Category: IT

Megjöttek az új kártyák: a GPU és a network. Éppen volt másfél órám két megbeszélés között, csapjunk bele. Csere.

1. infarktus

Szétszedtem a gépet, megvizsgáltam a videókártyákat. Hoppá. A régi kártyán az áramcsatlakozás hat tűs, az újon meg nyolc. Jó lesz ez? Vad keresgélés a neten. Igen, jó lesz. Valahol kell még lennie két tűnek a kábelen. És tényleg: jobban megnézve külön kábelen volt még két apró tű, csak nem vettem észre, mert visszahajtották és dróttal vastagon körbetekerték. Szerencsére a kábelt csak egyféleképpen lehet belerakni, szóval összelegóztam valahogy.

2. infarktus

Összeraktam mindent, bekapcsoltam a gépet. Szurkoltam. Nem sok sikerrel. Egy dvi-s monitor röffent be, a másik kettőn (hdmi) semmi. (Adapterhegyek voltak, mivel a kártya már displayport csatlakozós.) De amelyik elindult, abban sem volt köszönet, olyan 800*600 felbontást virított. Én meg néztem bambán. Aztán egy hirtelen villanás és beindult az összes monitor, szép nagy felbontással. Ekkor döntöttem úgy, hogy kimegyek a konyhába kávét főzni és hagyom, hogy a rendszer bekonfigurálja magát.
A kulcs nyilván az volt, hogy a régi Nvidia driver nem volt jó az új Nvidia videókártyához, de a Windows magától letöltötte az új drivert és telepítette.

3. infarktus

Hátradőltem, kortyolgattam a kávémat. Oké, alapvetően rendben vagyunk, működik minden. Aprómunka még van, de azt majd ledarálom. Legyen egy kis zene. Nem lett. Hang, az nincs. Átvizsgáltam az erősítőt, újraindítottam a lejátszót, kipróbáltam egy másikat, semmi. Aztán a fejemre csaptam. Persze, ma már a videókártya egyben hangkártya is és nyomja ki a hangot a monitorok szokolrádió minőségű hangszóróira, magabiztosan magát nevezve ki default hanglejátszónak. Visszaállítottam a hangkártyára, pipa.

4. infarktus

Ez volt a legdurvább. Ekkor már tíz percre voltam a megbeszéléstől, indítottam volna az Outlookot, hogy a meghívóból belépjek a Teams-be, aztán… felugrott egy ablak. Hogy jelentős hardverváltozás történt a gépben, emiatt újra kell aktiválnom az Office-t. Nekem meg jojózott a szemem. Mi van? Na mindegy, előkerestem a licenszkulcsot (legális 2016-os verzióm van), aztán gyerünk, aktiváljuk. Kulcsot nem kért, ehelyett kiírta, hogy nem lehet aktiválni, mert ezt a kulcsot már felhasználtam. Egy másik gépen. Anyád. Persze, hogy felhasználtam. _Ezen_ a gépen.
Jó. Mit lehet csinálni? A másik lehetőség a telefonos ügyintézés. Már előre paráztam, hogy majd egy texasi marhapásztornak kell elmagyaráznom, mi is van, de szerencsére lehetett nyelvet választani, majd utána magyar telefonszámot kaptam. (Meg egy ijesztő formot, de ez majd később kap szerepet.)
Felhívtam a számot. Billentyűs navigáció. A géphölgy közölte, hogy a telefonos metódus megszűnt, ehelyett menjek el egy weblapra, mondja is a címet. Mondta.
a k a . ö s / a o h
Én meg megint bambán néztem. ‘Ö’ betű az url-ben? Szerencsére a hölgy felajánlotta, hogy ha kérem, elküldi az url-t sms-ben. Akarom? Megint néztem bambán. Ugyanis nem mondta, melyik gombot kell megnyomnom az ‘igen’ válaszhoz. Kipróbáltam a logikus változatokat, ‘1’-es, ‘*’, ‘#’… a harmadik után közölte a hölgy, hogy sajnos más nyelvet beszélünk, bontja a hívást. Felhívtam újra, hátha rosszul hallottam. De megint ‘ö’ betűt értettem. A végén pedig a kérdés, akarom-e? Végső elkeseredésemben kicsúszott a számon, hogy ‘igen, akarom te büdös kurva!’, erre közölte, hogy köszöni a választ és küldi az sms-t.
Ide most képzelj el egy olyan Benny Hill jellegű gumiarcos csodálkozást.
Vagy Brekit a Muppet Show-ból.
Aztán vártam, de nem jött semmilyen sms. Kénytelen voltam a józan paraszti eszemet használni: mi lehet az ‘ö’ betű helyett? Nem volt bonyolult, a Microsoft url-rövidítő megoldása az aka.ms, szóval ‘m’ betű lesz az az ‘ö’… és tényleg az volt. Megkaptam a licenszaktiváló oldalt. (Külön gratulálok annak a baromnak, aki úgy betűzte le az ’em’ betút. hogy ‘mö’.)

Csakhogy először be kellett lépnem. Különböző okok miatt van legalább egy tucat MS accountom, először el kellett találnom, melyikkel lett eredetileg aktiválva. Aztán be kellett lépnem. Persze, captcha, b@szódjanak meg. Egy kisvasutat kellett elterelgetnem az egyik vasútállomáshoz. Jó, most már tényleg belépés. Nem engedett, állandóan valami jelszó/identitás elmentést erőltetett, de az egyik választáshoz usb eszköz kellett volna, a másik meg (az MS saját password managere) lefagyott, nem működött. Bezártam a böngészőt, újabb próbálkozás. Ugyanaz. Megint bezártam a böngészőt, újabb próbálkozás… és ekkor már nem erőltette az identitásmegjegyzést. (Ennyit arról, hogy ugyanaz a folyamat mindig ugyanoda vezet. Az informatikában nem.) Innen már viszonylag sima volt a helyzet, viszonylag magától értetődően eljutottam odáig, hogy Office 2016 újraaktiválásról van szó. Csahogy utána jött az igazi horror. Azt mondta, hogy gépeljem be az újraaktiválós képernyőn lévő kódot. Ez egy nagyobb bélyeg méretű grafikus ablak, nem működik a copy/paste. A kód 56 számjegyből állt. Ezt kellett hibátlanul begépelnem. Ez után kérdezett még rá, hogy hány gépen használom, közöltem vele, hogy 1, azaz egy gépen, erre kegyesen adott egy 48 számjegyből álló válaszkódot, hogy akkor ezt gépeljem be az aktiváló ablakba. A lehetőségek: elmentem a kódot, vagy csináljak screenshot-ot. Azt választottam, hogy mentse el, átmentem az ablakba, ctrl+v, erre kiderült, hogy csak az első hat számjegyet mentette el, mentem vissza, erre… időközben bezárta a weboldalt. Tehát hogy jobban érthető legyen: valami szadista barom kitalálta, hogy a képernyőről leolvasva gépeljek be hibátlanul 48 számot, de a weboldal, amelyen a számok láthatók, egy perc után eltűnik. Miért? Csak. Én pedig kezdhettem előlről, azaz a kisvasút után újra pötyöghettem befelé az 56 számjegyet, amire válaszul megkaptam a 48 számjegyet és most gyorsan nyomtam egy ctrl+printscreen-t (az MS gombokban helyből nem bízunk), így a lementett képről már be tudtam gépelni a kicsi ablakba a 48 számjegyet. Hurrá. Aktiválódtam. A megbeszélés ugyan pár perce már ment, de kicsire nem adunk, szerencsére még csak a kezdő ütésváltások mentek le. Aztán még upgradelni kellett a Teams-t, mert nem tudott mit kezdeni a meghívóban lévő linkkel… és ennyi.

