Lucca és Viareggio
2017.10.22; vasárnap
Vasárnap. Ésszel kell csavarogni, errefelé hétvégén képesek bedugulni a városok.
Reggelire mindenféle saláták, zöldségek. Kénytelen voltam megint elsütni a klasszikus Swanson idézetet:
– “Azt hiszem, tévedés történt. Azt hozták ki nekem, amit az eszik, amit én eszek.”
De az omlett-tekercs finom volt. Én pedig néztem, ahogy a többiek frizzantét isznak hozzá.
Az öltözködésnél kipottyant az ingemből egy mezei poloska és bemenekült a szekrény alá. Kész, Pisának vége.
Irány Lucca. Azért nyeltem egy nagyot, amikor jöttek a szerpentinek. Valahogy azt hittem, hogy ez egy mezőváros. (Valójában az is, de Pisa és Lucca közé belóg az Appenninek egy nyúlványa. Lásd az írás végén a térképanimációt.)
Parkolóautomata. Logikusan működik. És működik. Furcsa. (Tényleg furcsa. Ez fogadta el egyedül a bankkártyámat.)
Lucca szép város. Még akkor is, ha a tereit telerakták elképesztően gagyi fóliasátrakkal. (Gondolom, volt a közelmúltban valami őszi fesztivál.)
Habár a térképen úgy látszik, mintha megtaláltuk volna, de a valóságban kábé 5 méterre mentünk el Lucca legszebb tere mellett. Úgy, hogy nem vettük észre. Pedig még kerestem is.
Meg tudom magyarázni.
Nem számítottam olyan főtérre, amelyre nem vezet be út, csak árkádok alatt lehet bemenni. (Igen, ekkor még nem voltunk Sienában.) Szóval ott voltunk az utcában, kerestem egy nagy teret, de mindenhol csak házak voltak. Vállat vontam. Mentünk tovább. Már a kocsi előtt kérdezte meg Nej, hogy mit tudok arról a főtérről, mely az összes Lucca prospektus borítóján figyel? – Semmit – válaszoltam őszintén.
Az időjárás… Reggel eső. Napközben hol borulás, hol napsütés, de folyamatosan durván erős szél.
Fújjad csak, bakker, fújjad, holnaptól jön a jó idő. Megmondták a meteorológusok.
Viareggio. Ide fürdést terveztünk, hiszen hatalmas homokos parttal rendelkező fürdőváros. Elméletileg bele is fért volna, a víz 20 fok körül volt. De minden más… komolyan, a levegő hűvösebb volt, a szél miatt előredőlve sétáltunk, a hullámok pedig olyanok voltak, amilyennek viharos szélben a hullámoknak lenniük kell. A paplanernyős szörfösök mindenesetre jól érezték magukat.
A gyerekek hoztak ugyan fürdőruhát, de…
Kávézót kerestünk, ehelyett belefutottunk egy monumentális parkba. Igazából csak otthon, térkép mellett realizáltuk, mekkora óriási parkról is van szó.
Itthon még bolt, aztán punnyadás a szálláson. (Minden animált térképen az a cifrázás az út végén, az a szupermarket.)
Végre ihatok bort. Hozzá sajttál: grana padano a csajoknak, én már régen pekorinófüggő vagyok. Micsoda véletlen: sorra akciózzák a különböző pekorinókat, mi meg sorra kóstolgatjuk. Egyelőre tartjuk a tempót.
Azért látszik, hogy megjelent egy nagyfogyasztó. Tegnap a család kábé fél üveg bort ivott meg, mielőtt elment aludni. (Oké, egésznapos utazás.) Ma viszont már én is ihattam. Nagyjából nyolc üveg borig számoltam. Utána már csak bontogattam. Hajnali kettőig nyomtuk, a csajok menetközben kidőltek, mi Barnával hevesen végigvitatkoztuk az éjszakát.
Linkek:
Recent Comments