Jönnek szembe mindeféle riogatások, adatsorok, diagramok, fényképek arról, hogy baj van, sivatagosodik az ország. Valójában annyi mindennel riogatnak mostanában – a sajtónak a hisztéria a jó, mert akkor nagyobb a forgalom, több a kattintás – hogy teljesen érzéketlenek lettünk rá. Már megint mindmeghalunk? Ma már harmadszor? Nahát.

Aztán ha egy olyan ábra jön szembe, amely személyesen is érint, akkor az ember azért csak lehuppan a székre. Hogy itt most tényleg baj van.

Ezen a térképen a lakóhelyem világoszöld színnel képviseli magát, ez egészen jó: 114 mm/nyár esőmennyiség. Oké. De mire is elég ennyi eső ebben a nagy melegben? Nem sok mindenre. Egy konkrét példa: immár második éve nyaranta kiszárad a fügefám. Augusztusra elhullajtotta a leveleit, a terméseiből összeasszott görcsök lettek. Fügefa. Igen, az az igénytelen növény, mellyel tele van a mediterránium, sok helyen csak úgy, az utak mellett. Gondozatlanul. Ez a fügefa, itt, elméletileg egy éghajlati zónával hűvösebb helyen, kiszáradt a melegtől.
De nem ez a leginkább megdöbbentő. Hanem az, hogy ha elnézem a térképet, az ország durván egyharmadán a nálam leesett esőnek a fele, sőt, elég komoly részen csak a harmada jelent meg. Mi lehet arrafelé?

Sivatag.