Egyre csak mélyebbre.
Ma elvittük állatorvoshoz, beoltatni. Elsőre tök kíváncsian mászott be a tegnap vásárolt dobozba, aztán amikor csappant mögötte az ajtó, akkor már bánta, de nagyon. Ennek a kocsiban többször is hangot adott: először csak nyávogott, majd előszedte a végszükségre tartogatott ‘kisgyereksírás’ nyávogást. Aztán megkarmolta a lányomat, majd ijedtében összepisilte magát. Mármint a macska.
Innentől lett durva a délután. Hirtelen elkezdtem úgy vezetni, mintha tojás szorult volna a lábam és a gázpedál közé. És szóltam a lányomnak, hogy ha Istent ismer, nem hagyja, hogy a nafta kilötybölődjön a kárpitra. Aztán kidugtam a fejem az ablakon és hússzal elcsorogtunk az orvosig.
Aki éppen nem volt otthon, így várnunk kellett öt percet. A macska olyan intenzitással kezdte bontani a ketrecét, hogy inkább kivettem. Így legalább lányom el tudta mosni a dobozt. Na de amit a macska produkált velem… mindenáron ki akart szabadulni a szorításomból, én meg tartottam, ahogy bírtam. Mindezt képzeld el egy csurompisis macskával. A kedvenc pólómban. Mondjuk csak az első perc volt kellemetlen, utána hozzászoktam. Aztán gyorsan megkapta az oltást, a tablettát… végül egyesült erővel visszatuszkoltuk a dobozába és hazajöttünk.
Azóta bent ül a fotel alatt és tisztálkodik.
Be kell vallanom, van némi zseniális a macskákban. Ő volt ázottan pisis, most pedig teljesen bársonyos a szőre és semmi szaga sincs. Én meg lemosdva, átöltözve, még mindig érzem a kezemen a szagot.
Legközelebb én is kipróbálom a macska módszerét: bevonulok a fotel alá és tisztára nyalom magam.
Recent Comments