Hernád áttörés, Menedékkő
2025.05.26; hétfő
Miért jó, ha van meteorológus a családban? Például lealázza az örök ellenség Tátrát.
Persze meteorológus az pont nincs, de pilóta, az van és szerencsétlenek irgalmatlan erős meteorológiai képzést is kapnak, ami mondjuk valahol érthető.
Az eredeti terv az volt, hogy hétfő reggel kinézünk az ablakon és ha szép tiszta a Tátra, akkor eldobunk kapát-kaszát, kocsiba vágjuk magunkat és irány Lomnic. Különösen úgy, hogy keddre elég ramaty időt mutatott a Windy. Máskor biztosan ezt is csináltuk volna, aztán hétfő délben nézegethettük volna fentről kilátás helyett a Tátrát betakaró felhőket. A fiam viszont vakarta a fejét, dünnyögött, majd közölte, hogy a héten nagyon ritka együttállás fog bekövetkezni. Az, hogy ha reggel tiszta a Tátra, és a felmelegedő levegő felviszi a párát, mely 1500-2000 méter környékén déltájban kicsapódik és a felhő beteríti a csúcsokat, az nem ritka, az természetes. Kedden eleve trágya, felhős idő lesz délelőtt, de ha néha át tud sütni a nap és beindítja a felfelé menő áramlást, az viszi a fekete felhőket is, viszont déltájban érkezik egy erős szél a lengyel oldalról, mely pont a Tátra csipkés csúcsain veri szét a felhőket, azaz délben már azt fogjuk látni, hogy felhők keletkeznek, majd tűnnek el a csúcsnál, alatta pedig tiszta lesz a levegő.
Hümmögtem, de elhittem. Végülis az ő esetükben 2-300 ember élete múlik azon, hogy ki tudják számolni, akár fejben is a meteorológiát, akkor miért ne bízzak benne?
Így hiába ragyogott reggel a napsütésben a Tátra, kihagytuk. Mentünk a sötét szurdokba. Mely persze annyira nem volt sötét. Meg nem is mindenkinek. Először ugyanis a Hernád szurdokvölgyében sétáltunk jó egy órát, mely völgy nem annyira szűk, mint a patakok szurdokvölgye. Nagyon szépen sütött be a nap, a fák megszűrték a fényt, a szaladó folyó visszatükrözte, igazi élménytúra lett belőle.
Aztán leváltunk a Hernádról, Menedékkő szurdok, mely igazi gazfickó: szűk szurdok, bővizű patak, sziklák, gyökerek, négy létra, durva szintkülönbség, hatalmas mászások.
Viszont nekem még tegnap beugrott, hogy megy mellette egy alternatív túraút is. Ez sem könnyű, ugyanannyira meredek, mint a szurdok, de nincs rajta se patak, se műtárgy. A vége az lett, hogy négyen ezen az alternatív úton mentek fel, a lányommal ketten választottuk csak a szurdokot. Hatalmasat rohantunk. Én kiváncsi voltam, hogy bírom-e még, a lányom meg nem akart lemaradni. Az összes levegőt kiszipkáztuk a szurdokból, de vagy húsz perccel a másik csoport előtt értük el a Menedékkő turistaházat.
Mi fejhettük meg először a tehenet.
A turistaház mindig is problémás hely volt. Az utóbbi tíz évben többször volt zárva, mint nyitva. Rengetegszer futottunk csonkára, hogy majd fent iszunk egy sört. Pedig volt időszak, amikor ebédeltünk is fent. Ez elmúlt.
Viszont valami zseni kitalálta a sörtehenet.
Fel van szerelve a falra három csap: két sör, egy Kofola. Bedobod az aprópénzt, vagy megadod, mennyi pénzt vehetnek le a bankkártyádról. Aztán addig csapolsz, amíg tart a keret. Mondjuk nem olcsó, 3€ volt egy korsó Saris, 3.7 a Pilsner, de amikor felértünk, nem számított semmi, csak legyen hideg csapolt sör. (Elméletileg igazolnod kell magad egy igazolvánnyal, hogy elmúltál 18 éves, mi kértünk személyit egy szlovák pacáktól, de később kiderült, hogy felesleges volt, az ellenőrző dobozt kikötötték.)
Ja, vannak gyakorló sörtehenek is: a kempingben is és a Podlesok Ranch mellett is.
A turistaháztól többféleképpen is le lehet menni, a Glac út nem tartozik a kedvencek közé, így most a zöld túrautat választottuk.
Ma nem kocsmában vacsoráztunk, hanem nyársaltunk. Összedobtunk egy tüzet a házikó mellett (tilos, de mindenki leszarta), természetesen ma is volt trauma, adtunk neki. Aztán meg nekünk az eső, elég kapkodva fejeztük be a sütögetést.
Napi egy tálca sör fogy. (Délutánra már rendesen szomjasok voltunk, ugye hat életerős felnőtt, nem olyan sok ez.) A tornaljai Tesco-ban még ijesztőnek tűnt a kosárban a 3 tálca, de a kempingben már látszott, hogy a lomnici kirándulásról hazafelé be kell lépnünk a poprádi Teszkóba.
Ja, a sörösdoboz kint is betétes, csak a szlovákoknak volt annyi eszük, hogy nem árat írtak rá – mely nyilván változhat – hanem a visszaválthatóságot jelölő ‘Z’ betűt. Egy hét alatt gyakorlatilag ipari mennyiségű sört ittunk meg, de úgy döntöttünk, nem váltjuk vissza. Egyszerűen nem volt kedvünk bepakolni a cuccaink mellé 150-170 sörtől csöpögő dobozt, és hazafelé órákon keresztül utaztatni. Ez kábé 25€, azaz olyan 10e forint lett volna, de végül nem buktuk el, hanem medvét etettünk vele. A kemping bejáratánál volt egy nagy zárt fémláda, erre az volt írva, hogy ide be lehet dobálni egy csövön keresztül a visszaváltható dobozokat, a befolyt összeget medveetetésre használják. Aztán később elolvastuk alaposabban is a szöveget és kiderült, hogy egyáltalán nem erről volt szó, a befolyt összeg a Szlovák Paradicsom fenntartására megy, a medve meg úgy került képbe, hogy a láda medveálló. De ekkor már mindegy volt, a folyamatra ráragadt a medveetetés név.
Recent Comments