Kertészkedés. Úgy döntöttem, felszámolom a hátsó kerítés melletti dzsumbujt. Nagy elhatározás, hősies munka. A fejemben nagyjából már megvolt, hogyan lesz ez szép, de azért a kép igencsak elnagyolt volt: minden erősen függött attól, mit találok a gaztenger alatt. Ez fogja kiadni, mennyi rózsát, mennyi levendulát kell majd elültetnem, hol lesznek az oszlopok, hová rakjam le a köveket.
Szerencsére ideális kertészkedős idő van. Ma a munka nehezén túl is lettem, sikerült kipucolnom a terepet. (Milyen felemás érzés már, amikor látom, hogy ott sikerült legjobban a füvesítés, ahonnan később el kell távolítanom.) Hat tő levendula, egy futórózsa. Kellenek majd oszlopok is, meg valami apácarács.
Csak hát… vasárnap már cseszhetem. Talán a kertészet még nyitva is lehet, emlékszem, erősen lobbiztak, de az OBI, ahonnan a többi cucc kellene, az biztosan nem lesz. Haladhattam volna egy jót, így viszont az egész csúszik egy hetet. Ha rá fogok érni akkor. Ha megint kertészkedős idő lesz.

Szóval zengjen csak határozottan a dal, mást úgysem tehetünk, mint tiltakozunk, ahol csak lehet.