Előkészületek
Nagyjából sikerült regenerálódnom az előző kalandból. Nagyjából. A technikai felszerelés még hiányos, az új ruhák sem érkeztek még meg, a lábam is eléggé bénácska, de már indul a következő menet.
Egy dolognak mentem nagyon utána. Hogyan tudott beázni az a Lock&Lock doboz? Megbízhatok-e benne annyira, hogy ismét belerakom a mobiltelcsit? Lássuk. Telepakoltam nehéz vasakkal. Aztán belevágtam egy lavór vízbe. Félóra múlva kiszedtem. Száraz volt belül. Oké, belevágtam fejjel lefelé. Aztán ebédfőzés közben elfeledkeztem róla, csak éjjel vettem észre, amikor zuhanyozni mentem. Hoppá. Ez közel tíz óra, fejjel lefelé történő lubickolás. Kinyitottam. Csont száraz volt.
WTF?
A Bliznán egy perc alatt félig telt meg vízzel. És le volt zárva, ebben biztos vagyok.
Mi lehet az algoritmus? Csak akkor ázik be, ha százezer forint feletti érték van benne?
Most nem tudom. Egy eléggé szegényes magyarázatom van még: a doboz púposan tele volt, megfeszült, amikor lezártam. Esetleg ez lehetett a probléma. (Valamikor le fogom tesztelni.)
Ha tényleg ez volt, akkor verhetem rendesen a fejemet a falba. Van vagy öt L&L dobozom, simán tudtam volna vinni kettőt is a cuccoknak. Csak a fene sem gondolt rá.
Oké, hogy a jó pap holtig tanul, csak egy kicsit drágállom a tandíjat.
Szóval Balaton Végtelen. Hogy miért végtelen? Ezért.
Most tekintsünk el attól, hogy az alja nincs lezárva, de ez, akárhogy is nézem, egy fekvő nyolcas. Azaz végtelen.
Persze, hogy nem ment minden simán. Az útvonalat már egy évvel korábban megterveztük. Az időpont fix és mozdíthatatlan.
Aztán jött az időjárás. Az első három nap tökéletes. Napsütés, szélcsend, havaj, dídzsi. Aztán hétfőn jön egy vihar, mely vagy elmegy keddre, vagy nem. Azaz utolsó pillanatban újratervezés. Nyomjuk meg az első három napot, mert lehet, hogy az utolsó kettőben már csak a viharszünetekben tudunk aprókat előrelopózni. Orsolyát éppenhogy csak tudtam értesíteni, hogy változott a terv, máshol kell leraknia a kocsiját. (Mert ő már vasárnap hazament. Nagy úr az iskolai beiratkozás.)
Szóval így. Csak hogy ne legyen minden sima.
Leutazás, találkozó
2016.09.01; csütörtök
Nos, akkor az indulás. Mire tippelsz? Igen, idegbaj. A lengyel út után bejelentettem az autót olajcserére. (Már előtte kellett volna. 20000 kilométerrel.) Csütörtök délelőttre vették be. Nekem legkésőbb délután kettőkor kellett elindulnom, hogy végiglogisztikázva a napot, még emberi időben érkezzek. Napközben kaptam egy fizetési felszólítást a Telenortól, miszerint igazán nagyon még nem idegesek (de), viszont lassan rendezhetném már a legutolsó öt számlát. Ebben az a vicc, hogy én rendes ember vagyok, ahogy számla jön, már tolom is be a webbankba. Nagyon ritkán szokott kimaradni fizetés. Egy. Nem öt. (Oké, kettesével kapom, tehát ez nem öt hónap.) Nyomoztam egy sort és kiderült, hogy tényleg. Valamiért a Telenor számlákat leadminisztráltam, aztán elfelejtettem befizetni. Közben persze pakolnom kellett volna, meg túrát szervezni.
Szóltak, hogy mehetek a kocsiért. Utána tankolás, autópályamatrica. Itthon már kétségbeesett pakolás. Kettőre éppen elkészültem. Aztán eszembe jutott, hogy bele sem néztem a motortérbe. Belenéztem. Tocsogott az olajtól. A kocsi alatt pedig apró tócsa. Bakker. Vissza a szervízbe. Kajakkal a tetőn. Nézzék meg. Vegyem le a kajakot. Szó sem lehet róla. Erre megemelték a csápossal. Kajakostól. Amilyen hülye voltam, a kocsiban hagytam a mobilt, pedig remek kép lett volna belőle. Kiderült, hogy ez bizony szelepfedél-tömítés. De megnyugtattak, hogy ráér, ha visszajövök. De azért legyen nálam tartalék olaj. Megnyugtattam a szerelőt, hogy a fékolaj is szivárog, meg a hűtővíz is, egy kisebb benzinkút shop van már úgyis a csomagtérben.
Aztán indulás. Késve. Orsolyát felszedtem Badacsonytomajban. A Waze teljesen meghülyült, először közölte, hogy nem létezik út Fonyódra, amikor pedig Boglárt adtam meg, akkor kompoltatni akart, mert szerinte időben az a rövidebb. Ráhagytam. Innentől Keszthelyig sikoltozott, hogy azonnal forduljak vissza. Aztán beletörődött, de később meg mindenáron fel akart vinni a sztrádára. Nem volt jó napja.
Lellén még vettünk egy tortát Gabriellának – a kis születésnaposnak – végül már elég későn érkeztünk meg a fonyódi üdülőbe. A többiek régen ott voltak, gyakorlatilag névről megismerkedtek az összes kockakővel a kikötőben.
Úgy terveztük, hogy felvesszük a klasszikus formációt: a csajok a konyhában lecsót főznek, mi Péterrel a teraszon szivarozunk. Persze, hogy nem hagyták. A lányok is kiültek a teraszra és zavarták az élvezetünket holmi hagymapucolással, paprikaszeleteléssel, paradicsomvagdosással. Ja, meg készült ujjfelvágott is.
Úgy indult, hogy – ugye kapkodós pakolás – az utolsó pillanatban kerestem kést, kicsit, hogy beleférjen az edényembe, találtam is, de olyan csutvasz volt, gondoltam, legalább megélezem egy kicsit. Jól sikerült. Elsőre a szuper tőrökkel, késekkel rendelkezők még kinevették, de amikor ráejtették egy paradicsomra és még az asztalt is átvágta, akkor lett némi respektje. Gabi rögtön neki is állt ezzel szeletelni. Csak percek kérdése volt, mikor vágja bele az ujját. Megtörtént. Orsolya folytatta a munkát. Az első vágásig. Final cut.
A lecsó ettől még finom lett. Csak a lányok viseltek kesztyűbábokat.
Ja, pakolás. Lazán elfelejtettem hozni matracot. Meg az esti szivarokat. De nem én nyertem, Orsolya evezőlapátot felejtett el berakni, ami egy ötnapos kajaktúrán elég bátor vállalás. Szerencsére Péternél volt tartalék. Olyan jó… nehéz.
Vacsi után sokáig beszélgettünk. Volt téma bőven, hogy mást ne mondjak, a közelmúltbéli lengyel kaland. Aztán alvás.
2016. September 21. Wednesday at 08:54
A Lock&Lock doboz teszteléséhez néhány tipp:
Elsőnek tegyél bele egy fotót egy iPhone-ról, meg egy Samsungról. Jó drágáról persze.
Ha még ilyenkor sem ereszt, akkor kérjél kölcsön valakitől ilyen eszközöket.
És ha még akkor sem ereszt, akkor lehet próbálni saját eszközzel. :)
2016. September 21. Wednesday at 09:01
Á, a Lock&Lock ennél intelligensebb, fényképpel nem lehet átvágni. :) Sőt, úgy vélem, teszttel sem. Meglapul, vár… és éles helyzetben használja ki az első apró hibát.