Nagy melegben nagy pocsolya

Megjegyzem, ez nem szándékosan alakult így. Ha ilyen nagy meleg van, akkor kereszthuzatot csinálok a lakásban, bekapcsolom a ventillátort – és ülök otthon, a popsimon. Eszem ágában sincs leutazni akármelyik zsúfolt, népszerű tópartra, strandokról nem is beszélve.

Ennek ellenére a tegnapi napot a Velencei-tónál töltöttem.

Idén eddig nem sok áldás volt a kajakosklub rendezvényein. Márciusban mentünk volna egy jó cimborával kicsit túlélős kajakozásra, aztán nálunk közbejött valami. Mondjuk, másfelől sem igen tudtunk volna menni, igen kellemetlen, szeles-havas időt húztunk a kalapból. Aztán jött volna a szezonnyitó a Fertő-tónál, de pont azon a hétvégén tört be embertelen viharokkal a májusi eső.
Mára pedig kisgyerekes családi napot(1) terveztünk a Velencei-tónál. Erre egyfelől hőségriadó, másfelől egy markoló elzárta a rejtett kikötő felé menő utat, így maradt a zsúfolt strand.

(1) Nálunk a kisgyerekes családi nap úgy nyilvánul meg, hogy mi lemegyünk, kis gyerekeink meg kihasználják, hogy szabad a kecó(2).

(2) Persze mit panaszkodom, Barnáéknál gyerekvasutas avatás. Tűző napon, öltönyben. Aki nem éli túl, abból úgysem lett volna jó vasutas.

Viszont így legalább az apró gyerekek is megtanulták, mi is az a kótyonfitty. Ugyanis dacára a megváltozott helyszínnek, dacára a meglehetősen erős szélnek, csak elmentünk az eredeti célpontig.

Nagyítás

Odafelé a bejelölt mólónál kötötünk ki lubickolni, volt egy hosszú pihenő a Halász csárdánál (mi evezőkkel vonultunk be, a lovastúra csapat meg nyergekkel), aztán a visszaút már egy nagy lendülettel ment le. (Össztáv: 16 km.)

Nejjel eveztünk, a kettes kajakot vittük. Habár engem mostanában az egyes kajak állít rendszeresen kihívások elé, de azért van mit foglalkoznom a kettessel is. Ebbe a beszállás/kiszállás borzasztó könnyű, ellenben bennemaradni órákon keresztül – majdhogynem lehetetlen. Félóra után mindenem fáj, görcsöl, legszívesebben menekülnék a kajakból. Mivel optimista vagyok, így azt gondolom, hogy annyi az összes baj, hogy még nem találtam el a jó beállításokat. Csak éppen ez a kisérletezés már két éve tart. Míg az egyes kajak elsőre olyan kényelmes volt, mint egy Pullman kocsi.

De térjünk vissza a napra. Jó volt találkozni az ismerősökkel, jó volt dumálni egyet – és jó volt látni, hogy az aprónépség is vadul tekeri az evezőlapátot. Mondjuk mi Nejjel túl sokat nem beszélgettünk a vízen, mert mindegyik apró módosításomtól csak rosszabb és rosszabb let az üléspozícióm, így minden alkalommal vadul eveztünk egyedül az élen – siettünk partot érni, hogy hadd szálljak ki és hadd állítsam máshová a pedálokat. (A szivacs, illetve felfújható kispárna az ülésre zsákutca: instabil lett tőle a kajak.)

Mindenesetre a hőségriadót megúsztuk, úgy, hogy én gyk. nem is lettem bekenve. A múlt heti akció után ugyanis annyira leégtem, hogy most csak hosszú halásznadrág, hosszúujjú póló kombinációban voltam hajlandó vízreszállni. A fejemen nagy peremes sapka is volt – így csak az arcom égett szénné, ugyanis a víz visszaszórta alulról azt a drága, édes napfényt.

De kezd sok lenni a szó, jöjjön néhány fénykép.

Nagyítás

Nagyítás

Nagyítás

Nagyítás

Nagyítás

Nagyítás

Nagyítás

Nagyítás

This entry was posted in Kajak.

2 thoughts on “Nagy melegben nagy pocsolya

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *