Month: August 2016

Fényképalbumok

Azt írtam a legutóbbi írásban, hogy elengedem ezt a témát. Hazudtam.

Az utóbbi pár napban átmigráltam az összes fényképet a FlickR-re. Úgy érzem magam, mint aki felújította a vacak lakását és csinált belőle egy szuper kecót. Nem csak az albumok megjelenítési formátumai tetszenek (a jobb felső sarokban lehet váltogatni közöttük, tégla vagy csempe), hanem tisztességesen ki is lett pucolva a szemét. (Elképesztő, hogy a Picasa buta szinkronizálási mechanizmusa mennyi duplikátumot eredményezett.)

Szóval most minden szép és jó, az albumokat innen lehet elérni.

Közben persze minden albumot, minden fényképet át kellett néznem, akár többször is. És akadt köztük néhány album, melyeknél felsóhajtottam, hogy azannya, micsoda jó képek, én pedig már teljesen elfelejtkeztem róluk. Végül kiválasztottam a három, általam legjobbnak tartott albumot és kitettem ide a blogra.

Az első egy Szlovák Paradicsomos túra fényképeit tartalmazza. Valamikor év elején mentem ki, az egész hegy, szurdokvölgyestől be volt fagyva. Jégpalota, jégfolyosókkal. Ember a környéken sehol. Elképesztően gyönyörú volt – és a fényképek elég sokat vissza is adnak az élményből.

Imhol a link.

A második egy viszonylag meglepő album. Az évek során bejártam/bejártunk tényleg rengeteg tájat, rengeteg országot, akadnak bőven egzotikus képek. Velem mégis a Jeli arborétum rododendronai mondatták azt, hogy ejha.

Imhol az album.

A harmadik beválogatott album teljesen friss, az idén tavasszal letolt grúziai utazás albuma. Nem igazán tudok mit mindani róla, elképesztően anyagerős.

Imhol az album.

Végezetül egy üde színfolt. Egy emlék. Abból az időből, amikor még egy ágyban aludtunk GT-vel.

086-Szállás

FlickR

Igérem, ez az utolsó írás, utána elengedem a témát.

Ha eddig ekéztem a google-t, most dicsérek is. (Nem őket.) Tudom, egy friss kapcsolatban minden rózsaszín, de az, hogy már nem robban fel a fejem reggelente, leginkább annak köszönhető, hogy kezdek elégedett lenni.

Valamikor a FlickR-t azért hagytam el, mert béna volt.

A free változatban limitált volt az albumok száma. (3 vagy 5, a fene sem emlékszik.) Emiatt hízott fel az egyik albumom olyan 7000 kép körülire. Mondanom sem kell, hogy nem lehetett kezelni. Most korlátlan számú albumom lehet, sőt, beújítottak egy kollekció nevű izét is, azaz külön tudom szedni az utazgatós albumokat (melyeket szeretném, ha nézegetnétek) a blogot támogató albumoktól (melyeket semmi értelme albumként nézegetnetek) és a régi, érdektelen albumoktól (melyeket már én sem nézegetek).

Voltak tárhelyproblémáim is. Ez már a múlté, az ingyenes verzióban is 1 TB a határ.

Fáztam egy kicsit a feltöltéstől, hiszen az UploadR alkalmazás fizetős lett, de kellemesen csalódtam: a webes felületű feltöltő kifejezetten hatékony, kényelmes, gyors. Úgy, hogy gyakorlatilag nulla időm van rá, 2012-ig visszamenőleg felraktam az albumokat. Ehhez képest a Picasa egy kalap szemét, a kiszámíthatatlan szinkronizációjával.

Az albumok megtekintése, linkelhetősége, a képek beágyazása gond nélkül működik. (Itt van némi problémám, a kollekción belül az albumok thumbnail képe elég kicsi: nem gusztusos, nem csalogatja kattintásra a látogatót. De ez legyen a legnagyobb bajom. Az albumok már tök jól néznek ki.)
A menürendszer egy kicsit kaotikus, de már megtanultam.

Végül a legeslegeslegnagyobb előny: nincs benne a google infrastruktúrában. El sem hiszem, mekkora könnyebbség. Nem kell szarakodnom a G+ megosztással (ekkor simán letükrözte a képeket egy másik albumba is), nem szarja tele az albumaimat mindenféle erőltetett, de kitörölhetetlen albumokkal, a látogató ugyanazt látja, amit én (a google esetében én a Picasá-t láttam, a látogatók már valami G+ felületet, melyből a google photos lett). Önállóan működik, nem akar mindenáron – a felhasználót is maga alá gyűrve – Facebook lenni.

Szóval egyelőre jó. Félek, hogy túl jó is ahhoz, hogy egy idő után ne tegyék tönkre.

Még mindig ez a google baromság

Mondhatom, rohadtul hiányzott ez az egész, éppen nagyon ráérek. (Persze a fogorvosnál is ilyenkor kell várnom négy órát és még örülhetek, hogy bejutottam. Eh…)

Szóval, a helyzet még a tegnapinál is rosszabb. Azt ugye írtam, hogy a Picasa albumokat átkonvertálták google photos albumokká, persze rosszul, egy csomó albumot kettészedtek. Ezeket egyenként összefésülni, szép kis munka lesz. Pontosabban lenne. Ugyanis semmi értelme megcsinálni.

Az albumok látszólag meg vannak osztva, kint van rajtuk a jel. De ha a böngésző címsorában lévő url-t linkelem, akkor belépést kér. Más link meg nincs. Illetve, ha az albumon bemegyek a sharing beállításokba, ott látszik, hogy tkp nincs megosztva a látszólag megosztott album, bekapcsolom és hopp… kapok is egy url-t az albumra.

Arra az egyre.

Azaz ezt a mókát meg kell csinálnom mind a 105-re felszaporodott albummal. És ekkor lesz 105 linkem.
Nem, olyan link nincs, hogy ‘megosztott albumok’. Nincs olyan, hogy Petrényi Jocika fényképalbumai. Vagy megadom egyenként az összes linket, vagy semmit.

Ki volt az a barom, aki ezt megtervezte???

Na mindegy, a mai nap során lemondtam a google tárhely-előfizetésemet és elkezdtem átmigrálni a fényképeket a Flickr-re. A 2016-os albumok már átjöttek, ott fent, a menülécben a “Fényképalbum” link már oda mutat.

Arról viszont fogalmam sincs, hogyan oldom meg, hogy abban a többszáz írásban, amelyben fényképek szerepelnek, hogyan jelzem utólag, hogy ne, ne kattogtassatok a fényképekre, mert a goggle elbarmolta, ehelyett menjetek fel a menülécben lévő linkre, majd túrjátok ki a megfelelő albumot. Majd megálmodom.

Google, a jó kurva anyádat a ravatalon, tudod….

Gondoltam, finomítok egy adagot a címen, ennyire sikerült. Ha azt mondom, hogy felrobbanok, akkor még kifejezetten finom voltam.

A google gyakorlatilag kinyírta a képtárolást. Visszamenőlegesen is. Próbáld ki, bármelyik képre kattintasz a blogon (kivéve a vitorlázóst, mert az már Flickr), egy nagy büdos 404-est kapsz.

Oké, az lehetett tudni már májusban, hogy a Picasa rákerült a halállistára. De ez csak annyit jelentett, hogy már nem fejlesztik a kliensprogramot. Feltölteni még lehet belőle, az albumok, a képek elérhetősége megmarad, persze immár a Google Photos-on belül. Na, ez szűnt meg a mai nap során.

Ha a régi Picasa linken keresztül léptem be (kellett volna az embed kód), akkor azt kaptam, hogy van itt egy csomó learchivált album. Ha a google photos oldalon keresztül, akkor azt láttam, hogy van egy csomó élő albumom. De a konverziót teljesen elcseszték, vagy tíz albumot kettétörtek és elég soknál lecserélték a borítófotót. De az igazán vérlázító a konverzióval kapcsolatban az, hogy… hogy nem is értem. Az egyes beágyazott képeknél a thumbnail kép linkjét megőrizték, átkonvertálták, de a hozzá tartozó nagy kép linkjét már hagyták veszni. MIÉRT? Itt, a blogon körülbelül 8000 kép van beágyazva: ott van a thumbnail, az a bélyeg méretű, kicsi, figyelemfelhívó képecske, melyre kattintva bejön a nagy kép. Bejött. Mert mostantól nem jön be. Mondom, kábé 8000 kép lett mostantól elérhetetlen a blogról.

De nem csak a meglévő képek elérését nyírták ki, hanem gyakorlatilag ellehetetlenítették a photos oldalon lévő képek elérhetőségét is. Ezek eleve megosztott (shared) albumokban vannak. Ha ebből egy képet meg akarsz osztani (naívan embed kódot szerettem volna), akkor feljön a menü, miszerint Facebook, G+, Twitter. A blogod dögöljön meg. Illetve van egy olyan opció, hogy Get Url, de ekkor fogja a kijelölt fényképet, csinál egy üres shared albumot, átmásolja bele, és ennek a képnek az url-jét kapod meg. Az eredetiét nem. Embed kód nincs.
Nonszensz.
Gyakorlatilag ha nem akarsz birka módra bevonulni a Facebook-ra, akkor az egész google képtárolást felejtsd el, mert használhatatlan lett. És ez nem barokkos túlzás, hanem tény. (A Facebook-on meg nyilván a saját tárolást választod, G+-t meg csak a google alkalmazottak használnak, szóval nem is igazán értem, mit akartak ezzel az egésszel. Felbosszantani többmillió blogtulajdonost?)

Persze annak sem örültem, hogy megint elő kellett vennem a régi Flickr accountomat. Még emlékeztem rá, hogy valamikor innen is menekültem, meg ugye, tudjuk, most vásárolták fel a Yahoo konglomerátumot tokkal-vonóval, az új tulajdonos meg a fene tudja mit akar csinálni ezzel a legatyásodott csődhalmazzal. Nos, első ránézésre még működik minden, igaz, közben itt is elgurult a gyógyszer, a Flickr Uploadr például fizetős lett, anélkül meg nagyobb mennyiségű képet feltölteni elég munkás.

A google keresővel találtam is egy Wired cikket arról, hogy a Flickr gyakorlatilag kinyírta magát ezzel a lépéssel, hiszen milyen már az, hogy alapszolgáltatásért pénzt kér, de a cikket nem tudtam végigolvasni, mert tíz másodperc múlva átdobott egy oldalra, ahol figyelmeztettek arra, miszerint bekapcsolt AD blokkolóval nem vagyok jogosult a cikkre. Azaz az újság pénzt (figyelmet) kért egy alapszolgáltatásért, azaz cikkért, amelyben egy másik szolgáltatót ekéztek azért, hogy alapszolgáltatásért kér pénzt.

Nos, akkor most egy ideig Flickr, de eléggé el vagyok keseredve. Kicsit úgy érzem magamat, mint aki homokra építkezett és váratlanul kihúzták alóla a talajt. Csak éppen mindenütt homok van.

Jó szelet, kapitány!

Most már pontosan értem a köszönést: nem azt mondják, hogy sok szelet, hanem azt, hogy jót.
A hétvégén inkább több volt, mint jobb.

Balatoni vitorlázás

Péntek délután már viharban futottunk ki, szombat délután még viharban adtuk le a hajót. Körülbelül 2*10 kilométert vitorláztunk, de ebben az időban ennyi is elég volt. Ahelyett, hogy a bájainkat mutogattuk volna a napocskának és sikítozva ugrálgattunk volna a tatról a vízbe, időnként csak rohangáltunk a fedélzeten, mint pók a falon. Vitorlázós tapasztalata egyedül a kapitánynak volt, cserébe gyorsan tanultunk.
Aztán az éjszakai vihar egy részét a Hatlépcsősben, a maradék részét pedig a füredi mólóhoz kikötve vészeltük át, dafke kiültünk a szakadó esőbe, az ocsmány viharba. Kifizettük, nem? Akkor használjuk. Hajnali fél háromkor mentem el aludni, nem kellett sokáig ringatnia a víznek.
A szombat ugyanilyen szerencsétlen volt, reménykedtünk, hogy ki tudunk menekülni a kikötőből, de vacak helyen álltunk, a szélvihar meg csak nem akart csillapodni (bft 5-6 alaphelyzetben, 7-8-as széllökésekkel), végül éppenhogy csak annyi időnk maradt, hogy visszavittük a hajót Alsóőrsre.

Hogy jó volt-e? Nehéz kérdés. Olyan emberekkel voltunk együtt, akikkel ritkán találkozunk, futólag szoktunk csak beszélgetni, akkor is leginkább szakmázunk. Most viszont volt idő mindenre. Az is igaz, hogy ennyi pénzért luxusapartmant tudtunk volna bérelni Füreden. De az a másfél órányi vitorlázás a viharban, az elég erős élmény volt, azt nem hagytam volna ki.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