Tudom, Tisza-tó. Nem is tudom, hanyadik videóm ez már a terepről. A nyers felvételek alapján mégis láttam értelmét egy újabbnak. A táj szokásosan szép, a lemenő nap laposan sütő fényét pont a legszebb, leghangulatosabb részeken kaptuk el, a gopro pedig ismét jó formában rögzített.
A videó két részből áll:
– Pár nappal korábban már lementünk Sarudra és toltunk egy nagyobb túrát a tó déli, eddig elhanyagolt részein.
– Utána felköltöztünk Tiszafüredre és körbejártuk a kedvenc részeinket. Majd megérkeztek a többiek is és túráztunk egy nagyot. A végén pedig látható, hogyan állt össze a margaréta.
Category: Kajak
VII. Balatonkarika
Ez már tényleg a ‘gombócból is sok’ kategória. Hetedszer kerültük meg a Balatont kajakkal. (Én konkrétan hatszor, de az sem kevés.)
A mostani evezés érdekességei:
– Egy nap sem voltunk vízen viharjelzésben. Egyesben sem. Ilyen eddig soha nem volt és valószínűleg soha nem is lesz. (Viharjelzések voltak, de evezésen kívül. Az éjszakai szélviharok miatt két délelőtt is igencsak táncoltak a kajakok a vízen. De addigra a jelzéseket már visszavonták.)
– Ez volt az első kerülés, melyen Nej is részt vett.
– Elkeserítő látni, milyen szinten folyik a Balaton lerablása. Sorra zabálnak fel minden szabad helyet a parton a szállodák, illetve apartmanházak, sorra tűnnek el a kempingek. Ha így halad, hamarosan logisztikailag megoldhatatlan lesz a tókerülés.
– A gopro továbbra is ihletett állapotban rögzítette a színeket. (A 4K nézet ajánlott.)
Csepel-karika kajakkal
Imhol a második kajakos videó az előző évről. (Négy lesz.) A haverommal ketten úgy döntöttünk, hogy két nap alatt megkerüljük a Csepel-szigetet. Nem kis munka volt, első nap 77, a második napon 42 kilométer volt a táv, az utóbbi már folyásnak felfelé. Ráadásul az első nap kellemetlenül feszített volt, mert nyáron mind a felső, mind az alsó zsilip négyszer nyit, percre pontosan kellett ott lennünk. Szerencsére arra azért jutott idő, hogy az RSD-n beletekeregjünk mindenféle hangulatos oldalágakba, a gopro képminősége pedig megtáltosodott.
(Egy nagyon korai videótól eltekintve a 2021-es példányok már mind 4K felbontásban készültek. Érdemes átkapcsolni rá, ég és föld.)
Szarvasi holtág, Élővíz csatorna
Indulnak a kajakos videók. Értelemszerűen az első darab a kajakos társaság szezonnyitó evezésén készült Szarvason és környékén. Igazából semmi különös, szép tájak, szép képek (végre sikerült optimálisra belőnöm a goprót) és egy vidám társaság. Ja, meg Békésszentandrás.
Emlékeztető: tavaly május óta, amikor belefutottam a Youtube egyik hülyeségébe, azóta minden videó 4K felbontásban kerül fel. Érdemes rögtön az elején átkapcsolni, ég és föld a különbség.
Tisza-tavi oda-vissza #07/07
Hazautazás
2021.10.03; vasárnap
A társaság vasárnap még evezni szokott. Ki kisebb távot, ki hosszabbat. Mi ezt rendszeresen kihagyjuk. Egyszerűen a hétfő mindkettőnk számára egyfajta pokol, na jó, annyira nem rossz, de mindenképpen sűrű nap, amelyre fel kell készülnünk. Nem beszélve a háztartásról és nekem az aktuális gépszíjról. Emellett apámnak mostanában van a születésnapja és ha már itt vagyunk Eger közelében, nehogy már ne ugorjunk be.
Lényeg a lényeg, vasárnap mi már nem evezünk (azért jöttünk le korábban, hogy meglegyen a kilométer), ki szoktunk sétálni a partra, érzékeny búcsú, majd a könnyes zsebkendő elcsomagolása után indulás haza.