Ennyi? Lónak a farát. Később Visio. Ugyanez: a videókártya cseréje itt is kiverte a biztosítékot. És igen, végig kellett csinálnom a fenti rémálmot még egyszer. Gyakorlatilag dühöngő vadállat lett belőlem, ha lett volna a közelemben egy microsoftos, istenbizony letépem a fülét. Itt vagyunk egy baromi necces projektben, a határidők izzó vasfogókkal tépkednek, mi meg ahelyett, hogy haladnánk, inkább visszafelé csúszunk… mindenki ideges, én pedig nem tudom elérni a leveleimet, nem tudok visio-ban rajzolni és nem tudok wordben terveket módosítani. Mert ehelyett az emberi aljasságnak ezzel az ordító példányával cseszem el az időmet, pusztítom le nullára az energiámat és a türelmemet. Mindezt a nagy büdös semmiért. (Bakker, egyszerű videókártya-csere!) Van egy legális Office+Visio példányom és nem látom be, mennyit változott a helyzet azzal, hogy le tudtam olvasni a képernyőről 56 számjegyet, majd be tudtam gépelni, majd újból leolvastam 48 számjegyet és azokat is be tudtam gépelni? Mit bizonyított ez a jogtisztaságot illetően? Egyszerűen annyit kellett volna csak megkérdezniük, hogy hardvercsere történt: igen? nem?… köszönjük, végeztünk.
Persze, én vagyok a hálátlan. Hiszen megtehették volna, hogy 65419646948984894897 számjegyet kell leolvasnom és begépelnem. Háromszor. Letolt gatyával.

PS
Ja, és még hátravan ebből a sorozatból a Project. Csak meglesz az a három.

A mostani részben a mindenféle vásárlások kálváriáját mutatom be. (Ennyiből kapcsolódik ehhez az íráshoz is.)

1. Sony Vegas Pro 23

Itt egy kicsit csalok, mert ez a gikszer már a korábbi, azaz Vegas Pro 21-es verziónál is előjött. Érdekes módon, amikor az első Vegas programot (16-os) vettem, akkor ebből nem volt probléma, a 21-esnél már igen. Arról van szó, hogy ha meg akarom venni az alkalmazást a gyártótól és megadom az adataimat, akkor elhajt, mondván, hogy ha magyar vagyok, akkor menjek a magyar viszonteladóhoz. Igazából fogalmam sincs, ki az, eleve nem szoktam ilyenekkel foglalkozni, nagyjából a magyar viszonteladók sem, mármint azzal, hogy árulják is a terméket. Az árakról, akciókról nem is beszélve.

Ezt az akadályt korábban úgy hidaltam át, hogy a netről lepuskáztam egy new yorki lakás címét, szerencsére felírtam, most is azt adtam meg, működött.
Lejött a program.
Aztán hogy mennyit szívtam vele, mire normálisan működött, az már egy másik téma. Ki fogom bontani.

Megjegyzés. Hasonlókat szívtam még anno az Xbox-szal. Amerikában vásároltam, aztán amikor játékot akartam letölteni rá, mely akcióhoz valami virtuális fabatkát kellett volna vásárolnom, ott jöttem rá, hogy gubanc van: magyar lakcím, amerikai gép, feloldhatatlan ellentmondás. Úgy hidaltam át, hogy megadtam a Buckingham palota címét lakásként és akkor már engedett vásárolni.

[Update]
Ezt időközben találtam. Fogalmam sincs, mi lehet, de nagyon furán néz ki. Nyilván nem mertem feltelepíteni.

2. Tévé az Auchanból

Igen, én is érzem a helyzet komolytalanságát. De így adta ki. Miután a Geminivel alaposan körbejártuk, milyen tévé felel meg az igényeimnek, azaz
– 50″-nál ne legyen nagyobb, mert ennyi helyem van a falon,
– legyen valódi 4K-s,
– legyen szép a képe,
– le tudjon játszani szaggatás nélkül 4K/50fps/70mbps AVC/HEVC/AV1 videókat DLNA szerverről,
– ugyanilyen minőségben tudjon streaming csatornákról is lejátszani,
– legyen optikai hangkimenete,
– és ne legyen az egekben az ára.
Ez lett belőle: LG 50QNED70A6A.

