Egy FB csoportban jött velem szembe ez a fénykép. Egy romos épület van rajta, egy egykori úttörőtábor csodával határos módon fentmaradt lakóépülete. Maga a tábor Szarvaskő mellett volt, Egerből kisvasút járt ki, hozta-vitte az úttörőket. Gyerekkoromban a négy lehetséges évből legalább háromban töltöttem is ott egy-egy hetet. Rengeteget tudnék róla mesélni, elképesztő dolgokat csináltunk. Ma már, pusztán csak azért, mert a nevelők hagyták, hogy ilyeneket csináljunk, simán becsapdáznák őket gyerekbántalmazásért.
Ebben az írásban csak egyet mesélek el.
Háborúztunk. Mi a piros körrel jelölt szobában laktunk, az ellenség a kék körrel jelöltben. Az ajtón is látszik, hogy az ellenség nagyobb szobában lakott, jócskán túlerőben voltak. Aztán egyszer csak eljött az idő, megtámadtuk őket. Olyan 7-8 gyerek nagy elszántsággal nekiindult. Én maradtam egyedül, őrizni a várat, ha az ellenség közben visszatámadna.
Álltam az ajtóban, vakartam a fejemet. Mit fogok én csinálni egy szál egyedül, ha 10-15 ember megtámad? Végül kitaláltam. Először is keresztbefeszítettem egy masszív kötelet az ajtóban, olyan derékmagasságban. Utána odacipeltem a kötél mögé két nagyobb lavórt és telehordtam vízzel. Így az ellenség, ha át akar bújni a kötél alatt, akkor négykézláb kell belemászniuk a lavórokba. Ez visszafogja majd őket annyira, hogy egyenként vonom ki a harcosokat a forgalomból. Valahogy.
Odahúztam egy széket, leültem, gyönyörködtem a védőműben.
Egy dolgot nem kalkuláltam be és persze pont az történt. A csatában a túlerő győzött és az enyémek visszavonulót fújtak. Rohantak vissza a szobánkba, az ellen meg szorosan mögöttük. És az én hadseregem futott bele a zseniális védőművembe. Átkozódva, káromkodva vetődtek bele a lavórokba, miközben az ellenség husángokkal, seprűnyelekkel püfölte a seggüket.
Nem én lettem a nap hőse. Pedig ők vesztették el a csatát.
Recent Comments