Éjszaka azt álmodtam, hogy könyvet írok. Krimit. Remek kis könyv lett belőle, fordulatos cselekmény, szikrázó humor – az utolsó pillanatig letehetetlen. Annyira jó lett, hogy fel is ébredtem rá.
Tökéletesen emlékeztem az egészre. Ébren is zseniális volt.
Aztán mire felkapcsoltam az éjjelilámpát és felültem az ágy szélére, elfelejtettem a negyedét. Mire odabotorkáltam a dolgozóasztalomhoz, lámpát kapcsoltam, papírt és ceruzát kotortam elő – elfelejtettem az egészet.

Egy Nobel-díjjal kevesebb.