Day: June 19, 2016

Este van. A szüleim hazaautóztak. Barna és a barátnője elutaztak valahová. Dóra hazament. Nej elaludt. Én pedig a lugasban, szakadó esőben, borozgatás mellett Viszockijt hallgatok. Best day 4ever.

Tudom, az a blog címe, hogy mi van velem, de azért igyekszem, hogy ne csak rólam szóljon a blog. Ezért is érzem kissé kellemetlennek, hogy még mindig ezen a szülinapos dolgon lovagolok. De van még a témában anyag.

Szeretnél a szerettednek remek szülinapot adni? Nem olyan egyszerű ám. Nálam például a negyvenediket komplett elfelejtette mindenki. Nem azt, hogy negyven, hanem azt is, hogy szülinap. Mindenkinek volt más dolga, nem is vettem rossz néven. Aztán jött az ötven, ami talán rosszabb is volt, mint az elfelejtett negyven. Volt egy vasárnapi ebéd, egy torta, egy felköszöntés, aztán mindenki ment a szobájába. Mintha mindenki kipipálta volna, hogy ez is megvan. Szerencsére nem tulajdonítok az egésznek nagy jelentőséget, végül is csak egy csillagösszeállást ünnepelünk, mely azóta már nem jöhet össze, nem ezen múlik, hogy szeretik-e az embert.

De.

Vannak alkalmak, amikor minden összejön. És azt mondják a résztvevők, hogy akkor már maxoljuk ki. Indultunk volna a kakasherepörkölt fesztiválon, de aztán nem indultunk. Oké. Maradt a hűtőben több kiló hús. Jó, legyen egy családi bográcsolás két hét múlva, az mindenkinek jó. Nocsak, apának éppen születésnapja van. (Meg egyébként is, Apák Napja.) Nevezzük ki szülinapi bulinak. Aztán, ha már buli, beindultak a fantáziák. Rendeltem jófajta szivart. Nej és Barna megcsinálták a csodát: vettek egy van Gerven mezt.

(Lehet utálni, én a mai darts világból a holland ogrét tartom a legszimpatikusabb és a legjobb versenyzőnek. Libazöld színű mezt már régebben is próbáltam vásárolni, de amikor megláttam a hivatalos shopban az árakat, pluszban a szállítási költséget, azt mondtam, hogy kapjátok be.)

Fontos! Általános vezérelv, hogy ha olyan ajándékot akarsz venni, amelytől az ünnepelt összeszarja magát: nos, olyan dolgot kell venned, melyet az illető _nagyon_ szeretne megkapni, de számot vetve az anyagi helyzetével, végül mégsem vesz meg. Mert a családnak működnie kell, és ilyen személyes hülyeségekre nincs pénz. Mert azért annyira nem is olyan fontos. De persze jó lenne. Viszont nem ér annyit.
Vedd észre, hogy ilyenkor helyette döntesz. Mert azt mondod, hogy igen, tök felesleges hülyeség, ráadásul rohadt drága, de ha az ünnepelt megveszik érte, akkor az öröme nekem már megér ennyi pénzt. És le van szarva a jövő havi villanyszámla.

Nos, így állt össze. Tele van a fagyasztó. Bográcsoljunk. Dóra hazajön. Barna hívja a barátnőjét. Felhívtak a szüleim, hogy meglátogatnának. Ezek mind egymástól függetlenül történtek. Aztán Nej és Barna összefogott mez ügyben. És lett egy nap, amikor buli volt, mindenki jól érezte magát, a vihar másfelé ment, az ajándék ütött, és jórészt spontán bejött egy remek 52. születésnap. Semmi számmágia. Csak valahogy úgy alakult, az érintettek pedig rárepültek a lehetőségre.

Meg lehetne ismételni? Kizárt. Hiszen pont ez adja a jelentőségét. Ilyen élményt egy család csak egyszer adhat.

Ja, és zenei aláfestés: