A nyikorgás elveszik

A test szövetségbe tömörült sejtek halmaza. A sejtek egymást segítve igyekeznek minél tovább fenntartani ezt a szövetséget. Az egészet pedig, legalábbis nagy vonalakban, az idegrendszer, az agy irányítja. Azt a módot, ahogy igyekszik fenntartani ezt a szövetséget, azt nevezzük léleknek. Amikor felborul a szövetség, azaz az ember meghal, a sejtek anyaga újrahasznosul, más szövetségekben. De a mód, ahogy az agy igyekezett lavírozni, megismerni a külvilágot, gyarapítani a tudását, a bölcsességét, igyekezett minél tovább egyben tartani a szövetséget, adni és cserébe kapni, azaz amit egyéniségnek érzékelt a többi szervezet, az végképp elveszett. Szép dolog a mikrokozmosz, csak éppen pillanatok alatt elfüstöl.
– Nyisd ki az ajtót!
– Kinyitottam.
– Nyikorog?
– Kurvára.
– Csukd be!
– Becsuktam.
– Nyikorog?
– Hajjaj. De most máképp.
– Oké. Vágd fel apróra és tüzeld el!
– Mondjuk, hogy megtettem.
– Jó. És akkor gondolkodj el, hová lett az ajtó speciális nyikorgása? Melyet csak az tudott?

  • Részlet az élet értelméről írandó tanulmányomból, melyet úgysem fogok soha rendesen megírni, hiába készült már huszonvalahány piszkozat hozzá.
    És ez így van jól, mert így önazonos.
  • 4 Comments

    1. Azért szerintem a lélek több, mint a sejtek együttműködésre való inspirálásának módja/képessége. Ahhoz, hogy a sejtek együttműködjenek, nincs szükség például művészetre.

      És egyébként ezért fontos, hogy a speciális nyikorgásainkat megtanítsuk másoknak és/vagy rögzítsük. Ezek által ha nem is teljes egészében, de egy részünket átmenthetjük másokba, akik ezáltal többek lesznek. Hogy jobbak vagy rosszabbak, arról persze lehet vitatkozni.

      • >Ahhoz, hogy a sejtek együttműködjenek, nincs szükség például művészetre.
        Én nem csak a sejtek együttműködéséről írtam, ha csak annyi lett volna, akkor semmi értelme nem lett volna az írásnak. Steinman egyik költői képét hívom segítségül: a tested egy autó és a lélek az, aki vezeti.
        (De mielőtt nekiállnánk boncolni a hasonlatot, szólok, hogy a hasonlat nyilván nem teljes értékű. Úgy képzeld el, hogy az autóban nem ül egy elhatárolható ember, hanem az autó maga vezeti magát. Az egyik autó így, a másik meg amúgy. És a mód, ahogy vezetik magukat, a mód, ahogy egyben tartják a gépezetet, a mód, ahogy viszonyulnak a többi autóhoz, na az a lélek. Ebbe vastagon belefér, hogy művészetet adnak másoknak és művészetet kapnak másoktól.)

    2. Hát igen, ezek az élet nagy kérdései, hasonló, mint pl., hova lesz a fehér, ha elolvad a hó, vagy hol van a szél, amikor nem fúj… :-)

    Leave a Reply

    Your email address will not be published. Required fields are marked *