Évek óta ugyanoda járok fát venni. Brutálisan forgalmas út mellett, parkolóhely alig, de a fák jók. Leparkoltam. Kiszálltam.
– Jó napot kívánok. Elmagyarázná a színkódokat?
– Persze. Ez 25e, az a szín 16e, az 12e, azok meg ott hátul 25e+ forintba kerülnek.
– Köszönöm.
Rámutattam az eladó melletti fára.
– Ezt kérném.
– Nem mondja!
– Miért?
– Öt másodperc alatt választott fát!?
– Ja.
– Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs.
– Miért ne lenne?
– Még körbe sem járt!
– Miért jártam volna? Ez tetszik.
– Van valami probléma? – jött elő a társa.
– Az úr 5 másodperc alatt választott fát!
– Ez nem lehet igaz!
– De.
– Ne haragudjon, de ezt képtelen vagyok elhinni.
– Úgy képzelje el, hogy a többség kábé fél óráig válogat!
– Sokan a félóra után hazamennek, elhozzák az asszonyt és újabb félóráig válogatnak.
– Ne haragudjanak, nekem ez a fa tetszik, ezt kérem.
– Ez világrekord!
– Felírjuk?
– Fel.

Most magyaráztam volna el, hogy hat kerékpár van betámasztva abba a sarokba, ahová a karácsonyfa kerül? A bringákat nyilván szanaszét pakoljuk a lakásban, azaz innentől jelentősen leromlik a közlekedés. Nem is szoktuk sokáig húzni, vízkeresztkor már bontunk. Arra a két hétre meg tökmindegy, milyen a fa.
Legyenek tűlevelei, oszt ennyi.