Róma 1/6

2012.04.13; péntek

Lefekvés hajnali ötkor. Egyszerűen bármikor is kezdek bele egy akármilyen utazás megszervezésébe, mindig az utolsó pillanatokban derül ki, hogy még ez sincs készen, még azzal is foglalkoznom kell. És hát(1) Róma… egy félév kevés lenne rendesen felkészülni belőle.

(1)
– ‘És’-sel nem kezdünk mondatot!
– …
– ‘Hát’-tal sem kezdünk mondatot!
– ‘És hát’-tal?
– Fiam, te meg akarsz engem gyilkolni?

 
A problémát így lehetne valahogy összefoglalni:

  • Róma kábé 2800 éves város. Csak a történelmének átnézése egy hét. Anélkül viszont nincs értelme ismerkedni a várossal. Ha nem tudom, hogy ki csinálta, miért és mikor építette, akkor oda a varázs, akkor a kő csak egy darab kő. Utána jöhet a megtekintendő objektumok kiválogatása, megismerése. Újabb két hét.
  • Az egyes látványosságok összevissza vannak nyitva. Pusztán elborzasztásként egy hevenyészett lista a tervezési fázisból:
    • Colosseum és tsai: minden nap
    • Angyalvár: kedd-vasárnap
    • Vatikán: hétfő-szombat
    • Szent Péter székesegyház: szerdán korlátozott
    • Piac (Fiori): vasárnap nincs
    • Piac (Trastevere): csak vasárnap délelőtt
    • Pantheon: hétfő-szombat
    • Da Vinci múzeum: kedd-szombat
    • Caracalla termái: minden nap
    • Cecilia Metella: kedd-vasárnap
    • Villa de Quintilli: kedd-vasárnap
  • Időjárás. Áprilisban megyünk – és ezzel már mindent elmondtam. Amikor összeállítottam egy kiinduló programot, nagyjából összerakva a sétákat, úgy, hogy az egy környéken lévő, azonos napokon nyitvatartó látványosságok egy napra kerüljenek, akkor derült ki, hogy pölö aznapra, amikor egész napos szabadban tartózkodást terveztem, a meteorológia 90%-os valószínűséggel mondott makacs esőt, időnként villámlással. Természetesen áprilisban az előrejelzés napról napra változik, tehát még az utazás előtti éjjel is át kellett szerveznem a programot. Mondjuk tök feleslegesen, mert a helyszínen lévő időjárás úgyis felülírta az egészet, nem beszélve a meteorológiai előrejelzések bénázásáról. (Egynapos előrejelzésben a 40%-os valószínűséggel igért eső megjött, a 90%-os valószínűséggel igért felhőszakadás meg nem.)
  • Belépőjegyek, közlekedési jegyek. Megéri-e a Roma Pass? Hát, ugye, attól függ. Ha jól szervezek, azaz minden nap egy környéket járunk be, akkor nem. Ráadásul a Roma Pass megköt, csak az első két múzeumba ingyenes a belépés, a többibe max kedvezményes, azaz hiába mennénk az első nap a harmadik legdrágább múzeumba, ekkor vagy a kedvezményt bukjuk el, vagy a drágább múzeumokba az ingyenes belépést. (És a hosszú sor kikerülését.) Tömegközlekedésnél ugyanaz a varia. Jegy? Napi bérlet? 3 napos bérlet? Heti bérlet? (Négy éjszakát leszünk, öt közlekedős napunk lesz.) Aztán Roma Pass? Archeologia card? Appia Antica card? Melyik mit is takar? Milyen szolgáltatásokat adnak melléjük? Aha, nyilván a szaftosabb cuccok egyikben sincsenek benne. (Pontosabban csak állami múzeumok vesznek részt az összevont kártyákban, értelemszerűen a vatikáni tulajdonú helyek ki is estek.) Aztán ezen belül is vannak olyan látványosságok, ahová hiába jó a Pass, pár nappal korábban jelentkezni kell. Vannak olyan helyek, ahová nem kell, de ajánlott, mert több órás sorbanállást lehet vele spórolni. De pár nappal előre tudni, hogy mi lesz? Mik vagyunk mi, jósnők?
  • Végül ott van a vis maior. Amikor az utolsó pillanatban derül ki, hogy valami apróság elkerülte a figyelmünket, emiatt borul egy attrakció, és vele együtt a nap is. Lehet újratervezni az egészet… illetve ezt már pontosabb improvizációnak nevezni.

Jó, mi? Nézzük, mi lett a program péntek hajnali változata. A vasárnapi és a hétfői programot meghatározták a nyitvatartások. Kedden este indul vissza a repülőgép, aznap már cuccal mászkálunk, ide valami koncentrált helyen sok látványosság jellegű hely kell, ez a Fórum, vagy a Vatikán. Vasárnap a Vatikán, hétfőn a legtöbb múzeum van zárva, ezeken a napokon a tömeg tutira a Fórumba vonul, tehát a Fórum/Palatinus/Colosseum kombóra marad a szombat vagy a kedd. Mivel hétfőn a múzeumok zárva lesznek, ekkor érdemes templomokba menni. Lehetne a Vatikán is, de a múzeumi zárvatartások miatt valószínűleg nagy lesz a tömeg. Azaz marad a szombat vagy a kedd a Vatikánra. Nézzük az elővételi lehetőségeket: szombaton már csak késő délutánra van hely, ezzel el is dőlt, kedd reggel Vatikán, szombaton Colosseum. Némi probléma, hogy az időjárás szerint szombaton lesz legnagyobb valószínűséggel eső, de akárhogy is variálom, még így is ez a változat az optimális. Mármint a lehetségesek közül. Nagy levegő, megvettem keddre online a vatikáni jegyet (15€ a vócser, 4€ az online felár), kinyomtattam. Stílszerűen szólva, a kocka el lett vetve(2).

(2) Már most szólok, hogy nem fogom tudni megállni és rengeteget fogok sztorizni a történelemből. A fenti mondás Julius Caesarhoz kötődik. Miközben építette a politikusi karrierjét, rengetegen szivatták, változatosabbnál változatosabb módokon. Aztán egyszer végképp elege lett a kutyakomédiából, az éppen aktuális hadseregét megfordította és átkelt a Rubicon folyón, megtámadni Pompeiust, azaz Rómát. Így tört ki a polgárháború. A fenti mondás arra utal (még akkor is, ha az újabb kutatások szerint nem is mondott ilyet), hogy döntött, immár nem rázza a pohárban a dobókockákat, hanem kiborítja mindet az asztalra, hadd pörögjenek. Aztán meglátjuk, mit hoz a sors.

A mindenféle kártyák közül végül a Roma Pass-t választottam, ha nem is olyan bődületesen nagyon, de azért megéri. Viszont itt is tekertem egyet a szokásos felálláson. A legtöbb ember a két ingyenes programnak a Colosseum kombót és az Angyalvárat választja, hiszen ez a két legdrágább (12, illetve 8 euró), na meg legismertebb látványosság is. Viszont én nem sok jót olvastam az Angyalvárról, egyedül a tetőterasz kilátását dícsérték, így második produkciónak az Appia Antica card által is lefedett Appia Antica túrát választottam. (Ez Caracalla termáinak a romját, Cecilia Metellia úrhölgy mauzóleumát és a Quintili család villájának romjait takarja be, egy hangulatos sétával a többezer éves Appia Antica úton. Árban csak 2 euróval marad el az Angyalvár mögött, hangulatban pedig jobbnak tűnt.)

Péntek délelőtt nyúzott ébredés. A nyúzottság ki is tartott egész nap. Pakolás, céges OOF-ek, mobilok, akksik feltöltése. A buszon elmeséltem Nejnek a valószínű programot.
– A Colosseumban feltétlenül menjünk fel a második emeletre, mert azt hallottam, hogy hamarosan összedől! – szögezte le.
– Miért, hozzá akarsz érni a falhoz? – utaltam a katalán kirándulásra.
– Örülök, hogy visszanyerted a jókedvedet.

A repülés teljesen sima volt, eltekintve attól, hogy a pilóta Rómában úgy vágta oda a gépet a betonhoz, hogy utána még pattogtunk, mint a gumilabda. Soha nem féltem még repülőgépen, most először szorult el a torkom, amikor az ablakból láttam, hogy már csak pár méter magasan vagyunk a kifutópálya fölött, a gép szárnya viszont papírrepülő módjára tekereg, vonaglik. A produkciót döbbent csend, majd felszabadult taps követte.

A repülőtér épületéből ki, shuttle buszok megkeresése. A hivatalos menetrend szerint (mobiltelefonra feltöltve, naná) a SitbusShuttle indul 22.15-kor, a Terravision 22.30-kor. A gép 22.00 körül landolt, nagy futással 22.10-kor értünk a buszokhoz. (Az idő nagyon nem mindegy, a szállásunk gyakorlatilag a város túlsó felén van, éjjel pedig tömegközlekedni nem egyszerű.) A sitbuszt hamar kiszúrtam, becéloztuk. A busz előtt pár méterrel leánykák árulták a jegyet, az egyiktől gyorsan meg is vettem, aztán szállnánk fel a buszra, de a sofőr csóválta a fejét: másik company. Nézem, tényleg. A terravisionos csajszi beállt a sitbusz elé, és ott árulta a konkurrenciára a jegyet. Meg tudtam volna fojtani. Most emiatt rohadunk itt plusz negyedórát, bámulva, hogyan megy el az a busz, melyet a futással még elértünk volna, de az utolsó pillanatban átvágtak a palánkon.
Ültünk, morogtam.
Aztán a másik busz nem indult el negyedkor. Ugyanis – mediterrán módra – letojták a menetrendet, vártak, amíg tele nem lesz a busz. Közben persze telt mind a kettő, attól függően, hogy az utasok melyik leánykától vették a jegyet. Végül 22.25-kor elment a sitbusz, úgy, hogy teljesen megtelt. Na, itt indult el az igazi mediterrán gyönyör. Ugyanis a lányka még akkor is árulta jegyet, amikor a sitbusz már megtelt. Azaz aki azért rohant, hogy elérje a Terravision buszt, és nem figyelt oda, melyik leánykától, melyik buszra vette a jegyet, az döbbenten konstatálta, hogy a sitbuszra már nem engedik fel, mert megtelt, de a hamarosan induló másik buszra sem engedik fel, mert az ugye másik cég, a következő sitbusz meg egy óra múlva(!) indul. Azaz álldogálltak szerencsétlenek a megállóban, nézték hogyan indul el a városba a busz, amelyen még voltak üres helyek… de nekik még várniuk kell egy órát. Éjjel. Mindez azért, mert a csajszik szabad rablás alapján árulják a jegyeket, a két, közvetlenül egymás mellett álló buszra. Nem tudom, mekkora a halandóság ezek között a lányok között, de ott álldogálni éjjel egy órát egy kihalt reptéri épület mellett, olyan utasokkal, akik miattuk szoptak ekkorát – biztosan nem a hosszú élet titka.
Na, mindegy, mi időben indultunk, azaz gyakorlatilag csak öt percet vesztettem a lánykák kavarása miatt. Illetve… a sofőrünk már a rajtnál füstölgő gumikkal lőtt ki, aztán a kezdeti kanyarokban nem győztünk Nejjel egymásba borulni. Az első lámpánál már utolértük a sitbuszt, aztán egy ideig még tartott a holtverseny, végül perceket vertünk a konkurrenciára. A menetrend szerint 40 perces utat a sofőr 21 perc alatt abszolválta.

Mediterrán életöröm.

Ahogy mentünk befelé, néztem az éjszakai tájat. A házak mögött hatalmas szántóföldek, elszórtan ezek az esernyőfejú, hatalmas fenyők.
– Nézd, ilyesmi lesz az a táj, ahová ki fogunk sétálni a Via Appia romjait nézegetni! – mutattam Nejnek.
Ebben a pillanatban tűnt fel a benzinkút mögött, a távolban egy hatalmas rom. Egyből megismertem a Quintilli villát a sziluettjéről.
– Hoppá, bakker! – helyesbítettem – _Ez_ lesz az a táj, ahol romokat fogunk nézegetni!
A várt lelkesedés helyett egy óvatos kérdés jött.
– Mennyit is fogunk még most buszozni a belvárosig?
– Izé. Negyven percet.

A Termini pályaudvaron még bőszen zajlott az élet. Az a fajta, amelyik minden nagyvárosi pályaudvaron szokott zajlani péntek éjjelenként. Gyorsan lerohantunk az alagsorba, mert úgy olvastam, hogy ott van egy éjjelnappali közért: reggeli és tusfürdő holnapra, bor és rágcsa ma estére. Meg is találtuk, elküdtem Nejt, hogy szerezzen be mindent, addig én beveszem magamat a borok közé. Aha. Léptem volna be, amikor megjelent egy lányka (ezekkel addigra már elég rendesen tele volt a hócipőm) és egy kötéllel lezárta a teljes alkohol részleget. A döbbent tekintetem láttán rámutatott egy táblára, miszerint 23.00-kor zárják a szeszeket. Reflexből rántottam elő a mobiltelefont, megnézni, mennyi is az idő. Ugyanezt tette mellettem egy fekete hapi is. Mindkettőnk telefonján 22.59 percet mutatott a kijelző. A jó nagy kijelző. Jó nagy számokkal. Hevesen lengettük a csajszinak, gesztikulálva, hogy már kinéztük a cuccot és istenbizony képesek vagyunk arra, hogy 1 perc alatt berohanjunk és felkapjuk azt az egy üveg bort. Nem hatotta meg a mutatvány. Így vettünk végül egy üveg kólanszki zéronszki vagy miafene nevű helyimárkás italt, meg valami csokit. Kaja, az már nem volt.

Metró. Éjféltájban sétáltunk a metróállomástól a szállás felé. Csapkodó esőben, a nem sokkal korábbi nagyobb eső után még nedves, pocsolyás járdán. Ekkor ment el mellettünk egy locsolóautó. Kezdett otthonos lenni a hely.

A szállás épülete kívülről nem okozott különösebb meglepetést, a Streetview nem hazudott. Nálunk úgy hívnák a környéket, hogy mediterrán lakópark, a lépcsőházban műmárvány lépcsők, hangulatos, gondozott belső parkudvar. A lakás viszont… borzasztóan pici. Nem győztem tisztelettel adózni az ismeretlen fényképésznek, hogy ezt a kis lukat olyan nagynak tudta bemutatni az ismertetőben. Aztán hamar hozzászoktunk, végülis hiába volt kicsi, de minden kényelmi szolgáltatás megvolt benne, még ha kompakt módon is. Konkrét példa. A vécé mellett volt egy csap. Ezzel lehetett állítani, hogy mennyire meleg vízzel szeretnénk lehúzni. Azért ez… kissé már perverz, nemdebár. Aztán később fedezte fel Nej, hogy ez nem sima klotyi, ugyanezzel a csappal lehet átváltani bidé módba is. Aztán viccrovat. Házilag nyomtatott tábla a falon: csak tiszta vécépapír dobható a klotyiba. Izé, azt meg minek? (Eltekintve persze Nej fura vécéeldugító szenvedélyétől.) Végül az ábrákból silabizáltuk ki, hogy az a ‘clear’ az tulajdonképpen ‘only’, azaz csak vécépapírt lehet lehúzni, minden más a kukába megy.

Elalvás előtt még meteorológia. Nem, nem, az istennek sem tűnt fel egyetlen napocska ikon sem a hetes előrejelzésben. De legalább hoztunk egy csomó meleg cuccot.

Hajnali kettőkor fekvés, ébresztő reggel nyolckor. Ez csak ránézésre durva, én például majdnem dupla annyit aludhattam, mint indulás előtt.

This entry was posted in Utazás.

17 thoughts on “Róma 1/6

  1. @Proxy5:

    Érzem jó lesz ez :) :)

    Aha. Notepad-ben, azaz pusztán csak szövegben, már most nagyobb a fájl, mint 100K, és a két utolsó rész még nincs is készen. :)

  2. “pilóta Rómában úgy vágta oda a gépet a betonhoz, hogy utána még pattogtunk, mint a gumilabda.”
    Lefogadom, hogy az ír fapados gépével utaztatok :)

  3. @JoeP:

    Aha. Notepad-ben, azaz pusztán csak szövegben, már most nagyobb a fájl, mint 100K, és a két utolsó rész még nincs is készen. :)

    Kialakul egy útikönyv is az évek folyamán, és bestseller lesz mikor megjelenik.

  4. Vegig olvastam az osszes irast
    Ehhez csak gratulálni tudok. Több visszajelzés alapján is úgy tűnik, ez az írás még a legkitartóbb olvasókon is kifogott. :)

  5. Dehogyis! Isszuk minden szavadat! Anno többször nekiveselkedtem pl. a császárok életének, de – bár nem szeretek könyvet félbe hagyni – kifogott rajtam. Most, a te előadásodban élvezetes volt, egy csomó olvasmányélményt megszínesített, sőt, még az is lehet, hogy újra nekiveselkedem a fent említett műnek :-).
    Az útleírásaidat külön is szoktam várni, imádom őket. Az pedig, hogy most három európai nagyváros részletes bemutatását is megkaptuk rövid idő alatt, igazi ajándék volt.

  6. Az írások nem csak élvezetesek, hanem nagyon hasznosak is. Megnéztem a parfümös üvegen, hogy mi lehet a soron következő város… London, Párizs, Róma… Köln, München?

  7. @asdfjkle: Budapest, kérem szépen, Budapest. A kassza is kiürült, más okból meg a görög kajaktúra is elhalasztódott, szóval most egy ideig nincs a csőben semmi. (München egyébként tervben volt, de akkor találtam olcsó repülőjegyet Párizsba, így a franciák nyertek.)

  8. Tavaly nyáron úgy kerültem Münchenbe, hogy a kollégáim könyörögtek, erősen figyeljem a navigátort azért, hogy mindenképpen elkerüljük München belvárosát és találjunk egy kerülő utat. Az egyik autópálya-elágazásnál az utolsó pillanatban szólalt meg a navipicsa, a két út pedig túl sokáig fedte egymást a képernyőn. Végül döntöttem a navi helyett. Rosszul :-) De! Láttunk régi cabrio Jockey mercit hosszú, ősz hajú Samantha sofőrrel (aki focista hajú pasi volt). Szóval Münchent ne hagyd ki, még tévedésből sem :-)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *