Nagy igazságok, még mindig

Úgy látszik, elkaptam ezt a fonalat.

Az a tiéd, amit megtanulsz. Azt már senki nem veheti el tőled.

Dehogyisnem. Például az idő. Megint csak saját példán tudom bemutatni a jelenséget. Anno írtam könyveket a TCP/IP hálózat alapjairól. Nem voltam zöldfülű, amikor belevágtam, de az látszott, hogy a tudásom messze volt a könyvek elvárt mélységétől. A Microsoft ezzel tisztában volt és őket úgy is érdekelte a dolog, ha egy tanulási folyamaton keresztül ások le az alapokig, és ezt írom le. A két könyv egy évembe került, és nem túlzok, rengeteget tanultam közben. Mint utólag kiderült, feleslegesen. Ugyanis a rendszeres munkám során soha nem kellett ennyire elmélyednem a hálózatok világában. Márpedig a tudás olyan, hogy ha nem használjuk, akkor elmaszatolódik. Időnként még megkeresnek konkrét kérdésekkel – mert azt hiszik, nálam az egész fejben van – én pedig olvashatok utána a saját könyvemből és próbálhatom felidézni, mit is írt anno ez a pacák.
Hasonló jelenség a légüres térben történő tanulás. Valamiért kispadra kerülsz, hosszabb ideje nem kapsz olyan munkákat, melyek előre vinnének. Amiket kapsz, azokat meg rutinból letolod pár óra alatt. Van egy csomó időd. Szerencsés helyzet, nem? Látod, mi folyik a szakmában, van időd is, miért ne tanulhatnád meg ezeket a trendi dolgokat? A neten van egy csomó infó, kis utánajárással beszerezhetők a szakkönyvek is, egy virtuális játszótér kialakítása sem olyan nagy ügy manapság. Sajnos nem működik. Megtanulod, persze. De ha fél éven belül nem lesz rá szükséged, akkor huss, az egész el is illant. Hiába tanultad meg, nem marad a tiéd.