Azok a szürke hétköznapok
A bringatúra legnagyobb meglepetése. Focipálya Monticchiello mellett a Val d’Orciában. Hogy a francba találtak ezen a vidéken egy focipályányi sík terepet? Mindenesetre, ha itt elrúgják a pöttyöst, nagyot kell szaladni utána. :)
A kép előterében a lelátó, a domb tetején Pienza.
A túrához tartozó fényképalbum itt található.
Házassági évforduló. (Ne kérdezd, hanyadik.) Hosszú októberi hétvége, veszprémi/bakonyi nosztalgia… és két, combos bringatúra. Napi 100 kilométer és 1200-1400 méter szint, murvás erdei utakon. Vadul hangzik, de nem volt annyira az: a két e-bike-ot vittük el terepes túratesztre. Mondjuk az egyik majdnem belehalt.
Indulás után elég sokáig bolyongtunk a Postojna körüli hegyekben, jórészt murvás úton, sűrű, sötét erdőkben. Itt le is tudtuk az összes szintet, utána már sík terepen tekertünk tovább Ljubljanáig. A következő napot viszont szétbombázta az időjárás, akkora vihart jelzett a Windy, hogy inkább vonatra szálltunk, majd Jesenicéből húztuk be az utolsó 25 kilométert, mely egyébként a Millenneumi kerékpárút szlovén szakaszának az eleje is egyben.
Bármennyire is fura, a Trieszt utáni Giordano Cottur kerékpárutat jobban vártam, mint a Millenniumit. Kevesebben ismerik, pedig látványos, gyönyörű helyeken jár, nekem pedig már évek óta szerepelt a terveim között. Összességében nem csalódtam, bár a szlovének nagyon elcseszték a végét, de az olasz oldal hozta magát. Utána pedig tipikus középhegységi környezetben haladtunk, felkapaszkodtunk egy fennsíkra, majd ott hullámoztunk a tereppel együtt, egészen a Postojna melletti Pivka Jama kempingig. (A jama egyébként barlangot jelent és a névadó barlang tényleg ott volt a kempingen belül, nem messze a híres postojnai cseppkőbarlangtól.)
85 kilométernyi tekerés után csomagos bringával beesni a szavazóhelyiségbe.
Nem pont úgy történt, ahogy ezen a videón, de egy csomószor jutott eszembe a jelenet, az autósok meg nem tudták, min röhög annyira az a kerékpáros.
Recent Comments