Rekviem

Hihhetetlenül bosszantó tud lenni.
Írnod kell és éppen megy is. Elkaptad a fonalat, magadban látod az egész struktúrát, ahogy fel fog épülni az írás, a kezed pörög a billentyűkön, frappáns fordulatok váltják egymást szellemes megjegyzésekkel – és egyszer csak a word hasonló szellemesen azt mondja, hogy szerinte itt valami visszavonhatatlan hiba történt és be kellene zárni az alkalmazást. Csak ülsz és nézel meredten. Egy képernyőnyi még látszik az írásból, de hozzáférni már nem tudsz. Annyi az összes lehetőséged, hogy leokézod azt a béna elnézéskérést. Maximum beállíthatod, hogy szívet szaggató bánatodról a Microsoft is értesüljön. Ha lenne rá lehetőség, valószínűleg egy levélbombát is odacsomagolnál az értesítés mellé. Vagy egy kiló antraxot. Megnézed, hátha van temporary fájl… van, de üres. Autosave… abba még pont nem fértünk bele. Végső kétségbeesésedben nyomsz egy screenshot-ot, de hát az csak két bekezdés abból a remekbeszabott három oldalból, amelyet itt hirtelen összedobtál.
Eszedbe jut, hányszor mondtad rokonaidnak, üzletfeleidnek, amikor dühöngtek, hogy ‘magatokra vessetek, olyan nagy ügy lett volna percenként nyomni egy ctrl+s-t?’. ‘Igen, nagy ügy’ – látod be. Amikor az ember önfeledten gépel, azon igyekezve, hogy hamarabb leírja a fejében tolongó gondolatokat, mint ahogy azok összekeverednek, elvesznek, akkor nincs ideje még a ctrl+s nyomogatására is.
És a sunyi word pont az ilyen alkalmakra vár.

Ittam egy pohár bort, lehiggadtam és újraírtam. De ez már nem sikerült olyan jól: oda volt a könnyedség, a játszi szellemesség. És elment vele annyi idő, hogy már nem is tudtam befejezni az írást. Mely írás – bele sem merek gondolni – milyen jó lehetett volna, ha ugyanazzal a lendülettel viszem végig.

5 Comments

  1. Nekem egyszer egy jó nagy irományom (usernek howto e-mailben) veszett el úgy első körben, hogy a Mozilla levelezője nemes egyszerűséggel annyit nyomott át, hogy “This is a multi part message in MIME format”. A BCC-ben kapott saját példány is ez volt :-(
    Mivel elég sok időt rászántam, és nem akartam újraírni, elő kellett venni a kreativitást.

    Hol a pekedliben lehet a levelem? Temporary fileokban nem volt. Max a memóriában lehetett egy már felszabadított területen. Elég sokat mojoltam az írással, és közben háttéraktivitás is zajlott a gépen, így volt egy kis sanszom, hogy a pagefile.sys-ben találok valamit.
    Nosza, Windows alól kirúgtam a delejt, nehogy elbarmolja a pagefile tartalmát.
    Windowson kívüli eszközzel beboot, pagefile.sys másol, Windows beizzít.
    És mázlim volt. A mű kb. 90 százaléka ott vigyorgott a pagefile-ban, bár egy kicsit szétszórva.

    Az azért be kell vallani, hogy plain text-et vadászni a memóriában egyszerűbb lehet, mint word objektumokat…

  2. Nem vagyok nagy habzó szájú opensource rajongó, de egyszer saját szememmel láttam, hogy az OpenOffice megadja magát. Az alany bezárta a párbeszédablakot, újraindította a programot, és folytatta, ahol abbahagyta. Tán csak az utolsó betű veszett el.

    Azért az szégyen a Microsoftra nézve, hogy egy program tizenvalahányadik verziójánál még mindig ezzel az alapdologal kell küzdeni.

  3. Vagy egy keylogger. Nem viccelek, nekem is van a gépemen pedig csak én használom jószerivel.
    Már sokszor megmentett: program crash > keylogger (ami induláskor betölt) megnyit > kiollóz az “elszállt” rész és kész.
    Néha meg ürítem a logfile-t.
    Csak a neve pejoratív, ha karakter-backup-nak hívnák akkor nem zavarna senkit.
    Persze csak ilyetén használat mellett.

  4. Very creative :-D

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading