Citibank – kabbeafülem

Igen, bizonyos jelekből nekem is úgy tűnik, hogy egyszerűsödik a stílusom. A címbeli kifejezést például írhattam volna cizelláltabban… de legfőképpen hosszabban és sistergősebben.

Nos, előljáróban lesz itt minden: elkeffentett informatika, félreértelmezett ügyfél(?)szemlélet és értelmetlen biztonsági hozzáállás.

Kezdjük a történet végén. Nejem számláján szerettem volna lekötni egy összeget. (A családban én vagyok a könyvelő és a pénztáros. Az összes családtag összes kódja itt figyel a PDA-n egy szupertitkosan védett alkalmazásban.)
Beléptem az online bankingba, végigmentem a menün, a lekötés időtartamánál kiválasztottam azt, amelyik 7.6 %-ot fizet. A lekötés megtörtént és a visszaigazolásnál kiírta, hogy a kamat 6.8%. Mivel ez nem mindegy, egyből telefon, személyi bankár. (Tudni kell, hogy mire emberi hanghoz jutok, addigra a cipőmérettől kezdve minden titkos és nemtitkos adatot bekérnek.) Elmondtam neki, hogy mi a helyzet, de ahelyett, hogy értelmes választ kaptam volna, a hapi közölte, hogy mivel nem a nejem diktálta be a kódját, ezért neki kötelessége azonnal letiltani a kártyát. Ledöbbentem rendesen, de mivel nejem ott volt tőlem pár méterre, gyorsan a kezébe nyomtam a telefont, hogy te, mondd bele gyorsan, hogy te vagy te. Erre a hapi lenyugodott és nem tiltott le. Igaz, a kérdésre sem válaszolt.
Tessék észrevenni, hogy
– Ha rögtön az elején belenyávogok a telefonba, mondván, hogy Nej vagyok, nem történik semmi.
– De ha már elkövettem azt a hibát, hogy férfihangon szóltam a telefonba, a legelső nőihang imitátort odaszólítva egyből meg tudom akadályozni a letiltást.
– És utána – hasonlóan ahhoz, ahogy most történt – a női hang újból betelefonálna és simán el tudná intézni, amit akar.
Halló: tessék már ott a bankban észrevenni, hogy ha valaki tudja a kártyaszámot és a telefonos pin kódot, akkor azt ilyen idióta módszerekkel már nem tudják megakadályozni. Marhák.

Csavarjuk tovább a történetet.
Külön érdekesség, hogy miért van Nejnek Citibankos számlája. Nekem történeti okból az van (az őskorban, amikor neandervölgyiként még kesben kaptuk a fizetést, a cég humánpolitikusának a Dunabank üzletkötője volt cimbi), Nejnek meg szintén történeti okból nincs.
Nem csak a felelősséget és az ágyat osztjuk meg, hanem a bankszámlát is. (A fogkefét nem.:-)
Ha valaki átnézi a bankszámláját, láthatja, hogy _akármennyi_ pénzt is tart rajta, lekötések nélkül a kamat mindig kevesebb, mint a kezelési költség – ezért döntöttünk úgy, hogy a pénzünk tárolásáért inkább csak egy banknak fizetünk.
Csakhogy egyszer eljutottunk oda, hogy váratlan kiadásokra, illetve nyaralási célra szerettünk volna egy külön bankszámlát. Ahová évközben csak átutalunk pénzt, lekötögetjük, majd amikor szükség van rá, akkor visszautaljuk. Nem is kell hozzá bankkártya.
Az átutalási költségek minimalizálása céljából a Citibank mellett döntöttem. Bementem és szépen róttuk is a köröket az ügyintéző hölggyel, amikor egy elejtett mondatomból kihallotta, hogy nekem már van náluk számlám. Egyből elhappolta a papírokat, hogy ‘egy ember – egy számla’. Nem nyithatok még egyet. Volt még egy szánalmas próbálkozásom: – “Nem fogja zavarni, hogy akkor most elmegyek egy másik bankhoz és ott nyitok számlát? Tudja, egy olyat, amelyiken pénzt szeretnék tárolni. Nem is keveset. Lekötve.”
Az eredmény megtippelhető. Nem zavarta.
Így Nej ment el, nyitott egy számlát és most azt használjuk ilyen célra. Hab a tortán, hogy neki engedték, hogy a folyószámla mellett legyen takarékszámlája is. Ha a hölgy korábban nekem megemlíti, hogy van ilyen lehetőség, rengeteg kellemetlenségtől kímélhettük volna meg egymást.
De nem így alakult, tehát kénytelen vagyok két identitással intézni a bankügyeinket. Viszont legalább már tudom, hogy telefonálás előtt mit kell elszorítani, hogy kellően vékony legyen a hangom.

És még lehet ragozni a történetet. A Citibank Online-ban létre lehet hozni egyfajta ‘Kedvencek’ listát, felvéve azokat, akiknek utalni akarunk. Amikor kettévált az énem, fel akartam venni a másik számlát. Azt mondta a progi, hogy nehogymár, ez ugyanaz a bank, nem tehetem meg. Hívjam a kezelőt. Hívtam. Elmondtam, mi a helyzet, a hölgy kedvesen közölte, hogy ugyan nem tudja, mi lehet, de a legegyszerűbb, ha most telefonon keresztül létrehozzuk a bejegyzést. Oké, bediktáltam a számlaszámot meg a nevet. Ezután a hölgy közölte, hogy most egy napot várni kell, mert validálják a bediktált adatot – és csak utána fog látszódni a listában. Udvarias kérdésemre, hogy mostanában felvételi követelmény-e rendszertervező részlegükön a lipótmezei elbocsátó diliflepni, zavart mentegetődzés volt a válasz.

Hát, így állunk. Egyik véglet a naív ostobaság, a másik a magát okosnak tartó ostobaság. A kettő között meg szemipermeábilis hártya vastagságú a józan ész.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *