Month: June 2006

Ma kihúztam a szobaszökőkút szivattyúját a konnektorból, mert már igen csapágyas volt a jószág.
Erre megszűnt a fejhallgatóm alapzaja.

Hogy jobban érthető legyen:
A fejhallgató a monitoromba van dugva.
A monitor a számítógép hangkártyájára van kötve.
A hangkártya emellett rá van kötve a jó négy méterrel arrébb lévő hifire.
A hifi és a szivattyú ugyanabba a kettőhuszas elosztóba volt dugva.
Viszont a hifi ki volt kapcsolva.

Közepesen tömött buszon utazol. Ügyes voltál, sikerült jó állóhelyet megcsípned. Állsz az első és a második ajtó között a függőleges kapaszkodónál. Egyszer csak jön valaki és neked háttal beáll pont mögéd.
Mit csinálsz?

• Észleled, hogy így ketten pont elzárjátok a közlekedést, ezért arrébbmész.
• Felszívod magad és ‘dögöljön meg mindenki’ felkiáltással a helyeden maradsz. Még az sem érdekel, hogy a később felszállók mindkettőtöket egyformán parasztnak fognak nézni.

(Az olyan szélsőségeket, hogy pofonvágom, kibelezem… most hagyjuk. Joga van ott állni.)

Ugye, tipikus játékelméleti probléma. Az első esetben lemondasz a pozíciódról, egy sokkal rosszabb állóhelyre kerülsz – viszont a közösség nyer. Meg a konfrontálódó szemét alak is.
A második esetben igazából senki nem nyer. Látszólag jó helyen álltok, de mivel elzárjátok az utat, emiatt rengeteg lökdösődést, nyomulást – és szóbeli agressziót kell elviselnetek. Mindkettőtöknek.

Oké, tudom. Te, amikor elmész mellette, szerét ejted, hogy véletlenül a lábára lépjél. Majd – miközben még mindig a lábán állsz -, udvariasan elnézést kérsz.
Te ugyanis tudod, hogy a konfrontálódók arányát a kézzelfogható retorziók szabályozzák.