Month: June 2010

Navigare necesse est

Mondjuk, vannak fenntartásaim a Google Maps-re épülő navigációs rendszerekkel.

Nézzünk rögtön két példát.

1.
Tegnap a Bécsi út 56-ba kellett mennem. Ez ugye nem nehéz feladat, a Bécsi út meglehetősen ismert, pusztán csak a házszámot kellene előre megnéznem, mert ez egy hosszú és forgalmas út, ott helyben már nem fogok ráérni nézelődni.

Első kisérlet. Hát, ugye, nem igazán stimmel. Persze, ha belegondolunk, a térképnek van igaza, hiszen ha azt írom, hogy Bécsi u, az alapvetően utcát jelent, márpedig a Bécsi utca Újpesten van. (De amikor bepötyögöm a mobiltelcsibe, eszembe fog-e ez jutni?)
Második próbálkozásra ravaszul hagyom, hadd gördüljön le a menü, majd kiválasztom, hogy nekem az a Bécsi út kell, amelyik Ürömhöz van közel. Tulajdonképpen ez jó is, csak azt kell észrevenni, hogy ekkor elfelejtette a házszámot. Tehát ha kirongyolsz a megadott óbudai temetőhöz, nagyon más házszámot fogsz ott találni.
A valóságban az történt, hogy a temetőnél elővettem egy iGO-t és az alapján simán odataláltam. Természetesen nem kellett volna ennyit kinlódnom, ha elsőre a Bécsi út 56 címet írom be, akkor rögtön oda is tesz.

2.

Amikor az utánfutóval kinlódtam, a Kisokos a következő címet dobta ki: Nemes u. 32. Ez nagyon jó cím, mert kb. 3 percre lakom az utcától. Ugyanúgy csak a házszám megkeresése volt a kérdéses.
Első próbálkozás. A szokásos. Nemes u = Nemes utca, az meg Kőbányán van.
Kicsit kellemetlen, hogy a Google szerint a Nemes út is ugyanez. Fel sem adja a XVIII. kerületi utat. (Pedig nem kicsi út, az egyik gerince a kerületi közlekedésnek.)
Trükközzünk. Elsőre beírtam a Királyhágó utat. (Mert én tudom, hogy az a Nemes út folytatása. Mit csinál az, aki nem ismeri a helyszínt? Valószínűleg Kőbányán káromkodik.) Persze ez sem volt egyszerű eset, Királyhágóból is van éppen elég verzió, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy legyen rajta az aktuális képen az igazi Nemes utca. És ha ekkor írom be a nevet (persze belebiggyesztve a XVIII. ker tagot), akkor már felismeri az utcát. De vedd észre, hogy csak annyit írtam be, hogy Nemes. Ha mögéírom akár azt, hogy u, vagy utca, vagy út – vagy a célomnak megfelelően a 32-es számot, mindig Kőbányára tesz át. (Sőt, még az előző képen is rákérdez, hogy nem akarok-e inkább Kőbányára menni?) Nem tudom, mit tudhat az a másik utca, de ránézésre valami ipartelepi elhagyatott zsákutca, a pestlőrinci Nemes utca meg kerületi főút – mégis ezt kezeli mostohán a Google.
Aztán ha már megvan a valódi utca, akkor már nagyjából helyben vagyunk: kellően ki kell nagyítani és akkor látszanak a kereszteződésekben lévő házszámok.
Na de így útvonalat tervezni…

Az ember a furcsa aláírással

Van az ismerőseim között egy ember, akinek automatikus aláírásként a következő van beállítva:

Köszönöm,

Rezső

(Nem, igazából nem Rezső, de létezik olyan, hogy tanuvédelmi program.)

Nem tudom, más érzékeny-e ezekre a dolgokra… én nagyon. Ha nem embert érzek egy köszönés, egy gesztus mögött, hanem egy automatizmust, akkor az számomra kontraproduktív: személytelen, gépies, hiteltelen. Azt jelzi, hogy beüzemeltem egy mechanizmust, egy gépet, mely úgy csinál, mintha én lennék udvarias veled. Beállítottam az ajtóba egy elköszönőgépet, miközben én az emeleten már hátradőlve lazítok.

Ebbe a sorba illeszkedik a mostanában elszaporodott felköszöntőgépek működése is. Itt van az iwiw, itt van a facebook, ahol meglehetősen sokan ki is töltötték a születési dátumukat. Aztán megint más meglehetősen sok embernél meg úgy indul a nap, hogy belépnek a portálokra, megnézni, kivel mi történt – ahol persze figyelmezteti őket a motor, hogy kinek, vagy kinek a gyerekének, macskájának, egerének van aznap születésnapja. És már nyomják is a levelet, ad abszurdum annyival lerendezve, hogy beleírják a subject mezőbe, hogy BSzK, aztán már mehet is. (Gondolj bele, egy átlagos ismerősmennyiséggel rendelkező embernél ez azt jelenti, hogy átlagban napi egy-két bszk levelet kell elküldenie. Érthető, hogy ez nem lehet hosszú és nem fér bele semmilyen eredetieskedés sem.)
Mondjuk, itt azért árnyaltabb a helyzet, ezeket a leveleket (még) nem gép küldi, hanem ember kell hozzá, aki bepötyögi azt a pár betűt. De túlzás lenne azt képzelni, hogy ettől már személyes is lesz a levél. Lehet, hogy az illető tényleg komolyan gondolta… de attól ez még egy félautomata, félig lélektelen mechanizmus, mely csak egy árnyalattal elfogadhatóbb a teljesen automatánál.

ps1.
Megjegyzem, hasonlóképpen bosszantónak találom azt, hogy bankoktól, biztosítóktól hívnak fel, hogy boldog születésnapot kivánjanak. Akárhogy is nézzük, én a számukra egy tök ismeretlen ember vagyok, akinek a személyes ünnepére egy automata figyelmezteti őket. (Sok esetben ez az automata küldi is ki egyből az sms-t.) Miért kellene ezt nekem személyesnek éreznem? Különösen úgy, hogy a költségeket a legvégén nekem számlázzák ki.

ps2.
Igen, tudom, szar lehet nekem.

ps3.
Hogy legyen előremutató rész is az írásban, elmondom, nálam hogyan működik ez az egész.
Eleve nagyon szűk és közeli körnek kivángatok boldog születésnapot. Velük vagy találkozom naponta, vagy rátelefonálok az illetőre az adott alkalomból és a jókivánság mellett beszélgetünk is pár szót. Ez személyes – még akkor is, ha valójában itt is egy automatizmus (Outlook Calendar) figyelmeztet.

Rapid

Tegnap délután lenyomtam az eredetvizsgát. Ma reggel átirattam az okmányirodában, késő délután pedig levizsgáztattam. Úgy, hogy vizsga közben egy amerikai Exchange adminnal azon nyomoztunk, hogy miért nem megy az óceánon keresztül az interorg freebusy.

Egy dolog nem volt tökéletes. Amikor benyitottam az Autóklubhoz, nagy hangosan szóltam oda messziről a jól ismert ügyintéző hölgynek: – Csókolom, meghoztam az utánfuttatót!