Month: May 2019

Nos, először is, pusztán csak összefoglaló jelleggel, ennyi.

Aztán jöhetnek a részletek.

A fürdőszobában a menyezeti lámpában elkezdett sercegni az izzó. Oké, van ilyen, kicseréltem. Másnap reggel az új is nekiállt sercegni. Hjaj, sóhajtottam, itt már komolyabb műtét lesz. Aznap egy megbeszélésen csörgött rám a lányom, hogy a szobájában is serceg az égő, ráadásul ha lekapcsolja, akkor sem alszik el. Mit csináljon?

Hazafelé beugrottam egy barkácsboltba, vettem egy új lámpatestet.

Első fohászkodás. Hogy a rohadt életbe nem képesek az ilyen menyezetlámpa-gyártó cégek ugyanazzal a sablonnal kifúrni a lámpatest vasát? Nem, még véletlenül sem ott vannak az újnál a lyukak, ahol a réginél, hiába azonos a lámpák mérete. Tiplizhetek újra a plafonba.

Frankón leáramtalanítottam az emeletet, leszedtem a régi lámpát, előkészítettem az újat. Nézzük, hol a fúró, meg a fúróhegyek? Izé… a fiamnál. Hát, akkor mára ennyi is, majd szólok neki, hogy a fúró haza akar jönni, ne akadályozza meg.
A kilógó vezetékeket csinosan eldolgoztam szigetelőszalaggal, visszanyomtam a biztosítékot, Nej asztala alatt visszaböktem a szünetmentest. Nézd már, ez visít. Nincs áram? Villanykapcsoló. Tényleg nincs áram. Ennyire szenilisednék? Határozottan emlékszem, hogy visszatoltam a biztosítékot. Toljuk vissza megint. Visszatoltam. Abban a pillanatban levágott. Nem hagytam magam. De mindig levágott. Hmmm. Miafasz? Felsétáltam. A szigetelőszalagozás tökéletes, ott nincs zárlat. A falban? Kicsit széthúztam a vezetékeket. Nem segített. Nos, ide már szakember kell. Péntek, késő délután. Szerencsére kettővel arrébb lakik egy villanyszerelő. Becsöngettem. Vasárnap délutánig nem tud jönni, soványmalacvágtában rakja le a parkettát, hétfőn jön a mester. Bocs.
Kezdett izgalmas lenni a helyzet. Oké, hogy az emeleten nincs áram, de mi van a padlással? Mert ott van az internet router, meg az emeleti access point, na meg ott jön be a kábeltévé is. Na, mit tippelsz? Ott sem volt áram. Ennek már a fele sem tréfa.
Sóhaj. Bontsuk szét az elosztódobozokat a falban. A fürdőszoba mellett rögtön van kettő is. Szétszedtem. Mindegyikben négy lyuk. Az annyi, mint nyolc. Melyik mehet a fürdőszobába? Megsaccoltam az egyiket. Kék vezeték elvág. Teszt. Nem talált. Másik kék vezeték elvág. Nem talált. Ha bomba lett volna, akkor már kétszer felrobbantam volna.
Fejvakarás. Elkezdtem gondolkozni. Éppen ideje volt. Tulajdonképpen ahelyett, hogy szanaszét vagdosom a falban a vezetékeket, egyszerűbb lenne kikötni a fürdőszobai villany kapcsolóját. Szétszedtem, kikötöttem. Huh. Teszt. A biztosíték megint lebaszódott.
Ejnyemárna. Hát most már ezer százalék, hogy egy fia kóbor elektron sincs a fürdőszobában. Mi a fészkes fene van itt?
Hát persze! A lányom is panaszkodott sercegésre. Kitekertem nála is az égőt. Semmi. Neki is kikötöttem a villanykapcsolóját. Semmi. Hát, de már…!

Leültem. Gondolkodj.

Tulajdonképpen Nej íróasztala alatt a szünetmentes már elég tré. Az akksija gyakorlatilag kipurcant, igazából csak áramtüske elleni védelemként használjuk. Nézzük meg. Nagyon bent volt az asztal alatt, nem másztam be, egyszerűen csak rátapostam az előtte lévő elosztó kapcsolójára. Biztosíték. Fent maradt. Asztakurva. Valami már lesz.
Most már bemásztam rendesen, széthúzogattam mindent. És igen, meglett a bűnös. Az elosztóba be volt dugva egy másik elosztó (ez valamikor hálószobának készült, nem dolgozószobának) és itt, a két elosztó csatlakozásánál koromfeketére égett mind a két elosztó: az egyiknek a dugója, a másiknak a lyuka. Vagy hogyan kell ezt mondani. Kicseréltem mind a kettőt, visszadugdostam mindent, biztosítékteszt. Sikerült. Oké. Az incidens elhárítva. Most már csak a romokat kellene eltakarítanom. Voltak. Az emeleten mindenfelé szomorú vezetékek lógtak a falakból.
Nézzük a szünetmentest. Bekapcsoltam. Sikít. Most meg már miért? Van áram. Hát, igen is, meg nem is. A szobában konkrétan nincs. Meg a padláson sem. Mindenhol máshol van. Aha! Hát, amilyen ügyes vagyok, pont ezt a két vezetéket vágtam el. Mármint azt a kettőt, amelyet semmiképpen nem akartam elvágni.

Mondjuk, így utólag, rohadtul nem értem a dolgot. Ha elvágtam azt a fázist, amelyik a szobába ment, akkor hogyan vághatta le a szobában lévő rövidzárlat a biztosítékot? Bonyolult dolog ez az áram.

Oké. Csokihegyek. Mert annyira rövidek a vezetékek, hogy sodorni már nem lehet. Mindez persze sötétben, fejlámpával, széken egyensúlyozva. (Ha gondolod, nézd meg még egyszer az elején linkelt videót. Csak a hangulat kedvéért.)
Mindegy. Összekötözgettem mindent mindennel. Biztosítékteszt. Még élünk. Padlás. Van áram. Van internet. Akkor olyan nagy baj már nem lehet. Szoba. Van áram. Huh.
Mi van még? Fürdőszoba. Mert azt aztán tényleg úgy hagytam. Kössük vissza a kapcsolót. Hát, izé… ezt most hogy? Három, tökegyforma fekete vezeték jött ki a falból. A dupla kapcsolónak meg volt négy lyuka. Hmm. Kezdjük el valahogy. Bekötöttem a vezetékeket. Biztosíték vissza. Kapcsoló. Nem működik. Fejvakarás. Ja, hiszen külön is lekapcsoltam a borotválkozótükör feletti lámpát. Visszakapcsoltam. Nem működik. Dühömben elkezdtem összevissza nyomkodni a kapcsolót. Aztán egyszer csak kigyulladt a neoncső. Hoppá. Azaz ha mindkét kapcsolót felnyomom, akkor lesz fény a mosdó felett. Nekem ez már megfelel. Finomítani ráérek akkor, ha a fiam hazahozta a fúrót és felrakom az új lámpatestet.

Végeztünk?

Ádehogy.

Először is, az internet csak úgy nem gyógyul meg magától, de szerencsére ez már csak rutinmunka.
Aztán kipukkant a riasztó is. Hmm. Mintha le kellene nullázni a hibaüzeneteket, hogy rendbejöjjön. De hogyan? Valami elképesztően bravúros memóriamutatvánnyal megtaláltam a riasztó kézikönyvét, nulláztam egyet. Megjavult.
Ekkor még fel kellett porszívóznom az emeleti közlekedőt – ugye, vertem le rendesen vakolatot, a friss tisztaság meg még érték – de ez is megvolt.

Hullafáradtan dőltem bele a teraszon a székembe. Asztakurva. És még csak azt sem mondhatom, hogy csináltam valamit, hiszen tulajdonképpen nem mentünk egy cseppet sem előre.
De legalább hátra sem.

Akárki akármit is mond, a tiszta állapot nagyon feldobja az ember kedélyét.

Megrendeltünk egy takarítást. Mert próbálkoztunk, próbálkozgattunk, de meló mellett egyszerűen nem megy, nincs rá sem idő, sem energia. Úgy egyébként nem egy nagy dolog, elég sok ismerősöm él már ilyesmivel.
De azért valahol groteszk. Hogy jön a takarítóember és nem akarsz előtte beégni.
Azaz előtakarítasz.
Meg megcsinálsz egy csomó dolgot, melyek eddig valahol hátul kullogtak a prioritási sorrendben. Mit tudom én, kicserélni a kiégett izzókat, újra cserélni a törött vécéülőkét, elpakolászni a szanaszét hagyott dolgokat, meg ilyesmik. Mert oké, hogy takarítóember, de mégiscsak valaki, aki bejön a lakásodba és hogy néz már az ki, hogy így néz ki a lakás.

Egyébként már csak ezért is megérné.

Na mindegy, takarítóember jött, takarított, ahogy kell.

Közben meg, tekintve, hogy a héten ez volt az egyetlen garantáltan esőmentes nap, nekiálltam rendberakni a kertet. Ugyan az ügyfélkörömben égett néhány ház, de adtam nekik munkát, meg hát igazán megérthetnék, hogy ez az egyedüli nap, amikor foglalkozni tudok a kertemmel. Azzal a kerttel, amelyben az egész eddigi tavasz során semmit nem tudtam csinálni és már nem is csak sikoltozott, hanem őrjöngött.
A kert – ahogy mondani szokták – nem vár.

Ez egyébként egy üzenet is azoknak, akik kertes házról álmodoznak. Ha nem akarsz elvadult kertet, akkor a kerttel foglalkoznod kell. Nem akkor, amikor ráérsz. Hanem akkor, amikor a kert megkívánja. Ilyenkor ez az egyes számú prioritás. Ha ezt nem tudod kezelni, akkor maradj a panellakásban. Hidd el, jobban fogsz járni.

És miközben a takarítóember – Nej felügyeletével – módszeresen tisztára nyalta a lakás összes helyiségét, én odakint ugyanilyen módszeresen végigmentem a kerten és a végtelennek látszó listámról minden egyes bejegyzést kipipálva elvégeztem az összes tavaszi munkát.

Ne tudd meg, mekkora kielégülést tud egy ilyen nap okozni. Akárhová megyek a lakásban, mindenhol rend, tisztaság. Utána kiülök a teraszra – laptoppal, szivarral, borral, de ez most mellékes – és akármerre nézek a kertben, minden rendben van. Gyom sehol, aminek nőnie kell, az szemmel láthatóan nő, minden növény, amely megmaradt, határozottan egészséges és ez csak javulni fog.
A melót meg majd holnap, a vacak esős időben behúzom.
Az élet szép.