Utána jött az árukereső. Ahol legnagyobb meglepetésemre az Auchan kinálta az egyik legalacsonyabb árat. Auchan áruház itt van tőlünk 4 kilométerre. Úgy belegondoltam: beülök a furgonba, legurulok, lemelem a polcról, hazahozom. Mi lehet ennél egyszerűbb?
Aztán már rögtön az elején halálos sebet kapott a vásárlás, nem is akárhogyan.
Az árukereső az online.auchan.hu oldalra dobott, beléptem. Betettem a tévét a kosárba. Közben feltűnt a megjegyzés, hogy ezt a tévét _kizárólag_ online lehet megvásárolni, csak úgy a boltból nem. Jó, hát ha nem, akkor nem, én úgyis pont online próbálom. Gyerünk tovább. Szállítás.
Itt véreztem el. Három lehetőség közül választhattam:
– Kiszállítás.
– Áruházi átvételi pont.
– Csomagautomata.
Nagyjából adta magát, hogy a kiszállítás fog nyerni, de előbb elmondom, mi van a másik kettő mögött.
– Csomagautomata: nyilván egy ekkora tévé esetén nem játszik, ezt az alkalmazás ki is írta.
– Áruházi átvételi pont: itt is figyelmeztetést kaptam, miszerint átvételi ponton semmi olyat nem vehetek át, amihez jótállási jegyet kell pecsételni, tehát ezt a tévét sem.
Jó. Jöjjenek a fuvarosok. Innentől lett durva a történet. Megkérdezte az irányítószámomat. Megadtam. Bekért egy időablakot. Egy grafikus felületen kiválasztottam egy olyan napot, amikor nem megyek sehová. (Ez volt a legolcsóbb lehetőség.) Majd amikor folytatni akartam, kiírta a bűvös mondatot: “Az űrlap érvénytelen adatokat tartalmaz.”

De hogy mi az, azt nem mondta meg. Márpedig nagy választék nem lehet, a képen is látszik, hogy van ‘szállítás módja’, van ‘irányítószám’, van ‘időpont’, a fuvardíjat már az alkalmazás számolta ki. Nyilván próbálgattam más időablakokkal, a többi paramétert logikusan nem tudtam tekergetni, így meg mindig ezt az értelmetlen üzenetet kaptam. Resistance is futile.
Annyi azért feltűnt, hogy ha a ‘mégsem’ gombbal lépek ki ebből az ablakból, akkor a fuvardíj már 4000 forint körül van, de persze akkor sem mehettem tovább.
Szóval a tévé csak online vásárolható meg, de valójában úgy sem. Biztos jó üzlet ez az Auchannak.

Én viszont – némi füstölgés után – matekoztam egyet. Az árukeresőben volt olyan ajánlat, ahol az Auchan áránál drágábban, de 4000 forint különbözetnél kevesebbért árulták ezt a tévét és ott már benne volt a fuvarköltség is, azaz összességében tkp ez volt az olcsóbb ajánlat. Némileg zavart, hogy a cég eddig nem szerepelt a biztonságos webáruházak listámon, de nyomoztam egy sort és rendben lévőnek tekintettem. Megvettem, kulturáltan leegyeztették a kiszállítást, időben itt is voltak, a tévé jó. József örül.

3. Konzol a Médiamarktból

Hát, ez sem volt sima. Nem vagyok konzol téren nagy szakértő, paráztam is, hogy hogyan fogom tudni kiválasztani a megfelelő falikonzolt, de a Gemini megint segített. Elmagyarázta, hogy van egy VESA szabvány, a tévém a VESA 200*200 kategóriába esik, azaz mindenképpen ilyen legyen a konzol. A többi paraméter már az extra. Ez nálam konkrétan azt jelentette, hogy legyen lapos és előre hajtható. Meglepő módon a Médiamarktban volt a legnagyobb konzolválaszték és találtam is egy megfelelőt, jó áron. Pedig annyira nem szeretem az üzletet, az online vásárlás kifejezetten szenvedés náluk, de hát ha ez van, akkor ez van.
Megrendeltem, a visszaigazolás szerint várhatóan a következő napon mehetek is érte.

Eltelt négy nap, nem kaptam semmilyen értesítést. Elküldtem a levelet Nejnek és megkértem, hogy amikor jön haza és úgyis elmegy az üzlet mellett, lépjen már be és kérdezzen rá, wtf?
Bement. Megmutatta az eladónak a megrendelés visszaigazolását, az illető belenézett és közölte, hogy ja, ezt a megrendelést törölték. Én itt már borítottam volna az asztalt, hogy miazhogy törölték, miazhogy értesítés nélkül és egyáltalán, mi ez a kupleráj, de szerencsére Nej hozzám képest úrinő, csak nézett nagy szemekkel, mire az eladó megvigasztalta, hogy éppen van egy eladó darabjuk készleten, vigye el azt. El is hozta, így tulajdonképpen egy szavam sem lehetett, de a bicska azért kinyílt a zsebemben.
Aztán jött a történet groteszk része.
Másnap ugyanis kaptam egy levelet a Médiamarktól, hogy átvehetem a megrendelt árut. Azt, amelynek a megrendelését törölték. Azt, amelyet a várható egy nap helyett öt nap után szállítottak le, úgy, hogy az átvevő áruházban éppenséggel volt készleten is.
Majd innentől kétnaponta küldték a leveleket, hogy most már aztán vegyem már át az árut. Aztán egyszer csak duzzogva közölték, hogy törölték a megrendelést.
Még egyszer.

4 Ipon

Én sokáig az Aqua webáruházat favorizáltam, de tavaly év végén gurítottak egy nehezen vállalható átalakítást, azóta elváltottam tőlük. Már eleve az, hogy egész decemberben – tehát a legnagyobb vásárlási szezon csúcspontján – nem lehetett elérni a webshopot átalakítás miatt, mutatta, hogy betette a nemnormális gondolkodás a lábát, ennél már csak az volt rosszabb, amikor kinyílt az új webshop. Nem túl acélos választék, technikai adatok a termékeknél vagy minimálisan, vagy semennyire (link a gyártó oldalára, ami persze nem a termékre mutat), nincs személyes átvétel üzletben, relatíve drágák is, szóval átváltottam az Iponra. Őket is ismerem régóta, jó emlékeim vannak a cégről. Ez be is jött, jók az árak, jó a választék, pontosan szállítottak, szóval minden frankó.

Egy ránézésre apróságtól eltekintve.

Több kört is rendeltem tőlük, aztán az egyik után kaptam egy hírlevelet. Engem az ilyesmikkel ki lehet kergetni a világból, soha, soha nem iratkozom fel, nem engedélyezem és sikítófrászt kapok, ha valaki mégis betámad egy ilyennel. Levél alján leiratkozós link, nosza, rákattintottam. Erre közölte, hogy nem vagyok feliratkozva, tehát leiratni sem tud. Mindezt úgy, hogy a hírlevél ott vigyorgott a postaládámban.
Tekintve, hogy eddig jók voltak a tapasztalataim a céggel, nem jelentettem be egyből szpemnek, hanem megírtam nekik, hogy na. Figyeljenek már oda.
Erre jött egy meglehetősen nagyképű válasz, hogy ez nem hírlevél, hanem termékajánló.
Nálam pedig teljes életnagyságban nyílt ki az a bizonyos bicska. Kurvára nem érdekel, minek nevezik a hírlevelüket. Akárminek nevezik, az hírlevél. Ha pedig nem iratkoztam fel rá, akkor az bizony kéretlen levél. Ha pedig nem lehet leiratkozni róla, akkor az egy agresszív kéretlen levélszemét. Szpem a javából. Mindez passzív-agresszíven a képembe vágva. Fekete pont. Nem is kicsi.