Ahogy szoktam. Ha hullára hajtom magam az egyik területen, akkor pihenésként megpörgetek egy másikat. Nem is tudom, azt hiszem, belepusztulnék, ha egyszer _ténylegesen_ nem csinálhatnák semmit.

Nekem a wellness maga a pokol – lányom legnagyobb bánatára. Ahogy bájosan megjegyezte gyerekkorában, közvetlenül azután, hogy végigcsúsztunk, végigmásztunk az aggteleki hosszú túra során a szűk, hol nyakig sáros, hol derékig érő hidegvizes Retek-ágon, nos aznap este bukott ki a száján, hogy Apa, nem lehetne egyszer, csak egyszer egy szolíd picsaáztatós hétvégét is csinálni? Nem.

Szóval fűrészbak. Ezer éve terveztem, hiszen hogy néz már ez ki, fűrészbak nélkül a láncfűrész csak félkarú óriás. Most meg itt van ez a rengeteg hulladék, csak találok benne annyi faanyagot, amennyi egy bakhoz kell. Találtam is. Lányom kidobta a gyerekkori kikás ágyát, abban volt anyag bőven.

A valóságban nem volt ilyen gyors, de pont jól esett. A munka kisöpört a fejemből mindent. Ha hiszed, ha nem, egy fűrészbakot nagyon alaposan át kell gondolni. Például mekkora az ideális szélessége? Megmértem a sparhelt kazánjának mélységét, 30 centi, azaz a fűrészbak maximum 55 centi széles lehet. Mérnökember barkácsol. És persze masszívnak is kell lennie. Azt hiszem, ezt egy kicsit túltoltam, de ugye mérnökember biztosra megy, alias segget véd.

Így néz ki munka közben. Igen, egy kicsit tényleg tápos, de meg sem fog rezzenni, ha motorosfűrésszel fogok rajta rönköt szeletelni.

Jó van, na. Ronda. De úriember.

Rögtön le is teszteltem. A szemétkupac tele volt hulladékfákkal, ezeket felvagdostam. Lett is egy hatalmas adag aprófa. A faraktár tele volt, nem akartam őrizgetni, így megkértem Nejt, hogy sétáljon már át fagyizni a bolt mellé és ha már ott jár, vegyen egy adag kenyeret meg sütnivaló kolbászt. Vette a lapot, meg a szalonnát, azaz estére már hárman ültük körbe a tábortüzet, előpreparált nyársakkal.

Magáról a partiról… halottakról vagy jót, vagy semmit… szóval inkább semmit. Csúsztak a kolbászok, a szalonnák, a borok meg a sörök. Fiamék éppen egy remekbeszabott online dartsversenyt rendeztek és a srác volt olyan figyelmes, hogy megnyerte, miközben dobott egy dupla-dupla kiszállót meg egy 180-ast, szóval bedobott mindent. Szószerint. Azt hiszem, mi is.

Másnap, vasárnap pedig korai kelés, irány a szülői ház Egerben. Nagyon régen voltunk már. Igazából még ma sem mehettünk volna, hiszen csak este engedik fel a sorompót, de mindenki bekaphatja. Az esti, hazafelé jövő forgalom alapján nagyjából fél Budapest gondolkodott hasonlóan.

Amíg mi a kertben ücsörögtünk az árnyékban, a két autó az előtérben cserélt eszmét.

Aztán toltunk egy tízkilométeres sétát a Bükk lábánál. Az ott fent a képen, a távolban, Eger.

Sötétben értünk haza, én pedig némi piszmogás után belevetettem magam az ágyba. Két nagyon erős nap jön, korai kelésekkel.
De legalább már beindult az élet, nem itthon bámulom a plafont.