Most megmutatom, milyen az, amikor egy hivatal megunja a lacafacát és végképp tiszta vizet akar önteni a pohárba.
Egy korábbi írásban már említettem, hogy miket harcolok az Adóhivatallal illeték, illetve késedelmi pótlék téren.
Nos, dióhéjban:
- 2007 januárjában eladtunk egy lakást.
- Kb. két hét múlva vettünk egy lakást.
- Az Adóhivatal 2007 szeptemberében szabta ki az illetéket, 2*721e forint értékben. Visszaírtam, hogy ez hülyeség, mert nem vették figyelembe, hogy korábban el is adtunk egy lakást – így csak a fele a tényleges illeték az általuk kiszabottnak.
- 2008 őszén(!) írtak egy levelet, hogy bocsesz, tényleg, a helyes összeg 2*360e forint. Viszont fizessünk be 2*25e forint késedelmi kamatot, mert nem fizettük be időben az illetéket. Átutaltam a 2*360e forintot, majd visszaírtam nekik, mit csináljanak a késedelmi kamatukkal.
- Rá nem sokkal jött a levél, hogy oké, velük lehet beszélni, a késedelmi kamatot lecsökkentették 2*7e forintra. Lehet, hogy itt már abba kellett volna hagyni a küzdelmet, de ekkor nem jutott volna a birtokomba ilyen gyönyörű levél. Mindenesetre jól felhúztam magam, írtam egy kifejezetten sistergős levelet a hivatalnak. Nej megmakacsolta magát, nem is volt hajlandó aláírni: nem akart élete végéig az Apeh kazamatáiban senyvedni. Újrafogalmaztam, immár szalonképesre.
- Erre jött válaszként a lentebb letölthető ötoldalas iromány.
És akkor nézzük most magát a levelet. Eleve 5 oldal. Belegondoltál? Rohadt sok. Mindez hivatali bükkfanyelven. A szerző nem csinál mást, csak fogja és elmeséli, hogy mi is történt a kezdetek óta ebben az ügyben – természetesen a saját szempontjukból. Amit én megtettem itt fönt pár sorban, az neki igen terjengősre sikerült. Külön furcsaság a levélben, hogy a szerző valami mazochista hajlammal részletezi, hogy én miket is írtam eddig nekik, kitérve azokra a fordulatokra is, melyeket sebben való tőrforgatásként élhetett meg az ügyintéző. Aztán amikor már kezdett a végére érni, gyorsan összeszámolhatta, hogy mely törvényeket nem vett bele addig az írásba – és ezeket beleborította a levélbe. Komolyan, kevés ember lehet, aki legkésőbb a negyedik oldal alján nem bizonytalanodik el.
Én végigolvastam. Sőt, meg is értettem. (Nem vagyok rá büszke. Az embernek nem ilyesmire kellene használnia az agyát.)
Az ötoldalas irománynak az a lényege, hogy én – pontosabban az ügyvéd – nem irtuk bele az adásvételi szerződésbe, hogy a pénz, melyen az új házat vásároltuk, egy korábbi lakás eladásából származott. Ennyi. Hát honnan kellett volna tudniuk, hogy én el is adtam egy lakást, mielőtt megvettem az újat? Az, hogy az új megvásárlását sem jelentettem be nekik, mégis megtudták, nyilván nem jelent semmit. Nem kötelességük összefuttatni az eladásokat a vásárlásokkal.
Ergo a 2007 januárja és 2007 ősze közötti időszakban, amikor az én hibámból még nem tudtak az eladásról, a késedelmi kamat engem illett.
És ezt részletezték ilyen bonyolultan.
Felteszem azért, hogy betűkbe fojtsanak. Az ugyanis remekül elsikkadt, hogy én azt is megreklamáltam, miszerint a késedelmi kamat alapjául a rossz, azaz magas illetéket tekintették.
De ahogy én is mondtam, meg Malackáék is mondják, na meg a Leningrád is:: “Le van szarva, én nem leszek depis“. Befizettük.
Dokument:
Recent Comments