Month: October 2005

Egy durván csúsztató bevezetés a HVG-ben:

November elején legújabb filmje, a Grimm mozis bemutatója alkalmából az angol abszurd humor amerikai születésű fenegyereke, a Monty Python-csapat egyik szellemi vezére, Terry Gilliam életében először Budapestre látogat.

Nos, nem. A Monty Python csapatnak szigorúan véve két szellemi központja volt: Terry Jones és Michael Palin alkotta az egyiket, John Cleese és Graham Chapman a másikat. (Túlzottan nem is voltak jóban egymással.) Eric Idle általában egyedül dolgozott. A csapathoz lazán kapcsolódott egy animátor, aki a jelenetek közötti átvezető animációkat gyártotta: ő volt Terry Gilliam. Nagyon kevés jelenetben tűnt föl és csapattagnak is félig-meddig kívülálló volt, nemhogy szellemi vezér lett volna.

Egy későbbi interjúban Cleese el is ismerte, hogy hiba volt részükről, hogy nem ismerték fel Gilliam tehetségét és nem kapott több teret a csoport munkájában.

Ez jó. És legfőképpen igaz. Nej kompulzív ratpoker rajongó. Lányom szintén szereti játszani. Én gyakorlatilag ezt az egy játékot ismerem a csomagból, a többit meg sem néztem.

Furcsa dolog. Remélem, senki sem fogja megtalálni az okát – nem szeretném, ha a marketing gépezet hasonló hatékonysággal tukmálná ránk a szart.

Az eddigi fényképezőgépem úgy döntött, hogy meghülyül. Ez abból áll, hogy a legtöbb akcióra exponál egyet – de az exponáló gomb megnyomására soha. (Az udvarunkat úgy fényképeztem le, hogy az üzemmódváltó kapcsolóval exponáltam. De simán lehet a képnézegető gombbal is.)

Hétfőn reggel elvittem márkaszervízbe, de a mocsok dög pont akkor jól működött. Mindenesetre a hapi megvígasztalt, hogy vagy az elsütőmechanizmust kell cserélni (14 rongy) vagy a panelt – bár ez utóbbi már drágább, mint a gép. (Mondanom sem kell, mire beértem a munkahelyemre, ismét megőrült a nyomorult.)

Nejjel végiggondoltuk a dolgot és úgy döntöttünk, már nem javíttatjuk meg (volt emellett még néhány apró, de bosszantó hibája), inkább veszünk egy újat. Fontos szempont volt, hogy azért jobb legyen, ne legyen túl drága és legfőképpen fogadjon el CF kártyákat is. (Legalább egy kilónyi gyűlt össze belőlük.) Így találtunk rá a Canon egyik kifutó (röhej… tavalyi) modelljére, a Powershot S1 IS-re.

Hát… döbbenet. Ezzel már lehet fényképezni – és ez nagy előrelépés a korábbihoz képest, melyen volt egy automata üzemmód meg még vagy 7-8 előre kikevert üzemmód és kész. Eddig nem voltam fotóbuzi, de érzem, most megcsapott a szele.

Itt van rögtön egy kínos szituáció. A régivel sötétben 4 dolgot tehettem: vaku, nincs vaku, indoor kikevert mód (vakuval), museum kikevert mód (vaku nélkül). Ezekkel képtelenség volt visszaadni a bársonyos sötétség hangulatát, a hangulatvilágításokat. Ha jók voltak a színek, akkor teljesen elmosódtak a vonalak. A vaku viszont tönkretette a hangulatot.
Illusztrációnak itt van néhány kép az új géppel, vaku nélkül:

Persze még nem tökéletesek a képek, de egy napnyi kísérletezgetés után egészen biztatónak tűnik a masina.

Megjegyzések:

(Erős a gyanúm, hogy pusztán arról van szó, hogy időnként beragad a Nikon elsütőgombja. Nem tud valaki olyan szerelőt, aki nem panelcserével kezdi? Vagy ezek már annyira kompaktak, hogy nem lehet máshogy javítani?)