Kib@szott frusztrált országban élünk, ahol az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogy legálisan – vagy legalábbis azt hiszik, hogy legálisan – leordíthassák a másikat. Ezért vagyunk a tízmillió önkéntes rendőr országa.
Azok a szürke hétköznapok
Kib@szott frusztrált országban élünk, ahol az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogy legálisan – vagy legalábbis azt hiszik, hogy legálisan – leordíthassák a másikat. Ezért vagyunk a tízmillió önkéntes rendőr országa.
2015. July 07. Tuesday at 13:26
Volt egy kis “mé’ nem tartsák be a biciglisek a kreszet”? Esetleg egy kis “jogsi kéne nektek is, meg rendszám, akkor rend lenne”?
2015. July 07. Tuesday at 13:52
Ezek már túl szofisztikált gondolatok, ilyeneket csak a neten hőzöngő bringaellenes trollok szoktak irkálni, a forgalomban ilyesmire nincs idő. Volt egy dudálás, meg egy dudálással kombinált kiordibálás, mindkettő teljesen alaptalanul, mert maximálisan szabályosan közlekedtem. A kiordibáló volt a legviccesebb, azt kiabálta, hogy menjek a kerékpárúton. Aha: XVIII – XIX kerület határa, kertvárosi kis utca, kerékpárút több kilométeres körzetben sehol. De attól függetlenül, hogy az írást ez a két eset indukálta, rendszeres és tejesen hétköznapi, hogy fasz autósok kötnek belém, még itt, is a város külső szélén is.