Megvolt a nagy nap. Megírta a gyerek a matek érettségit.
Mint a címben is jeleztem, nem örülök túlzottan.
Az előzményekről annyit, hogy kábé két hónappal ezelőtt írattunk a csajszival egy próbaérettségit – tragikus eredménnyel. És bizony a matek az egyik, amelyik beleszámít a felvételibe. Nemhogy megbuknia nem szabad, de a cél a minimum négyes.
Adva volt a kihívás, rendesen.
A leányzó becsületére legyen mondva, végigcsinálta. Túlélte. Két hónap alatt átvettük négy év matek anyagát. A teleírt papírköteget láthattad a korábbi írásban. Nagyon ritkán volt szabad délután, szabad hétvége meg egyáltalán nem.
Tényleg borzasztó kemény két hónap volt. De megérte. Nem hittem volna, de megértette, megtanulta. Újból fellángolt a remény, hogy összejöhet egy jó jegy is akár a matekból.
Aztán… átnéztem a feladatokat… és ha nem a munkahelyemen vagyok, ahol valamennyire illik kulturáltan viselkedni, valószínűleg felszántottam volna a parkettát egy kettétört forgószékkel.
A tanulási folyamat során ugyanis kénytelenek voltunk optimalizálni. A kombinatorikát például egy az egyben kihagytuk. Csak hogy segítsek képbe jönni: itt vannak olyanok, hogy kombináció, variáció, meg permutáció, aztán mindegyikből ismétléses, meg ismétlés nélküli. Mindegyik esetre más képletek vonatkoznak. Számot vetettem: ahhoz, hogy a gyerek kapásból vágja, hogy egy konkrét felvázolt szituáció a hatból melyikhez is tartozik, legalább egy hétig kellene ilyen példákat megoldanunk. Annyi időnk nincs, ráadásul ez egy rétegterület. Ergo bevállaljuk azt a max 2-3 pontnyi veszteséget és foglalkozunk fontosabb területekkel. A valószínűségszámítást nyilván átfutottuk, de kombinatorika nélkül ez nem sokat ér, hiszen az kell az elemszámok meghatározásához.
Akkor most olvasd el a cikket.
Mint mondták, a feladatsorban nagy hangsúlyt kapott a valószínûségszámítás és a kombinatorika.
Vagy nézdd meg a feladatokat.
Több problémám is van. Az, hogy nehéz volt, az nem ért meglepetésként. Aki figyeli a közéletet, láthatja, hogy folyamatosan az megy, hogy Magyarországon túlképzés folyik, ott lebzsel az a sok léhűtő az egyetemeken, főiskolákon, legalább legyen már kötelező az emelt szintű érettségi, vagy csináljunk már valamit. Ezzel nincs is gond. De az, hogy úgy nehezítünk, hogy kiveszünk egy súlyát tekintve nem túl jelentős, de azért nehezen megtanulható területet és abból szórjuk tele a feladatlapot… azzal már van. Most ugyanis az lesz, hogy aki ért a kombinatorikához meg a statisztikához, annak sok pontja lesz, aki meg nem, annak kevés. Hiába tanulta meg jól a geometriát meg az algebrát.
Van néhány alapigazság, melyekben hiszek. Az egyik ilyen, hogy a rengeteg munka mindig meghozza a gyümölcsét. Ha valamit kitartóan és elszántan végzünk, azt előbb-utóbb összehozzuk.
Nos, ez az elv most sérült – és én nem túlzottan örülök.
Recent Comments