Extreme vásárlás

A gyereknek mp3 lejátszó kellett a névnapjára. Igaz, volt neki discman-je, de az nagy és már egyébként sem sikk. Az ajándék pénzével ő rendelkezik, tehát ha ez kell neki, akkor legyen. Végülis találtam neki egy jófajtát, Creative Labs Zen Nova 512 lett kinézve az Extreme Digital katalógusában.
Itt követtem el az első hibát. Pedig sejthettem volna, hogy gáz lesz, mivel ebből az üzletből én még sosem jöttem ki elégedetten, még akkor sem, amikor sikerült megvennem, amit akartam.

Intermezzo: Legutóbb például ugyanennek a csemetének digitális fényképezőgép kellett. Végigálltam egy hosszú sort a Mamutban, majd végigálltam egy másik hosszú sort a pénztárnál, ahol közölték, hogy bankkártyával nem lehet fizetni. Mehettem automatát keresni valahol, majd utána állhattam újra be a hosszú sorba. Arról nem is beszélve, hogy a hitelkártyám éppen fel volt töltve, de a bankkártyámat ez a kivétel mínuszba vitte.
Reklamáltam.
– Hogy képzelik, hogy nem lehet bankkártyával fizetni? – kérdeztem a pénztárost.
– Nem én találtam ki, ne velem veszekedjen.
Itt ki kellett oktatnom a hölgyet, hogy kettőnk kapcsolatában ő képviseli a cégét és igenis, ha valami bajom van velük, akkor rajta vezetem le a mérgemet. Tessék szolgálati úton továbbítani.
– A weblapunkon lehet észrevételt tenni, írja meg oda – bökte ki.
– Meg is írom. De nem ott – nyugtattam meg.

No, elmentem megint a Mamutba. Az előttem lévő hölgy hosszú időre vette ígénybe az eladó türelmét. Az enyémet nem, mert nekem már az első pár perc után elfogyott.
Végül sorra kerültem.
– Mp3 lejátszó, Creative Labs, Zen, Nova, 512, sötétkék – soroltam. Gondoltam, hogy kiállítják a számlát és már mehetek is.
– Nincs. Csak zöld van – közölte némi billentyűkattogtatás után az eladó.
– Sötét?
– Világos.
– Köszönöm, az nem kell.
– A Visegrádi utcában van.
– Meddig vannak nyitva?
– Hatig.
– Mennyi most az idő?
– Öt negyven.
– Akkor ennek már lőttek.
– Dehogyis. A villamos negyedóra alatt ott van.
– Ne bolondozzon már. Esélytelen.
Ezzel eljöttem. Holnap úgyis lesz dolgom a Nyugati körül, majd beugrok érte.

A következő napon már óvatosabb voltam: indulás előtt felhívtam a központi számukat.
– Mp3 lejátszó, Creative Labs, Zen, Nova, 512, sötétkék – közöltem a telefonkagylóval.
– Igen van.
– Melyik üzletükben?
– Mindegyikban.
– Na ne. Tegnap zárás előtt voltam a Mamutban, azt mondták, hogy nincs.
– Azóta kaptak árut.
– Aha. Köszönöm.

Ettől függetlenül a Visegrádi utcába mentem.
– Mp3 lejátszó, Creative Labs, Zen, Nova, 512, sötétkék – mondtam, miután az előttem álló hapi alaposan megtárgyalta a fényképezés rejtelmeit az előadóval.
Kattogtatás.
– Nincs – nézett fel a hapi.
– Ne csinálja már. Egy órája kérdeztem meg a központot, akkor még volt.
– Igen, de azóta elfogyott.
Dühösen elindultam kifelé, aztán az ajtóból visszafordultam.
– Meg tudná mondani, mely üzleteikben van még?
– Persze. Az Erzsébet körútiban és a Mamutban. Ne rakassak félre egyet?
– Ne.

Ez utóbbi válasz kis magyarázatra szorul. Ekkor ugyanis már kezdtem ideges lenni. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy a továbbiakban náluk akarok vásárolni, de ha esetleg igen, akkor sem tudtam, melyik üzletükbe menjek.
Így kisétáltam a villamos megállóig és a villamosra bíztam a döntést. A Duna felől jött az első.
A villamoson azért elmélkedtem a balszerencséről: mennyi esélye van, hogy pont abban az egy üzletben fogy el egy órán belül a cucc, amelyiket kiválasztottam? A többiben ugyanis még volt, legalábbis az előadó szerint.

Bementem az újabb üzletbe. Előttem kis család fényképezőgépet vásárolt, apuka részletesen faggatta az eladót (nem tudom, nem igaz, hogy értékesebb gépnél nem lehet előtte az Interneten tájékozódni…), anyuka idegesen feszengett, a két apró gyerek pedig ordítva próbálta lebontani a boltot. Külön emelte a hangulatot egy idősebb hapi, aki sokáig úgy nézett ki, hogy elém akar furakodni, de később kiderült, hogy csak a pultot akarta tanulmányozni.
Végül sorrakerültem.
– Mp3 lejátszó, Creative Labs, Zen, Nova, 512, sötétkék – közöltem blazírtan.
Ismerős kattogtatás.
– Sajnos nincs.
– Na ne csinálja. Húsz perccel ezelőtt voltam egy másik üzletükben. Ott mondták, hogy Önöknél még van!
– Igen. De azóta elfogyott.
Innen már úgy jöttem ki, hogy bebasztam az ajtót. Ezt így utólag már bánom.

Metró, ismét a Mamut. A tegnapi eladó fogadott.
– Mp3 lejátszó, Creative Labs, Zen, Nova, 512 – morogtam.
Felnézett.
– Sötétkék – tettem hozzá.
Szemmel láthatóan megismert.
– Azt az információt kaptam, hogy nemrég kaptak árut – fűztem hozzá, hogy ne nézzen teljesen hülyének.
Kattogtatás.
– Tényleg – derült fel az arca – Lesz még valami más?

Ennyi volt. Még végigélvezhettem a készpénzes vásárlás örömeit, de végre a kezemben volt a cucc. Itt már nem kötöttem bele a pénztáros csajsziba, pedig kedvem lett volna felhívni a figyelmét, hogy már a vevőit korbáccsal kezelő Metró üzletlánc is régen bevezette a kártyás fizetés lehetőségét… lassan ideje lenni már nekik is lejönniük a fáról.
Ember, nagyértékű árukat forgalmazó műszaki üzletlánc kártyafizetés nélkül… több, mint nonszensz.

Este átadtuk az ajándékot. Végülis megérdemelte a srác, egész évben jó teljesítményt nyújtott.
A legszebb persze az, hogy fogalma sincs róla, mi munka volt megszerezni ezt a cuccot.