Liben
2017.10.08; vasárnap
Reggelire ugyanaz, mint vacsorára: kifli, hermelin, sör.
Aztán hosszú gyalogtúra. Hétvégén Prága még szezonon kívül is használhatatlan, emiatt külvárosi sétát nyomtunk. A “budai” oldalon végigsétáltunk a parton, piszok sokáig.
Itt látható a művész.
Itt pedig az elkészült kép.
Újabb kísérlet a Glaubicu kocsmában, immár sikerrel.
Szűretlen Pilsner Prazdroj. Mifene. Még csak nem is hallottam róla. 43 korona. A Kisoldal főterén. Hülyének is megéri. A napocska meg úgy süt, mintha soha nem olvasta volna a meteorológiai előrejelzést, miszerint már esőnek kellene esnie. Árnyékban ültünk, szabadban, mégsem fáztunk.
Utána felmentünk a metronómhoz.
Ekkor borult be. Esni a lengyelpiacnál kezdett el. Először. Aztán teljesen megbolondult az időjárás-felelős: hol csak borult volt az ég, hol a nyakunkba szakadt minden, hol kisütött a nap. Pár percre. Vicces volt.
A lengyelpiac melletti piszkosul külvárosi kocsmában megint a ronda arcát mutatta a város. Két korsó sör (Hubertus barna Kacov-ból), 120 korona. A csajszi nyilván levette, hogy turisták vagyunk, árlista sehol. Én meg kénytelen voltam kifizetni, de az addigi vidám fecsegésnek lőttek. Azért amíg márciusban egyedül voltam és igyekeztem nem turistának látszódni, ilyenek nem voltak. Sem a tegnapi 136 koronás lenyúlás, sem a mai 120-as.
Egyértelmű, hogy Nej a hibás.
Kezdi a város újra gyűjteni a rossz pontokat. Ha így halad, megint tiltólistára kerül. (Ja, hogy értsd az arányokat: ugyanaznap a belvárosban barna Staropramen 29, pilzeni 33.)
Liben-ben megint ránk szakadt az eső. Emiatt a Hrabal emléktűzfalat is elég gyorsan futottuk át, mesélni sem nagyon tudtam. Kár érte.
Viszont meglett a múltkor halálra keresett, de jól elbújt Na Palme. Csak éppen 17-kor nyitott.
Na, mindegy. Őszintén szólva ilyen körülmények között Liben bőven nem érte meg az utat, de maga a túra remek volt. A nyugati oldalon felmenni Holesovicé-ig kellemes élmény: Kampa sziget, Kisoldal, a parlament épületei, a metronóm melletti park, hosszú séta közvetlenül a Moldva partján, sátoros piac, van minden.
Viszont az esőben úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk Zizkov-ot, bemetrózunk a Köztársaság térig. Ahol az eső, ha lehet, még jobban szakadt.
Egyenes tekintettel, befogott orral és füllel átvágtunk a nagy lenyúlások utcáin. A Tigrisbe bekukucskáltunk (vasárnap, 15.18-kor), üres asztal nyilván nem volt, viszont leülni le tudtunk volna. De nem mára volt tervezve. Aztán Rotunda (fincsi barna Staropramen) és váratlanul még a csapos is kedves volt. Hová kerültünk? Hazafelé még bolt, majd zárásként a Koutku. Két sör, két szivar. Nem is tudom, mi lenne velem, ha ez a hely, az ellenállás fészke, nem lenne. Nejnek is egyre jobban tetszik, teljesen rejtőjenői alakok tántorognak a füstben.
A szállást még mindig nem tudtuk kifizetni. Nem szeretem az ilyesmit. Teljesen tönkre tudja tenni a kirándulást. Eltelt a második nap és nem tudom, mennyit fogok fizetni. Egy ilyen kiszámíthatatlanul átvágós városban.
Vacsi, track-ek kezelése (nagyon elburjánzott a technika, egyre több idő már rendezni a dolgokat), aztán net, blogírás. Csak eljött az este.
Ágy. Középre lejt. Aki hamarabb engedi el magát, begurul és lelöki a másikat.
Az óra a töltőn azt hiszi, hogy alszom. Meg a buszon is azt hitte. Mélyalvással.
Linkek:
– A túra útvonala Liben-ig.
– A túra útvonala a Köztársaság tértől.
Recent Comments