Valamit igazán reménytelenül csak az álomban lehet keresni. Ez egy nagy igazság.
Illetve nekem a visszatérő rémálmom. Rengeteg fajtája van, de a lényeg mindig az, hogy valami, ami ott volt, egyszerre nincs ott, legyen az egy kulcs, egy kijárat, egy híd, egy kés, egy ember… szinte mindegy is, a lényeg, hogy valami nagyon fontos legyen, olyasmi, ami feltétlenül kell ahhoz, hogy túléljem a helyzetet. És nincs ott, nagyon nincs ott, minél jobban keresem, annál jobban nincs ott.
Ami így ébren leírva nem tűnik veszélyesnek, de amikor az ember benne van az álomban, akkor kész horror.
Aztán történtek meglepetések.
Nemrég megtaláltam a kivezető utat. Komolyan. Labirintus, a kijárat eltűnése, pánik, rohangálás… aztán egyszer csak ott volt előttem egy ajtó. Kinyitottam. És kiléptem a szabadba. Jé!
A többihez el kell magyaráznom a címet. Ez egy Bereményi idézet és egyértelműen a világunk teremtőjére célzott a szerző. Én viszont általánosabb értelemben használom a kifejezést. Valamikor borzasztó régen írtam egy szösszenetet, melyben kifejtettem egy bolondos elméletet, mely szerint álmainkban mindannyian megteremtünk egy világot, azaz valójában Teremtőkké válunk. Azaz álmainknak egyszerre vagyunk elszenvedői és teremtői is.
Nézzük a következőt, szintén a közelmúltból. Álmomban egy csoportot vezettem, majd a harmadik-negyedik zsákutcában felismertem, hogy ez az a bizonyos labirintus-álom, szóltam a többieknek, hogy bocsi, most az álmomban vagyunk, ismerem már annyira a helyzetet, hogy tudom, innen nem lesz kiút, menjen mindenki, amerre tud, én kiszálltam a kalandból. Majd ugyanabban a pillanatban, felébredés nélkül, már kezdődött is egy másik, egy jobb álom.
Vicces.
Ez akkor is érdekes lenne, ha az álmot valaki/valami küldené ránk, de ez nem igaz. Az álmainkat tényleg magunknak teremtjük meg, méghozzá abból, ami az elalvás előtti hosszabb-rövidebb időben foglalkoztatott minket.
A héten történt, hogy szépen rákészültem az alvásra, esti olvasgatás, roibos tea, ahogy kell. Fogmosás közben valamiért eszembe jutott, hogy milyen érdekes mix volt az, hogy a Commodore64-es gépet lehetett programozni Basic-ben és Assembly-ben is, de valójában létezett a kettő keveréke is, hiszen a peek, poke parancsok, plusz a szekvenciális feldolgozású Data mezők berántották az Assembly logikát a Basic-be. (Jóvanna, nem lehet mindenki normális.)
Majd elmentem aludni. Álmodtam.
Leszállt a kertemben egy űrhajó. Kinyílt az ajtaja. Kiszállt belőle egy lény.
– Á, egy Földlakó! – üdvözölt.
– Á, egy Ufó! – üdvözöltem.
– Akkor most megküzdünk!Mellésétáltam, alaposan megnéztem balról is és jobbról is. A derekán fityegett egy mobiltelefonszerűség, óvatosan megböktem a jobbra mutató gombját. Nem vette észre. Nem, mert az orrát felsőbbrendűen az égre szegezte.
– Küzdjön veled a hóhér! – vontam vállat.
– Ennyire gyáva vagy? Hogy még csak meg sem próbálkozol harcolni?
– Minek? Már rég legyőztelek.
– Micsoda?
– Nem csoda. Egy élmény volt, de nekem már mennem kell.Majd besétáltam a házba és gyorsan leengedtem a redőnyöket. Nem lesz szép látvány.
Az űrhajó két perc múlva robbant fel.– A hülye – csóváltam a fejemet. Fogalma sincs, mennyire könnyen agyon lehet vágni egy akármilyen rendszert, ha szándékolatlanul, észre sem véve arrébb léptetjük a pozíciót egy formázott szekvenciális adatfeldolgozásnál.
Nos, ebben az esetben le sem tagadhatnám az ok-okozati összefüggést. A régi C64-es időkben százasával olvastam be szekvenciálisan regiszterszámokat, regiszterbe töltendő értékeket és ha valahol elböktem a gépelést, beolvasáskor szószerint úgy felrobbant a gép, hogy legtöbbször csak a bűvös sys 64738 segített.
Most már csak ezt a labirintus dolgot nem értem.
2021. January 07. Thursday at 14:01
sys49152? Esetemben a $C000 cím volt a leggyakoribb helye az általam írt kisebb assembly rutinoknak. De jó is volt!
2021. January 07. Thursday at 14:41
Hát igen, tényleg szép idő volt. :)
Amiről írtam, az pont nem az assembly része volt a programozásnak, hanem az a csodálkozás, hogy sikerült belevinni az assembly logikát a basic programozásba.
Érdekes, hogy már nem emlékszem, hová pakolásztam az assembly progikat, régen volt. De a sys64738-as reset kódja egyből jött írás közben. :)