Szülőnek lenni… időnként bonyolult

Ismét egy hülye szituáció.
Fiam úgy jött haza a vizilabdatábor első napjáról, hogy délelőtt agyonhajtották, de délután már nem volt semmi. Mivel őket most csak odacsapták egy másik korosztályhoz, így amíg azoknak taktikai oktatás volt, addig őket belökték a vízbe, hogy labdázzanak. Másfél órát. Mint megtudta a többiektől, ez megy már régóta.
Emiatt megkért, hogy írjak neki kikérőt, hagy jöjjön inkább a tinglitangli helyett haza. Meg is írnám, ha tényleg biztos lennék benne, hogy ez a helyzet. Nem ez lenne ugyanis az első eset, hogy megpróbálna megvezetni.
Mi lehet a megoldás? Fel kell hívni az edzőt.
Csakhogy.
Ha te lennél az edző, hogyan reagálnál?
– Óh, igen, Uram, Önnek igaza van. Tényleg nincs időm velük foglalkozni, csak úgy lötyögnek a srácok egész délután, dacára, hogy Ön egész napot fizetett. –
Reális? Ugye, nem.
Sokkal inkább arra lehet számítani, hogy az edző kimagyarázza magát valahogy, majd következő nap vérgőzös szemekkel bemegy és az egész bagázsból kihajtja a szart is. Hogy ne panaszkodjanak kihasználatlanság miatt.

Te mit csináltál volna?

Mivel énbennem időnként túltengenek a szadista és gonosz vonások, különösen, amikor fáradt vagyok, így felhívtam az edzőt. Pontosan az történt, amit vártam. Mondott valami zöldséget, majd megígérte, hogy komolyabban fog foglalkozni a kölykökkel. Az összes lézengővel. Szerinte nagy hiba lenne, ha délben hazakérném a srácot.
Hát, most már legalább biztosak lehetnek benne, hogy megkapják a pénzükért a kellő mozgásmennyiséget.

5 thoughts on “Szülőnek lenni… időnként bonyolult

  1. Kedves JoeP

    Én hasonl cipőben csak egy gyermek heyet néha hugomat managelem :)

    Én egy illyen találkoztam hogy kérlek írj kikérőt mert a tanárai X nap kirándulni mennek délután és nem akarok 3 órán át semmitevést játszani a helyetesekkel. Én azt montam neki hogy nem írok elmegyek érte sulihoz kocsival és majd ott bezsélek a tanerővel

    erre a válasz.

    Vedd ugy hogy nem szóltam, nem fontos!

    Sakk, mat :)

    Persze másnap ment a telefona suliba hogy a gyermek bent “unatkozik”-e vagy sem !

  2. Hahaha :->>>
    Hát, nemtom, engem úgy lazábban fogtak mindig a szüleim – ha valamihez nem volt kedvem (a tanuláson kívül persze), akkor nem csináltam és kész. Pl. valamikor negyedikben beírattak valami népitánc szakkörre, hát nem tetszett, egy idő után megmondtam az oktatónak hogy nem szeretnék járni, aztán otthon is megmondtam, és ezzel le volt tudva. Később meg (mikor annyi éves voltam mint a fiad) már eleve én választottam meg hogy mire járjak, pl. lövész szakkörre, kismotor-jogsira stb, igy nem voltak ebből problémák. Ez eddig szép és jó, de azt így visszagondolva sajnálom hogy a sportot nem erőltették jobban otthon. 7-8 éves koromban még például komoly sportembernek számítottam, sportklub tagja voltam, síeltem, teniszeztem rendszeresen. Aztán sajnos költöztünk, és az új helyen nem igazán találtak nekem helyet hogy ezt folytassam. Szal ez a módszer se jobb, mert gyerekkorban még csak azt nézed, hogy ha nem kell minden hülyeségre járni amire beíratnak, akkor több szabadidőd marad iskola után. Csak azt nem éred fel még gyerekfejjel, hogy ezek közül lehet olyan ami hasznos is lesz még később, ezért kell(ene) ilyenkor a szülőnek kitalálni a gondolataidat helyetted :)
    Azt viszont tudom hogy a gyereked helyében én mit csinálnék. Pár ilyen után, egyszerüen leszoknék arról hogy hozzád forduljak bármiféle problémámmal :->
    Hogy a te helyedben én mit csinálnék ? Na ez jó kérdés, hát, ugye a kölyköknek vannak haverjai, és ezek általában azok közül kerülnek ki akikkel sokat van együtt, pl. a sporttársai. Ezek gondolom nálatok is rendszeresen megfordulnak, na, hát ha van ilyen akkor én először is nem csinálnék semmit, hanem egy ilyet kérdeznék meg, hogy milyen az edző, mi volt edzésen. Ha azt mondja mint a fiad, akkor tedd meg amit kér, ha meg nem, nos akkor egyértelmű a helyzet. De az utóbbi esetben meg, ha sok ilyen van, akkor érdemes elgondolkodni azon is hogy van-e kedve egyáltalán ezt csinálni, mert ha nem, akkor megette a fene az egészet. Hangsúlyozom: én szerettem annakidején a sportklubot, szóval nem arról volt szó, hogy olyasmire erőltettek amit végülis nem akartam csinálni, hanem a költözés miatt ott kellett hagynom a régit, a szülők meg nem kerestek újat. Én meg túl éretlen voltam ezt még kifejezetten igényelni.

  3. Ja még annyit, hogy mivel rendszeresen sportolt eddig, arról szó se lehet hogy ne sportoljon ezután is, ha tetszik ha nem. Csak az nem biztos, hogy pont ehhez a sportághoz van kedve. De azt semmiképpen nem szabad megengedni hogy abbahagyja a rendszeres mozgást, mert úgy el fog hízni mint egy hormonzavaros zeppelin. Velem is ez történt utána, és nem egy ilyen haverom is van aki szintén igy járt. Aztán meg később (vagy az ő esetében: már) vért fog izzadni, hogy a súlyfeleslegtől megszabaduljon. Mikor rájön, hogy a fütyivel nem csak pisilni lehet :)

  4. Az élet nagy kérdéseire mindig egyszerűek a válaszok, csak a helyes nézőpontot kell hozzá megtalálni és a kérdést ennek megfelelően átfogalmazni. :)

    Itt két lehetőség van:
    a) a fiad panasza tényleg valós volt, unatkoztak
    b) a fiad finoman át akart verni.

    A telefonhívásod az edzőnek mindkét esetet megnyugtatóan rendezi, mert az a) esetben a fiad elérte, amit szeretett volna: délután is hajtják őket, míg a b) esetben meg megtapasztalja, hogy mi az, amit én szeretek úgy hívni, hogy “instant karma”. :))))

  5. Ne értsetek félre, én szeretek vizilabdázni…más sportág meg amúgyse jönne be a sarkam miatt…arról van szó, hogy ez a tábor kissé keményebb mint ami évközben van, és nem lett volna rossz, ha a másfélórás kapuralövés helyett ebéd után hazajöhettem volna rápihenni másik napra…egyébként apa, ez bejött :) ma már délután tapostunk, passzoltunk, és lefordulást gyakoroltunk egész délután…:)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *