Megvágta, meglőtte 03: Infarktusok

Megjöttek az új kártyák: a GPU és a network. Éppen volt másfél órám két megbeszélés között, csapjunk bele. Csere.

1. infarktus

Szétszedtem a gépet, megvizsgáltam a videókártyákat. Hoppá. A régi kártyán az áramcsatlakozás hat tűs, az újon meg nyolc. Jó lesz ez? Vad keresgélés a neten. Igen, jó lesz. Valahol kell még lennie két tűnek a kábelen. És tényleg: jobban megnézve külön kábelen volt még két apró tű, csak nem vettem észre, mert visszahajtották és dróttal vastagon körbetekerték. Szerencsére a kábelt csak egyféleképpen lehet belerakni, szóval összelegóztam valahogy.

2. infarktus

Összeraktam mindent, bekapcsoltam a gépet. Szurkoltam. Nem sok sikerrel. Egy dvi-s monitor röffent be, a másik kettőn (hdmi) semmi. (Adapterhegyek voltak, mivel a kártya már displayport csatlakozós.) De amelyik elindult, abban sem volt köszönet, olyan 800*600 felbontást virított. Én meg néztem bambán. Aztán egy hirtelen villanás és beindult az összes monitor, szép nagy felbontással. Ekkor döntöttem úgy, hogy kimegyek a konyhába kávét főzni és hagyom, hogy a rendszer bekonfigurálja magát.
A kulcs nyilván az volt, hogy a régi Nvidia driver nem volt jó az új Nvidia videókártyához, de a Windows magától letöltötte az új drivert és telepítette.

3. infarktus

Hátradőltem, kortyolgattam a kávémat. Oké, alapvetően rendben vagyunk, működik minden. Aprómunka még van, de azt majd ledarálom. Legyen egy kis zene. Nem lett. Hang, az nincs. Átvizsgáltam az erősítőt, újraindítottam a lejátszót, kipróbáltam egy másikat, semmi. Aztán a fejemre csaptam. Persze, ma már a videókártya egyben hangkártya is és nyomja ki a hangot a monitorok szokolrádió minőségű hangszóróira, magabiztosan magát nevezve ki default hanglejátszónak. Visszaállítottam a hangkártyára, pipa.

4. infarktus

Ez volt a legdurvább. Ekkor már tíz percre voltam a megbeszéléstől, indítottam volna az Outlookot, hogy a meghívóból belépjek a Teams-be, aztán… felugrott egy ablak. Hogy jelentős hardverváltozás történt a gépben, emiatt újra kell aktiválnom az Office-t. Nekem meg jojózott a szemem. Mi van? Na mindegy, előkerestem a licenszkulcsot (legális 2016-os verzióm van), aztán gyerünk, aktiváljuk. Kulcsot nem kért, ehelyett kiírta, hogy nem lehet aktiválni, mert ezt a kulcsot már felhasználtam. Egy másik gépen. Anyád. Persze, hogy felhasználtam. _Ezen_ a gépen.
Jó. Mit lehet csinálni? A másik lehetőség a telefonos ügyintézés. Már előre paráztam, hogy majd egy texasi marhapásztornak kell elmagyaráznom, mi is van, de szerencsére lehetett nyelvet választani, majd utána magyar telefonszámot kaptam. (Meg egy ijesztő formot, de ez majd később kap szerepet.)
Felhívtam a számot. Billentyűs navigáció. A géphölgy közölte, hogy a telefonos metódus megszűnt, ehelyett menjek el egy weblapra, mondja is a címet. Mondta.
a k a . ö s / a o h
Én meg megint bambán néztem. ‘Ö’ betű az url-ben? Szerencsére a hölgy felajánlotta, hogy ha kérem, elküldi az url-t sms-ben. Akarom? Megint néztem bambán. Ugyanis nem mondta, melyik gombot kell megnyomnom az ‘igen’ válaszhoz. Kipróbáltam a logikus változatokat, ‘1’-es, ‘*’, ‘#’… a harmadik után közölte a hölgy, hogy sajnos más nyelvet beszélünk, bontja a hívást. Felhívtam újra, hátha rosszul hallottam. De megint ‘ö’ betűt értettem. A végén pedig a kérdés, akarom-e? Végső elkeseredésemben kicsúszott a számon, hogy ‘igen, akarom te büdös kurva!’, erre közölte, hogy köszöni a választ és küldi az sms-t.
Ide most képzelj el egy olyan Benny Hill jellegű gumiarcos csodálkozást.
Vagy Brekit a Muppet Show-ból.
Aztán vártam, de nem jött semmilyen sms. Kénytelen voltam a józan paraszti eszemet használni: mi lehet az ‘ö’ betű helyett? Nem volt bonyolult, a Microsoft url-rövidítő megoldása az aka.ms, szóval ‘m’ betű lesz az az ‘ö’… és tényleg az volt. Megkaptam a licenszaktiváló oldalt. (Külön gratulálok annak a baromnak, aki úgy betűzte le az ’em’ betút. hogy ‘mö’.)

Csakhogy először be kellett lépnem. Különböző okok miatt van legalább egy tucat MS accountom, először el kellett találnom, melyikkel lett eredetileg aktiválva. Aztán be kellett lépnem. Persze, captcha, b@szódjanak meg. Egy kisvasutat kellett elterelgetnem az egyik vasútállomáshoz. Jó, most már tényleg belépés. Nem engedett, állandóan valami jelszó/identitás elmentést erőltetett, de az egyik választáshoz usb eszköz kellett volna, a másik meg (az MS saját password managere) lefagyott, nem működött. Bezártam a böngészőt, újabb próbálkozás. Ugyanaz. Megint bezártam a böngészőt, újabb próbálkozás… és ekkor már nem erőltette az identitásmegjegyzést. (Ennyit arról, hogy ugyanaz a folyamat mindig ugyanoda vezet. Az informatikában nem.) Innen már viszonylag sima volt a helyzet, viszonylag magától értetődően eljutottam odáig, hogy Office 2016 újraaktiválásról van szó. Csahogy utána jött az igazi horror. Azt mondta, hogy gépeljem be az újraaktiválós képernyőn lévő kódot. Ez egy nagyobb bélyeg méretű grafikus ablak, nem működik a copy/paste. A kód 56 számjegyből állt. Ezt kellett hibátlanul begépelnem. Ez után kérdezett még rá, hogy hány gépen használom, közöltem vele, hogy 1, azaz egy gépen, erre kegyesen adott egy 48 számjegyből álló válaszkódot, hogy akkor ezt gépeljem be az aktiváló ablakba. A lehetőségek: elmentem a kódot, vagy csináljak screenshot-ot. Azt választottam, hogy mentse el, átmentem az ablakba, ctrl+v, erre kiderült, hogy csak az első hat számjegyet mentette el, mentem vissza, erre… időközben bezárta a weboldalt. Tehát hogy jobban érthető legyen: valami szadista barom kitalálta, hogy a képernyőről leolvasva gépeljek be hibátlanul 48 számot, de a weboldal, amelyen a számok láthatók, egy perc után eltűnik. Miért? Csak. Én pedig kezdhettem előlről, azaz a kisvasút után újra pötyöghettem befelé az 56 számjegyet, amire válaszul megkaptam a 48 számjegyet és most gyorsan nyomtam egy ctrl+printscreen-t (az MS gombokban helyből nem bízunk), így a lementett képről már be tudtam gépelni a kicsi ablakba a 48 számjegyet. Hurrá. Aktiválódtam. A megbeszélés ugyan pár perce már ment, de kicsire nem adunk, szerencsére még csak a kezdő ütésváltások mentek le. Aztán még upgradelni kellett a Teams-t, mert nem tudott mit kezdeni a meghívóban lévő linkkel… és ennyi.

Ennyi? Lónak a farát. Később Visio. Ugyanez: a videókártya cseréje itt is kiverte a biztosítékot. És igen, végig kellett csinálnom a fenti rémálmot még egyszer. Gyakorlatilag dühöngő vadállat lett belőlem, ha lett volna a közelemben egy microsoftos, istenbizony letépem a fülét. Itt vagyunk egy baromi necces projektben, a határidők izzó vasfogókkal tépkednek, mi meg ahelyett, hogy haladnánk, inkább visszafelé csúszunk… mindenki ideges, én pedig nem tudom elérni a leveleimet, nem tudok visio-ban rajzolni és nem tudok wordben terveket módosítani. Mert ehelyett az emberi aljasságnak ezzel az ordító példányával cseszem el az időmet, pusztítom le nullára az energiámat és a türelmemet. Mindezt a nagy büdös semmiért. (Bakker, egyszerű videókártya-csere!) Van egy legális Office+Visio példányom és nem látom be, mennyit változott a helyzet azzal, hogy le tudtam olvasni a képernyőről 56 számjegyet, majd be tudtam gépelni, majd újból leolvastam 48 számjegyet és azokat is be tudtam gépelni? Mit bizonyított ez a jogtisztaságot illetően? Egyszerűen annyit kellett volna csak megkérdezniük, hogy hardvercsere történt: igen? nem?… köszönjük, végeztünk.
Persze, én vagyok a hálátlan. Hiszen megtehették volna, hogy 65419646948984894897 számjegyet kell leolvasnom és begépelnem. Háromszor. Letolt gatyával.

PS
Ja, és még hátravan ebből a sorozatból a Project. Csak meglesz az a három.