Megérkezett a Probléma. Mintha csak megadták volna neki a címet, olyan határozottan húzott be Nej lába mellett a teraszajtón hajnalban egy újabb kismacska. Aztán valahogy tejjel kicsalogatta, de reggel, amikor én keltem fel, akkor már megint bent volt. A postafiókomban pedig egy üzenet Nejtől: _Nem_tartjuk_meg!_
Kizavartam. Mármint a macskát.

Aztán később, amikor kiültem a teraszra dolgozni, a macsek ugyanazt a trükköt játszotta el, mint Géza. Idejött, nézegette mit csinálok, aztán a kertben bohóckodott, vadászott a bogarakra, aztán meg befeküdt a mellettem lévő székbe. Oké, a lakásba nem engedtem be… de már most látszik, hogy ebből probléma lesz.
A házunkban három slot van a macskáknak. Több nincs. Eddig ez működött is, Kajlát elzavarták a többiek, Géza pedig elpusztult. De most itt van egy negyedik, és amiben bíztunk, hogy a három macska majd védi a területét, az abszolút nem működik: ülnek a kövér seggükön és csak nézik a kicsit.

Ami biztos, hogy egy ilyen egyhónapos, védtelen kismacskát nem fogok bottal, kövekkel elzavarni. Ami viszont ennek az egyenes következménye, az az, hogy magától meg nem fog elmenni. Oké, most mondhatunk olyat, hogy ez a macska már udvarmacska lesz, nem fogjuk beengedni a lakásba, de ez őrült naivitás. Jön a tél és ez a kis dög látni fogja, hogy a többiek bejöhetnek. Aztán egy ilyen kismacska úgy, de úgy tud nézni…

From MiVanVelem

Szóval, megérkezett a Probléma. Egyelőre úgy nevezzük, hogy Balhé, az udvarmacska.

ps.
Ez most komoly. Ha valaki úgy érzi, hogy együtt szeretne élni egy élelmes, határozott, mindemellett hízelgésben bajnok macskával, keressen meg. (Emailcím itt baloldalt.) Még kicsi a jószág, könnyen alkalmazkodik.