Month: March 2013

Nem, még nincs vége. Illetve remélem, hogy mostantól – konkrétan már legalább öt perce – vége van.
Ugyanis megint átkonfiguráltam.

Proxy5 kollégának éppen volt egy használaton kívüli Microtik RB450G routere a polcon, melyre már nem tartott igényt. Igen, a G a névben azt jelenti, hogy gigabites a picike. Resetelt állapotban kaptam meg, azaz az 5 portból egy a külső láb, egy a belső, ezen dhcp szerver fut (a külsőn dhcp kliens), a többi láb pedig slave módban áll. (A belső a master.) Ez elméletileg azt jelenti, hogy a 2-5 portok swithcként működnek. Sajnos csak elméletileg, én legalábbis nem bírtam vele. Szívem szerint még elmélyedtem volna benne, de itthon a család internet nélkül kínjában a falat kaparta, nem sok időm maradt az ismerkedésre.

A külső Cisco routert nem bántottam, abból a két szál lemegy a két IPTV-hez. Egy szál jön át a Mikrotik routerbe. Első körben csak egy laptopot dugtam rá, hogy megnézzem, hogyan lehet konfigurálni. Háát, ez már inkább a nagyfiúknak készült, egyáltalán nem olyan bolondbiztos, mint mondjuk egy dlink vagy egy tplink. Én is összementem egy kicsit, mert bizony nem mindennel bírtam el elsőre, az igazi férfi meg nem olvas manuált. Rögtön az első akadály ott jött, hogy habár a netbook kapott dinamikus IP címet a kettes lábon, de ezt olyan makacsul ragadta meg, hogy miután teljesen átkonfigoltam mind a dhcp-t, mind a router IP címét, a bérleteket pedig töröltem, a router továbbra is ezt az out-of-scope IP-t adta neki. Végül kikapcsoltam a dhcp-t, úgysem oda terveztem.
Aztán rádugtam két gépet a router portjaira, szépen mentek párhuzamosan is. A mérési tesztek is jók voltak, szóval nagy levegő, és teljes IP tartományváltás, vissza a 10.x.y.0/24-re. Gondolkodni már nem kellett, rutinból ment az egész. A zárókő a routerek közötti kábeldugdosás volt a padláson.
Lementem a nappaliba, elégedetten ránéztem a gépekre – és mindenhol ott vigyorgott a sárga háromszög a network ikonon. De miért? Ez a tesztnél még működött!
Nem részletezem, ezeregy dugdosás után kiderült, hogy a gigás router lábai mégsem switchként működnek. Hogy akkor hogyan, az megért volna még némi nyomozást, de ekkor már határozott tünetei voltak a lakásban az internetmegvonásnak. Szerencsére portokból nem állok rosszul, a router belső lába mögé rátoltam egy gigás switchet és onnan ment a teljes családi LAN. Volna. Mert nem ment. Az, hogy a múltkori Access Point-ot megint elvesztettem, már fel sem tűnt. Majd a végén lekezelem. De nem ment semmi sem. Sóhaj. Sorra kikapcs/bekapcs az összes hálózati eszközön. Volt néhány. De ez hatott, beröffent a hálózat.

A leggyorsabb gépen mértem.

From Segédlet

From Segédlet

Ránézésre gyengébbek, mint a múltkori értékek, de ennek valahogy jobban hiszek. A speedtest eredmény korábban sem volt jobb, egyedül a datanetes érték szaladgált fel a csillagokba. (Mértem 150 körüli értéket is.) Most mind a kettő összhangban mutat reális értéket, és ez jó. Egyébként meg a Microtik cuccnak vannak statisztikái, szóval hamarosan lesznek pontos értékeim is.

Tulajdonképpen végeztem is. Majdnem. A végén derült ki, hogy a padlásra egy porttal kevesebb jutott. Rádugtam ugyan a netbookot a Microtikre, de nem láttam róla a LAN-t. Gond egy szál sem, a nappaliban lévő 8 portos switch már bőven nincs kihasználva, csak ki kell cserélni a kettőt. Nosza.
Úgy összeszakadt a hálózat, hogy öröm volt nézni. A netbookon elment a hálózat. Az IPTV-n csak hang jött, kép nem. A szerver pedig totálisan lefagyott, lokálisan csak egy fekete képernyőt láttam, távolról pedig nem értem el. Az a lógó orr, amivel álltam a nappali közepén, azt fényképezni kellett volna. Aztán szép lassan elkezdtem faragni a cuccokat. Az IPTV esetében a tévéből csúszott ki a scart csatlakozó, amikor kiszereltem mögüle a switchet. Amint megigazítottam, megjött a kép. A szervert újraindítottam. Utána egyenként a többi gépet is.
És ennyi. Azóta hasítanak a bitek, csak úgy lobog a hajuk.

From

Szóval, annak volt igaza, aki azt mondta, hogy nem lesz egyszerű. Pedig a megrendeléskor mindenki milyen heppi volt: az utp kábel bent van minden szobában, egyszerűen csak ki kell cserélni a kábelmodemet és mindenki boldog lesz.

Aha.

From Segédlet

Mielőtt nekivágsz az olvasásnak, nézdd át a fenti vázlatot. Ez már a végleges állapot, bizonyos egyszerűsítések után ki lett belőle dobva egy switch és egy router.

Lehet, hogy a szerelő úgy jött ki, hogy egyszerű dolga lesz. Lehet. Ehhez képest a betervezett két óra helyett négy órát szopott, sőt, segítséget is kellett hívnia. Majd miután délután hatkor elmentek, én még 12(!) órát szarakodtam a rendszerrel, mire minden beilleszkedett a meglévőbe. Pontosabban, mire mindent összekonfiguráltam úgy, hogy működjön. Közben többször headbangeltem a falon, kértem telefonos segítséget Janitól, dobtam el kaszát, kapát, csavarhúzót és akartam elmenni virágkertésznek.

Na, ezt próbálom meg most összefoglalni egy rövid és visszafogott írásban. Nem biztos, hogy sikerülni fog, különösen a visszafogottság tűnik esélytelennek.

A felhők ott kezdtek sűrűsödni, amikor a szerelő meglátta a terepet. Igen, az utp kábel ott volt ugyan minden szobában. Mindenhol switchelten. Na, ez az, amit az IPTV nem bír el. Pontosabban, a szerelő szerint nem, de az általa hívott telefonos segítség szerint ennek működnie kellene, aminek az lett a vége, hogy “gyerekiosztcsináldmegbazdmeg”. Így lettek végül ketten és persze 3 óra után kiderült, hogy tényleg nem megy switchelt környezetben. A fiam szobájában még nem is volt gond, mert legfeljebb wifizik a kölyök, ha már elhasználjuk az utp-jét, de a nappaliban, ott már szó sem lehetett wifiről. Le kellett tolniuk egy kábelt a padlásról a nappaliba.
A szép az volt, hogy az IPTV így sem működött. Pedig a szerelők tényleg vért izzadtak. Leegyszerűsítették a rendszert, amennyire csak lehetett. A routerből direkt szál jött le, ezt toldóval küldték rá a tévére, tényleg nem volt semmilyen hálózati eszköz a set-top box és a router között – de a nappaliban nem működött. Ugyanaz, ami a fiam szobájában csont nélkül.

Közjáték.

– Láttam a padláson a régi set-top boxot – közölte az egyik szerelő.
– Igen, az unokáknak tettem félre. Legyen min csodálkozniuk.
– De abban volt egy kártya.
– Minden lehetséges.
– Az a kártya nagyon kellene nekünk.
– Nem béreltem, megvettem. Az a cucc az enyém.
– A kártya meg a miénk.
– Háát…
– Nagyon sok tízezer forintjába fog kerülni, ha nem lesz meg.
– Viccel?
– Nem. Az a régi előfizetéséhez tartozott, most, amikor lemondja, vissza kell adni a chipkártyát is.

Huh. Kábé 3 évvel ezelőtt romlott el a cucc (egy ráküldött frissítés után már nem tért magához), akkor dobtuk ki. Megtartottuk egyáltalán a kártyát? Vagy kidobtuk? Nosza, keressük meg.
Áttúrtam mindent, ahol előfordulhatott. Fiókokat borogattam ki, dobozokat bontottam fel a padláson. Nem találtam. A létráról lefelé éppen a mondataimat fogalmaztam. Nem volt bonyolult, pont ugyanezeket mondtam nemrég a duguláselhárítóknak is: “Most azonnal hagyják abba, amit csinálnak! Az egész IPTV-s katyvasz nem ér annyit, hogy én több tízezer forintot fizessek valamiért.”
Aztán lent még megnéztem a számítógép-alkatrészes ládámban és a régi memóriák dobozában megtaláltam a kártyát.

Közjáték vége.

Aztán addig lökték, toszogatták, tekergették a kütyüket, míg egyszer csak megjavult. Senki nem tudja, mitől. De ekkor már négy órája káromkodtunk. A fiúk gyorsan össze is csomagoltak: az IPTV mind a két helyen ment, némi hálózati konfig után két gépről is ment a net, az egyiken 120/10 feletti értéket mértünk, szóval minden sirály. Már csak némi hálózatrendezés maradt, de az tisztán az én dolgom.

Leültem, rajzolgattam. Hmm. A régi router repül, mert a berakott Cisco eszköz nem csak kábelmodem, hanem routol, sőt, switchel is. Még indulás előtt megkérdeztem a srácokat, mi a jelszava a routernek és mennyire szabadon konfigolhatom? Azt mondták, hogy ez egy sima Cisco router, azt csinálok vele, amit akarok.

Aha. Ez volt az a mondat, mely tönkretette az éjszakámat. Egy bosszú a plusz két óra munkáért.

Már legalább két éve terveztem egy IP tartományi átállást. A TPlink eszközök alapértelmezett tartománya a 192.168.1.0/24, ami meglehetősen kellemetlen, mert sok ügyfél is ezt használja, márpedig ha az ember otthonról dolgozik, akkor az a minimum, hogy be tudjon lépni az ügyfelek rendszereibe. Nos, most van itt az idő, hogy átálljunk egy 10.x.y.0/24 tartományra.
Nézz az ábrára. Egy ekkora hálózatot már nem írunk át úgy ad-hoc, pontosan meg kell tervezni, hogy először melyik hostot bántjuk, aztán a többit milyen sorrendben, végül melyik lesz az az utolsó tégla az ördöghídban, melytől hirtelen működni kezd minden. Átterveztem, átírtam mindent, végül jött a router. Itt estem először pofára. Egyszerűen csak a 192.168.x.0/y hálózatot lehetett rajta beállítani. Amikor én már minden eszközön a 10.x.y.0/24 címet állítottam be, és persze ezzel el is vesztettem mindegyiket, melyeket csak akkor kaptam volna vissza, ha sikerül a Cisco router/switch eszközt is áttennem ide. De hát nem. Azaz pont abban az amorf állapotban, amikor éppen egyik eszköz sem volt elérhető, hirtelen megint címtartományt kellett váltanom. Finom. Jó. Legyen a végső (kackac!) címtartomány a 192.168.165.0/24, ez elég ritka. Megint rajzolgatás, tervezés. Hogyan álljunk át erre a káoszból? Végülis sikerült, egyedül az egyik Access Pointot veszítettem el, ezt semmilyen IP címen – azaz sem az eredetin, sem az először módosítotton – nem tudtam elérni. Oké, ahol vágják a fát, ott hull a forgács, maradt még kettő AP, ezt a renitenst meg majd rendezem a végén. A zárókő az ördöghídban ismét a router iP címének átírása lett volna. Átírtam. Restart. Vártam. Vártam. Aztán összedőlt a híd. De egészen apró darabokra. Elméletileg mindennek tökéletesen kellett volna működnie, az IP címek mindenhol precízen be lettek állítva… és mégsem. Nem ment az internet. Nem tudtam elérni a routert. Mind a két IPTV-s set-top box behalt. Totális csőd.
De a helyzet valójában ennél is sokkal rosszabb volt. Ugyanis ha valami rossz, akkor az nem működik. Ez viszont hol működött, hol nem. Ha rá akartam lépni a routerre az új IP címével, akkor nem sikerült, de a harmadik refresh után igen. Aztán volt, amikor tízből egyszer be is tudtam jutni. A network ikonra a sárga háromszög masszívan rátelepült, de néha eltűnt és ilyenkor volt netem is. Pár másodpercig. Kurvára nem értettem. Az IP címek biztosan stimmeltek. Akkor mi a fene van? Ekkor hívtam fel Janit, aki szintén nem értette, hiszen neki ugyanilyen Cisco eszköze van és ő is átrakta az IP címét egy másik tartományba a 192.168.x.0/24 tartományon belül. Igaz, nála nem volt IPTV. Megkérdezte egy bennfentes ismerősét (akit Jani nem ismer, az nem is igazán bennfentes), de ő is azt mondta, hogy ezt a váltást vennie kellene a routernek. De nem vette.
Router reset. Visszatértünk a 192.168.0.0/24 tartományba. Miután átkonfiguráltam a gépemet, csodák csodájára lett net és elértem az eszköz wifijét is. Újabb teszt. Megint áttettem a router IP-jét máshová – ée megint összeszakadt a hálózat. A francba. Akkor ez a dög csak ezzel a nyomorult 192.168.0.0/24 tartománnyal működik? Hát, ezzel nem leszek kihúzva a szarból, ez legalább olyan gyakori az ügyfeleknél, mint a 192.168.1.0/24. De nincs más.
Újabb IP tartományváltás. Tudod követni? A legtöbb eszköz címét már az első váltáskor elveszítettem, most meg rá kellett küldenem egy újabb váltást. Ez már sudoku, expert módban. De sikerült. És csodák csodájára, felállt a hálózat. A hostok látták egymást (eltekintve a renitens AP-tól), és mindenhonnan ment a net. Fasza.
Egyedül az IPTV nem ment, de az nagyon nem. Külön szépség, hogy a set-top box az égegyadtavilágon semmi hibaüzenetet nem mondott. Csak 15 perc(!) próbálkozás után kiírta, hogy a kliens a kardjába dőlt.
Félrevonultam. Ez már az a helyzet, amikor az ember szabadjára engedi az összeesküvés-elméleteit. Hátha. Például mi van akkor, ha a set-top box DHCP kliensre van állítva, de csak a routertől kaphat IP címet, ráadásul ugyanazt is kell kapnia mindig? Az én rendszeremben egy Windows 2008 R2 szerver nyomta a DHCP-t, mindenhol máshol lekapcsoltam. (Megjegyzem, szépen működött is, még a két linuxos célhardver – a NAS, illetve a MediaCenter is – szépen megkapták a címüket.) Letiltottam a Windows DHCP-t, engedélyeztem a routeren. Nem történt semmi. Tipikus. Miért ne őszüljek, ha van rá lehetőség? Aztán megnéztem a router DHCP szerverén a default szkópot: 192.168.0.10-192.168.0.120. Elég idétlen. De! A saját desktop gépemnek mindig az x.y.z.10 címet szoktam adni, fixen. Hoppá. Ez ütközik a szkóppal! Átálltam másik IP-re, set-top box restart – és egyből lett IPTV. Tehát nem elég, hogy a router csak akkor működik, ha a 192.168.0.0/24-ben vannak a belső címei, de a set-top boxoknak muszáj ugyanazt az IP címet kapniuk, de azokat sem helyben beállítva, hanem a router – és nem más eszköz – DHCP szerverén, és nem csak beállítva, hanem rezerválva is. Na, ez az igazán finom.
Kiolvastam a set-top box MAC címét, felvettem a routerbe… és azóta minden patent. Van net és van IPTV. Aztán egyenesbe hoztam a renitens AP-t is, és most már minden tökéletes rendben van. Eltekintve attól, hogy beleragadtam a 192.168.0.0./24 hálózatba – mely finoman szólva sem ideális megoldás.

Persze, erre is van gyógyszer. Ordít, hogy a rögzített környezetre az IPTV-nek van szüksége. Azaz ha a tévétől függetlenül létező hálózatot beteszem egy router mögé, akkor ott már olyan IP címtartományt oszthatok ki, melyet nem szégyellek.
Csakhogy. Ha ide nem gigás routert teszek, akkor a network igencsak be lesz szűkítve. Tudom, teszteltem. Akkorát vesz el az internet sávszélességéből, hogy az egész üzleti kavarás, melyet az utóbbi időben követtem el, pont az értelmét veszti el. A gigás router meg… felületes keresés után 100e alatt nem találtam.

Na mindegy, összefoglalva, Az internet sávszélességének bővítése sikerült. Tulajdonképpen az IPTV is. A router beillesztése a házi hálózatba, az már nem annyira. Pontosabban, sikerült ez is, de csúnya kompromisszummal: vagy használom az IPTV-hez szükséges subnetet a hálózatomban is, vagy leválasztom a hálózatot routerrel, de ekkor megfelezem a sávszélességet.

ps.
Immár egy nappal később megkérdeztem a Tcom-os haveromat, és ő is megerősített az utolsó következtetésben. Ha van IPTV, akkor kötelezően marad a subnet és a DHCP. A routert konfigurálhatom ugyan, de ehhez a két dologhoz nem nyúlhatok hozzá.

Nem tudta ezt Mehemed.

From Segédlet

És most az utolsó csavarig szétszedem a hálózatot, átdugdosom, átvezetékezem, plusz egy teljes IP tartományváltás.
Majd jövök.