Éljünk

Azaz önfeledt kávézás este tízkor.

Aki régebb óta olvassa ezt a blogot, tudja, hogy én ilyentájban úgy járok, mint az a görbe a vas-szén állapotábra széle felé: ellágyulok.
Október 6-án van ugyanis a házassági évfordulónk.
Habár én nem voltam annyira tudatos, mint az öcsém – “Én csak esőben fogok házasodni – ha már úgyis el van cseszve a nap, legalább essünk túl egyszerre minden rosszon” – de teljesen véletlenül is úgy alakult, hogy pont egy ilyen rossz szájízű napon történtek azok a Bizonyos Örömteli Események. A hogyant talán hagyjuk is, akit érdekelnek a részletek, ebben az írásban elmélyülhet.

Ennek immár 18 éve. Gombócból is rengeteg.

Este felköszöntöttük egymást. Nejtől egy üveg bort kaptam, ő tőlem egy üvegvázát, illetve közösen kaptunk egymástól egy kávéfőző gépet. Egy kissé félrecsúszott a nap egy munkahelyi megbeszélés okán, mire mindent beszereztem, este kilenc lett. Gyorsan magunkévá is tettük az ajándékokat – és beüzemeltük a csoda kávéfőzőt.
Nyilván nem lehetett kihagyni, évek… mit évek, évtizedek óta tervezzük, hogy egyszer veszünk egy igazán ütős masinát. Amely lehetőleg ott helyben aratja a bio kávécserjét, pörköli a babot, darálja és főzi belőle a fekete levest. De ha nem, akkor legalább ágyba hozza a gőzölgő italt.
Nos, ilyen masinára most éppen nem futotta – azért csak tombol a pénzügyi válság körülöttünk – de egy ügyes kompromisszumra igen. Darálás nincs, de kávékapszula van. Frissen darált kávé, levákuumozva. Természetesen megkérdeztem igazi szakértőt is, aki megadta a végső lökést: “Fogalmam sincs, mi ez, de a 20 bar az durván baró!”.

És most itt vagyunk este tizenegy után, roppant elégedetten nézzük egymást – kipattant pupillával, éberen, alvásra képtelenül.

Éljen az ifjú pár.

11 thoughts on “Éljünk

  1. – Nem, itthon vettem. Igaz, itt nem akciós, olyan 25-26e körül lehet kapni.
    – Van, bőven. Ráadásul olcsóbb is, mint kint. (A 8 fontos csomag nálunk 1990.)
    – Igen.

  2. Baró.

    Tetszik a cucc… Valami ilyesmire próbálom rávenni az asszonyt. De én nem kávézok, csak ritkán kapuccsínót. A vendégeink viszont mind.
    Asszony is, de most ugye áldott állapot meg utána megint nem…

    Talán jövő karácsonyra.

    Ezekkel a cuccokkal vagyok úgy, hogy a boltban sétálgatva szinte ellenállhatatlan kényszert érzek a megvételére, de az áruk azon a küszöbön mozog, hogy mindig sikerül nélküle távozni.

    Aztán este jön egy vendég és verem a fejem :-DDD

  3. Csak szólok, hogy a kapucsínót nem úgy csinálja, hogy benyomod a kapszulát és kijön a kapucsínó.
    Eleve te szabályozod, mennyire legyen ‘hosszú’ a kávé. (Benyomod a gombot és addig nyomja a vizet a kapszulán keresztül, amíg ki nem kapcsolod.)
    Kapucsínó pedig úgy lesz belőle, hogy ráborítod a tejet és a jobb oldalon látható csővel felgőzölöd.

  4. Igen, ez itt egy furcsa játék az idővel. Amikor a fejemben volt a kép, akkor még mindketten ébren voltunk, beszélgettünk. Aztán Nej egyszer csak váratlanul elszunnyadt – én pedig odaültem a gép mellé és leírtam, amit korábban magamban fogalmaztam.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *