Bizony. Ez a szépség:
Nápolyban vettem magamnak. Abból az apropóból, hogy itthon hamarosan, terveim szerint december elején tényleg veszek egy olasz bringát.
Hogy mégis miért nem azt vettem meg? Ez egy hosszú történet. Elmesélem.
Nagyon régóta, olyan tíz éve van egy Decathlonban vásárolt B’twin Triban 3-as országúti bringám. Jó áron vettem, nem volt egy nagy durranás, de arra, hogy edzőköröket toljak, bőven elég volt.
A szerelőm, akihez elvittem beállíttatni, döbbenten nézett rá.
– Te, ez egy kurva jó bringa!
– És?
– A Decathlonból? Ezek valami nagyon jó anyagot szívhattak.
Kábé fél éve kezdett el hülyéskedni. Nem nagyon, de bosszantóan. Egyszerűen nem veszi be a legerősebb fokozatot. Volt szervízben, beállították, két hétig bevette, utána megint nem. Sajnos az ilyesmi már valami kopásra utal, öreg a bringa, nemigen lehet mit kezdeni vele. Ráadásul ki is nőttem, azaz amikor még működött a legerősebb áttétel, már akkor is gyenge volt. Nem igazán tudtam vele sprintelni.
Nézzünk új bringát.
Ahogy Péter haverom fogalmazott, lassan már a kenyeret is a Decathlonban vesszük, így értelemszerűen ott néztem szét először. És rögtön találtam is egy gyönyörű jószágot. Triban 540. Tök feketében. Szép volt, könnyű volt. Nagyon tetszett.
Viszont most már nem akartam hübelebalázs módra beleugrani akármibe is. Lehet, hogy nehezen hiszed el, de én úgy outiztam évtizedekig, hogy gyakorlatilag semmit nem tudtam a bringáimról. Nemhogy az alkatrészek paramétereit nem ismertem, de még a nevüket sem.
Szégyen.
Mivel éppen ráértem (el ne hidd), így rátettem két napot. Végülis egy nagyon drága eszközről van szó, a döntés hosszú időre fog szólni, minden tanulással töltött óra visszahozza az árát.
Megtanultam. Tényleg.
Le is mondtam a Triban bringáról. Kívülről szép, belülről férges. Azaz ránézésre Shimano 105-ös szettel van szerelve, valójában a szett vegyes, fele 105, fele Tiagra. Konkrétan a kazetta Tiagra, abból is az egyik legvacakabb, a 12-28-as.Legalábbis az angol bringás újságok szerint. Magyar adatot nem találtam, a Decathlon szokás szerint nem írt ki semmi használható infót.
Sok ilyen kiemelt megjegyzés lesz. Szeretném, ha azok az olvasók is értenék, hogy miről beszélek, akik nincsenek annyira képben bringa vonalon. Szóval, kerékpáron az erőátvitel úgy néz ki, hogy elől van 1-2-3 lánckerék, hátul pedig sok-sok lánckerék, egy egységbe összedolgozva. Ezt az egységet kazettának nevezik. Nagyon fontos paraméter az áttétel, azaz az első és a hátsó lánckerék kerületeinek az aránya. Ha az első kerék kerülete négyszerese a hátsóénak, akkor egy egységnyi erő elől négy egységnyi erőt fog jelenteni a hajtott keréknél. (Erről szól a nyomaték.) A gyakorlatban a kerületet nem centiméterben adjuk meg, hanem a fogak számával. Például a régi Triban 3 bringámon az első lánckerekek fogszáma 30-39-50, a hátsó kazettáé pedig 12-13-14-15-17-19-21-23-25. Azaz elől 3 fokozat, hátul 9, összesen 27, különböző áttétellel bíró sebesség. (Pontosabban nyomaték.) Aki akarja, ki is számolgathatja, de felesleges, mert hamarosan berakom azt a táblázatot, melyet a döntéselőkészítéshez gyártottam.
Nos, miután kellően kiműveltem magamat, megtanultam a Shimano váltók minőségi sorrendjét, azt, hogy melyik miben jobb a másiktól, melyik szett mit tartalmaz, aztán megtanultam ugyanezt a Campagnolo szettekről is. Ekkor már elkezdhettem körülnézni.
Szett. Az ember hajlamos mondjuk egy Shimano Sora cuccra úgy nézni, hogy az egy váltó. Óriási tévedés. A Shimano komplett szetteket fejleszt (a Campagnolo/Sram is), azaz gyakorlatilag egyben adnak mindent, amiket a vázra rakva összeáll egy bringa. Persze ez nem kötelező. A kompatibilitási szabályokat betartva simán keverhetőek a szettek elemei. A Kross túrabringánkon például néhány elem az Altus, néhány elem a Deore szettből származik. Ez a kerékpár gyártójának a felelőssége. A helyzetet cifrázza, hogy sokan építenek be akár saját fejlesztésű, akár más által fejlesztett, de valamelyik nagy gyártó termékeivel kompatibilis elemeket.
Még nincs vége. A szetteknek van verziószáma. Rénézésre ez már soknak tűnhet, pedig nagyon fontos. Tiagrából például még előfordul 4600-as szett, ami tré. Ellenben a 4700-as már jó. A 105-ös szettből most fut ki a sikeres 5800-as, jövőre jön (illetve néhol már van) 7000-es verziójú, melyről tapasztalatok még nincsenek, de a technikai adatok alapján nagy ugrás lesz.
Na még.
Konkrétan a 2019-es Wilier GTR Team már 7000-es 105-ös szettel jön ki, a B’twin pedig – elhagyva a rosszul hangzó B’twin nevet, immár csak Triban RC520-nak nevezve a bringát – szóval ez a jószág már szintén 7000-es 105-ös szettel jelenik meg. Ezért szórják ki nyomott áron az 5800-as 105-ös szetteket. Aminek nagyon örülünk.
Alapozzunk tovább.
Mivel elsősorban a Shimano szettek érdekeltek, így ezeknek a viszonyáról írnék. (Megértem a Campagnolo fanatikusokat is, de nekem úgy tűnik, hogy a cég – a nevükre, a múltukra való tekintettel – erősen túlárazza a termékeiket.) Tehát, van az alsó, azaz hétköznapi kategória. Itt találhatók erősen közönséges szettek, közepesek és jók. Ebben a kategóriában jelenleg a legjobb a Tiagra 4700-as szett. A következő a félprofi kategória. Itt található a 105-ös szett, az 5800-as verzióval, illetve megjelent a 7000-es verzió. Végül a legfelső kategória, ahol mindenféle Ultegra, illetve Dura Ace szettek vannak, melyek között erős keveredés van, nem is mennék bele. Ez a profi versenyzők kategóriája, engem nem érint.
Alakulunk.
És akkor nézzük a konkrétumokat. A túrabringáink Kross márkájúak és tökéletesen meg vagyunk velük elégedve. Nej szószerint szerelmes a kerékpárjába. Logikus lépés volt, hogy nézzük meg, mit tud a Kross az országúti mezőnyben. (Logikus, mert ekkor homogén a flotta, homogén a szervizelése is.) Szétnéztem a bolt weblapján, és találtam is egy egészen jó képességű versenyzőt. Árban oké, Tiagra 4700-as szett, szintén oké, alu váz, karbon villa, a kerék saját fejlesztés, egy kicsit nehéz, de még ez is oké.
Megint magyarázat. Hasonlóképpen, mint ahogy egy autónál is rengeteget jelent a könnyűfém felni – a mozgatott tömeg -, ugyanúgy bringánál is kiemelt szempont a könnyű kerék. Nos, a közepes kategóriájú outiknál ezen szoktak spórolni. Mert a gyártók tudják, hogy az emberek elsősorban a váltókat, a szetteket nézik, a kerekekkel alig foglalkoznak. Pedig… egy közepes szett egy nagyon jó kerékkel jobb bringát ad, mint egy egy fokkal jobb szett nehéz kerékkel. (Viszont a kerék utólag is könnyen cserélhető, ha összejött rá a pénz.)
Még valami. Marketing szempontból nagyon jól eladható, hogy a bringának mekkora része készült karbonból. Mert az ugye nagyon könnyű anyag. Nos, itt is vedd figyelembe, amit az előbb írtam. A kerék súlya nagyságrendekkel meghatározóbb, mint a váz súlya. Arról nem is beszélve, hogy ha fogysz három kilót, már ott vagy alu vázzal, mint fogyás nélkül egy karbonnal. Az árkülönbség viszont több százezer forint.
Ja, még valami. Ha a villa karbonból készül, az plusz extra. Mert ütést csillapít. De a váznál ez a hatás már kevésbé játszik. (Persze valamennyire játszik: merevség, szitálás.)
Elmentem az üzletbe. Nem bíztam semmit a véletlenre, a kártyámon felemeltem a limitet, a kocsira felraktam a bringaszállító vasat. Eldöntöttem: megveszem.
Nem sikerült.
Mint az üzletben közölték, ezek azért ilyen olcsók, mert kifutó termékek. Jövőre már a 2019-es verziót fogják rendelni, melyek várhatóan 30e forinttal drágábbak lesznek. Készleten pedig mindenféle méretben volt, de pont L-es méretben nem. Szívás. Nos, lehet előrendelni. Oké. Mi fog változni? Nem tudják. Na ne. De tényleg. Szerintük még a gyár sem tudja. Előrendelem? Naná. Ha adnak kedvezményt. Adtak.
Aztán belebonyolódtunk egy levelezésbe, végül addig erősködtem, amíg megkérdezték a lengyel gyárat a jövő évi specifikációról, boldogan megküldték, én pedig elszontyolodva olvastam. Gyakorlatilag semmi lényeges nem változott. Csak az ár.
Nyilván szétnéztem még az üzletben, de egyik bringa sem füttyentett oda, hogy hé, haver, én kellek neked.
Jó. Akkor várunk. Meddig? A fene tudja. Olyan jövő tavaszig.
Én viszont nem tudok ülni a seggemen. Megnéztem, hogy azok a cimboráim, akik szintén outiznak, milyen gépeket használnak.
Olaszokat. Mindenki.
Hmm…
Jó, nézzük, mi a helyzet olaszbringa fronton.
Meglepően jó. Egyáltalán nem szabadultak el annyira az árak, mint amennyire gondoltam. Mint amiért figyelembe sem vettem eddig az olasz bringákat. Sőt. Az egyszerűbbek simán belecsúsztak a zónámba.
Teljesen belelkesültem. Lehet, hogy végül olasz bringám lesz? Azannya!
Nézz meg például egy Wilier Montegrappát. Nagy név, híres gyártó. Tiagra 4700-as szett, saját gyártású kerék. Alu váz, karbon villa. És mindez 270e forintért. Azaz olcsóbban, mint a Kross Vento 4. Ember, sokkal jobb műszaki tartalom, dögös olasz dizájn, olcsóbban. A Kross megszégyenülten távozott a balfenéken.
Különösen, miután kinyomoztam, hogy a kazettájuk valójában nem is Tiagra, hanem Deore.
Vérszemet kaptam. Ha már vacsiúj bringát veszek, miért ne vehetnék egyszer egy igazán jó, kompromisszumok nélküli bringát? Sokat segített, hogy december elejére összejött egy tanfolyamnyi ember az IQJB-nél, azaz meg tudom finanszírozni az árkülönbözetet.
Emberek, jöjjetek tanfolyamra. Hagy legyen a Józsibának karbon kerékpárja.
Nos, ez. Ezt találtam. Egy minden szempontból kompromisszummentes kerékpárt. Maga a tökély. Legalábbis az én szintemen. Full karbon váz. (UD, mint Nej kajakja.) Shimano 105 szett. 7000-es!! Azaz egy kicsit már Ultegra. Shimano RS100-as kerékkel. 500e pénz. Hibátlan.
Hátradőltem. Oké. Megvan. Ez lesz az. Csak ki kell várnom.
Közben, már csak szórakozásból is, nézelődtem egy kicsit. A másik haver Bottecchia kerékpárral nyomul. Nézzük, az mit tud. Szintén neves gyártó, szintén legendás bringák. Csak éppen… ezek már jócskán drágábbak. Itt ezt a példányt túrtam ki. Mint látható, azért ez nem annyira mellbevágó, mint a Wilier GTR Team. Oké, a váltó Campagnolo, de abból csak a közepesnek számító Veloce. Szettről pedig valójában nem beszélhetünk, mert a gyártó szinte minden elemet egyedi gyártóktól szerzett be. (Ami persze nem feltétlenül baj.) A bringa full karbon és az ára is jó, de… valami nem tetszett rajta. Aztán a később összerakott táblázat ki is mutatta, mi nem stimmel. Szóval ezt elengedtem.
Vártam. Nem izgultam. Miért is izgultam volna? Megvan a kompromisszummentes bringa, hamarosan a fedezet is meglesz rá. Az élet szép.
Nos, ezek után jogos lehet a kérdés, hogy végül miért nem ezt vettem meg?
Mint mondtam, hosszú történet. Folytatom.
Nos, úgy kezdődött, hogy megint elmentem a Decathlonba. Második túrabakancsért.
Eh, megint magyarázat. Van egy túrabakancsom, mely baromira jó cucc. Mindent tud, kényelmes, imádom. Pont ezért kímélem is. Tényleg csak akkor használom, ha szükség van a képességeire. Viszont nekem a téli cipőm is túrabakancs, persze nyilván egy sokkal szerényebb képességű. Miért? Nézz rá a térképre. Attól függően, hogy melyik útvonalon szeretnék bemenni a városba, keresztül kell vágnom egy echte, igazi erdőn a buszmegállóhoz. Ami jó, mert az erdő mindig jó, másfelől viszont ide nem elég egy divatcipő. Na, erre kell egy gyengébb minőségű túrabaki, melyből a régi tavasszal szétment. Kellett egy új.
PS. Abszolút off-topic, de talán érdekelhet. A linkelt bakancs nem jött be, visszaadtam és vettem helyette egy másikat. Ezért szeretem a Decathlont, mert mindezt simán megcsinálhattam.
Bedobtam a cipőt a kosárba, és csak úgy rutinszerűen elsétáltam a bringákhoz. Megkerestem a Triban 540-est. Megsimogattam. Első lánckerekek. Lánc. Kazetta. Végighúztam rajta a kezemet… 1… 2… 3… és… hé!! A kazettában 11 lánckerék volt! Mint akibe villám csapott, úgy álltam ott, ledermedve.
Emberek, itt valami nagy átverés van!
Otthon az első dolgom volt, hogy nekiálltam nyomozni. Mert ez nem kicsit büdös.
Oké, magyarázat. Írtam az elején, hogy a Triban 540 kívülről gyönyörű, belülről férges. Egyéb információ híján ezt arra alapoztam, amit az angol kerékpáros magazinok tesztjeiben olvastam. Miket írtak? Hát hogy hiába irkálták rá a bringára, hogy 105, de ez valójában kevert szettes, a kazettája például Tiagra, abból is legvacakabb, a 12-28-as. Ami nem csak azért zavart, mert Tiagra, hanem azért is, mert áttételben pontosan azt tudta, amit az én kinőtt Triban 3-as bringám. Azaz semmi előrelépést nem jelentett.
De. Ez a példány itt, a sarki boltban, biztosan nem Tiagrás kazettával jött ki. Hiszen abból csak tíz lánckerekes kazetta létezik. 11 lánckerékhez minimum 105-ös kazetta kell. És ez mindent megváltoztat. Brutálisan.
Megint belinkelem a Decathlon adatlapját. A technikai információknál nyisd le a “még több információ” bővítést. És rögtön megtalálsz mindent. (Esküszöm, amikor ebbe az egészbe belevágtam, ezek az információk még nem voltak meg.) És abból pontosan látni fogod, hogy a bringa full 105-ös szettel jött ki (szemben a kevert angol változattal), a kereke Mavic Aksium, mely kifejezetten tisztességes kerék, a váz ugyan alumínium, de karbon villával és úgy általában is, elképesztően jó a bringa felszereltsége. És az ára? Bakker, kifutó termékké nyilvánították, azaz levitték az árát 220e forintra. Igaz, csak egy példány maradt belőle, de az pont L-es méretben.
Péntek reggel 8.55-kor már a bolt bejárata előtt várakoztam. Az előkészítéshez képest megvásárolni már csak egy pillanat volt.
És akkor vonjunk mérleget. A B’twin bringáknak nagyon rossz a megitélésük a szcénában. Senki nem fog elismerően cöccenteni, ha meglát rajta. Leszarom. Nekem egyébként is ez a preferenciám: nem érdekel a közitélet, nekem az számít, hogy tartós és műszakilag megfelelő cuccot vegyek. Ezért van koreai autóm, magyar kajakom és B’twin bringám. Legalább nem lopják el.
Emlegettem többször is egy táblázatot. Fogalmam sincs, hogyan lehet egy táblázatot beágyazni a Google Docs-ból, ezért csak egy linket teszek rá. Ha figyelemmel követted az eddigieket és tényleg érdekelnek a számok, feltétlenül kattints rá.
De a lusták kedvéért be is rakok egy képet. (Rákattintva nagyobb lesz.)
Nyilván össze lehet hasonlítani az egyes bringákat, de én most kifejezetten a Triban 540 és a Wilier GTR Team oszlopait ajánlom a figyelmedbe. Hiszen az egyik volt az álombringa, a másik meg a megvásárolt.
Mi látható?
Hát, az, hogy míg a Wilier 34-50-es első lánckerekekkel bír, addig a Triban 540 36-52-vel. Azaz a Wilier a meglévő bringámhoz képest közepes előrelépést jelentett volna, a Triban 540 viszont igencsak nagyot ugrott. Ezt egyébként a valóság is visszaigazolta, a tesztek során mondhatni lubickoltam az erős fokozatokban. Alul pedig nagyjából ugyanazt tudják, azaz hegymászásnál nincs különbség.
Oké, nyilván vannak más különbségek. A Wilier full karbon, a Tribannak csak a villája az. De erről a pár – vázban jelentkező – kilóról már írtam. Fájóbb különbség, hogy a Wilier már a 7000-es 105-ös szettel jön, a Triban viszont még csak az 5800-as szettet használja. Nyilván az olasz dizájn is más kategória, mint a francia. Ráadásul sokkal jobban bízok a Wilier összeszerelési pontosságában, mint a B’twin-ében. Ezzel viszont szemben áll az, hogy a Decathlon ügyfélközpontúsága példamutató. Ha meg tudod indokolni, szó nélkül cserélnek, vagy vesznek vissza termékeket. És a végén persze az ár. Full 105-ös szetttel egyáltalán nem szoktak alu vázas bringákat felszerelni, azaz a Triban árát nem is tudom mihez viszonyítani. Talán a Wilier Montegrappa szedhető elő, mely vázban ugyanazt tudja, de csak Tiagra 4700 szettel. És még így is 50e forinttal drágábban.
Szóval a józan számítások jelen esetben legyőzték a vágyakat. És vettem kiemelkedően jó áron egy pont nekem való, félprofi bringát. Ezt.
Az írás címét pedig módosítanám: olasz bringám _is_ van.
Igaz, az csak egy szuvenír Nápolyból.
PS1.
Ha esetleg szeretnéd még jobban átbogarászni a táblázatot, mellékelek némi magyarázatot. Vörös alapon fehér betűkkel az egyes bringák legerősebb, illetve leggyengébb áttételeit jelöltem. A legerősebb a sprintekhez kell, a leggyengébb a hegymászáshoz. A Triban 3 esetében meg kell jegyezzem, hogy ezt a legerősebb fokozatot már nem vette be. A sötétebb narancssárga az erős utazó áttételt jelenti, a világosabb a lébecoló áttételt. A Kross Trans Alp esetén a fentiek teljes terhelésnél értendők, azaz sátor, hálózsák, táskák, meg ilyenek. Sárga alapon piros betűkkel a kerülendő keresztváltásokat jelöltem.
Keresztváltás. A kerékpár kifejezetten nem szereti, ha a lánc keresztben fut. Azaz például elől a jobb oldali lánckeréken fut, hátul meg a bal oldaliakon. Vagy fordítva. Ilyenkor ugyanis az erővektornak megjelenik egy oldalirányú ága, mely igyekszik eldeformálni a kereket és egy idő után el is deformálja.
A helyzet az, hogy ezekre nincs is szükség. A táblázatból remekül kiolvasható, hogy amikor már keresztbe váltanék, akkor tulajdonképpen az igényelt áttétel elérhető egy másik kombinációval is, mely már nem számít keresztnek.
Mivel vagyok még adós? Hát például azzal, hogy miért húztam le a Bottecchia bringát. Ha megnézed a táblázatot, magad is láthatod. Ez egy hegyi bringa. Olyanoknak rakták össze, akik sokat tekernek az Alpokban. Nézd meg: a legerősebb áttétele 4. Ennél még az én béna Triban 3-as bringám is erősebb volt. (4.17) Az, amelyiket kinőttem. Ezzel a Bottecchia bringával nem fogsz sík terepen sprintelni. Ellenben a legalsó fokozata imponáló: 0,97. Ebben a zónában csak a Kross Trans Alp túrabringa az ellenfele, de azt meg kifejezetten hegyi túrázásra tervezték. Az összes többi nem tud ennyit. Viszont Magyarországon nincs is rá szükség. Én elég sokat bringáztam országútival – ne felejtsd el, hat évig éltünk a Bakonyban – 1,3-as áttétel alá még soha nem kellett mennem. Azaz nálunk a 0,97-es érték teljesen felesleges.
PS2.
Dacára az időjárásnak, vadul tesztelem a bringát. Meg közben kontrollként a régit is. De ezekről úgyis lesz majd egy részletesebb írás.
Recent Comments