ha ő hívna engem.
    Erre nem jött válasz.
    Oké. Akkor szépen nekiültem és maximális udvariasággal megírtam, miért nem jó a javasolt módszer.
    Ez volt az a levél, melyet mindenképpen el szerettem volna kerülni. Mert jó eséllyel egósérüléssel fog járni. Ha ugyanis kiderül, hogy nekem van igazam (márpedig sanszos, mivel a régi rendszerben is így lett megvalósítva ez az izé), akkor a hapsinál be fog indulni a seggvédő/egóvédő mechanizmus. Ő ugyanis csak a ticketing rendszerben fog találkozni a válaszommal, mely rendszer nyilvános, monitorozott, archivált, ami oda bekerül, arról értesül a fél világ, köztük a főnöke is. Azaz várható, hogy ha nekem lesz igazam, az illető be fog feszülni. A projekt pedig ilyesmik nélkül is elég vacak, senkinek nem hiányoznak a cicaharcok.

    Szóval megírtam a levelet és elküldtem a projekt menedzsernek. Aki hasonlóképpen gondolkodott és inkább nem küldte tovább. Nekiállt megbeszélést szervezni. Ő úgyis kint van az ügyfélnél, megkeresi az illetőt, áthívja magához és online megbeszéljük hármasban ezt az egészet.

    Azóta eltelt egy nap, egy hét, két hét. Még nem sikerült összehozni a megbeszélést.

    Ugye megvan, hogy egy kábé kétperces telefonbeszélgetéssel tisztázni lehetett volna az egészet?