Ez most megborult. András ugyanis kitalálta, hogy valósítsuk meg régi álmát, a margarétát. Ez úgy néz ki, hogy rengeteg kajakos, a kajakok orránál fogva összekapcsolódik. Virtuálisan, persze, bár voltak olyan hangok, hogy valaki szaladjon körbe és kösse össze a kajakokat. (Na, ezt nagyon szívesen felvettem volna.) Persze az összekapcsolódás önmagában nulla, azt le is kell fényképezni. Eddig vacakoltunk mindenféle szelfibotokkal, de… hagyjuk.
Most viszont ott volt a drón. A nagy lehetőség.
Meglepő módon mindenkinek tetszett az ötlet. Bekalkuláltuk a napot, a szelet és kijelöltük, még a partról, hogy hol kell összehozni a margarétát. Az emberek bevágták magukat a kajakba és kisprinteltek a célterületre. Olyan gyorsan álltak össze, hogy alig értem ki a drónnal. Nem is bírtam elfoglalni az ideális pozíciót, aztán amikor elkezdtem volna mászkálni, már összeállt a kör, az evezőemeléshez még éppen le tudtam süllyedni, de mire a circle beépített programot elő tudtam hívni, addigra a margaréta már ezerfelé bomlott. Szóval szép lett, meg jó, meg frankó, de azért lehetett volna sokkal jobb is.
Innentől viszont már tényleg nem történt sokminden. A parton maradók elbúcsúztak egymástól, mi már reggel elpakoltunk mindent, búcsúpisi, leadtuk a kulcsot, fizettünk… és vége. Ennyi volt a kaland.
Egerben kifizettük a sarudi szállást, ebédeltünk a családi házban, hosszasan beszélgettünk.
Utána hazakocogtunk.
Most kezdek ráállni arra, hogy a rengeteg podcastot, melyek szembe jönnek velem a neten, kirakom egy pendrive-ra és meghallgatom. Nyilván nem mindet, de az igazán érdekesnek tűnőket igen. Otthon úgysem lenne rá időm (otthon.. idő… nagyon idegen dolgok), de a kocsiban viszont van. Most például Sajó Tamás interjúkat hallgattunk és csak ajánlani tudom mindenkinek.
– Az Élet meg Minden: #040 Sajó Tamás – Nagykönyvtár a hátizsákban
– Tilos Rádió 3. Utas
Tulajdonképpen most kellene jönnie a lecsengésnek. Amikor vége egy hosszú túrának, a szerző, kellemesen elfáradva, jelezné, hogy huh, mennyire megerőltető is volt a túra, de mennyire rendkívüli is, és olyan szép, enyhe, lecsengő, de fokozatosan elérzékenyítő kifejezésekkel zárná le az írást.
Hogy dögöljetek bele az írigységbe.
Ilyenekre most nem telik.
Leírom, mi van előttem. Hétfő reggel az íróasztalomon lévő papírtáblára 39 taszkot írtam fel. Mind sürgős. És egyik sem a tanfolyamról szól. Az egy önálló darab, melyet 2 hét alatt meg kell oldanom. Ilyeneket írtam fel, hogy hogyan szabaduljunk meg legálisan 100 kg palától és zsindelytől? (Nem, nem hiszed el, mennyire sírósan/káromkodósan groteszk a helyzet. Megírom.) Meg… meg maga az élet. Mert mindenki akar tőlem valamit. Lehetőleg most. De legkésőbb holnapig. Nekem pedig pontosan ki kell méricskélnem, melyik igényt milyen szinten ignoráljam. Mert mindenre egyáltalán nincs idő. Közben beállítottam a közel abszolút rekordot is, a blog írását kedd hajnal négykor fejeztem be, majd utána aludtam egy nyúlfarknyit. Az óra szerint új negatív rekord született, konkrétan 4 pontra értékelte a mutatványt az 1-100 skálán. Csak szólok, hogy az előző rekord 36 pont volt.
Hát… így élünk. Mondjuk, most egy ideig már tényleg nem lesz semmilyen túra.
Recent Comments