Major Tom és Ground Control

Planet Earth is blue
And there’s nothing I can do

Ezzel az írással régóta tartozom magamnak: már januárban összeállt a fejemben, de hülye voltam, nem írtam le, most meg kezdhetem előlről.
Imádok kétszer dolgozni.

David Bowie-ról lesz szó. Aki nem volt mindig világhírű művész, sőt. Eleinte kifejezetten vacakul mentek a dolgai, az ügynöke nem volt se jó, se becsületes. Gödörben volt, na. Aztán menedzsert váltott és az új kitalálta, hogy mi lenne, ha David írna egy dalt az Apollo11 1969-es landolására. Írt is egyet, melyen meglehetősen érződik a 2001 Űrodisszeia hangulata. A dal elég nehezen indult be, de aztán hamar bekerült a top3-ba és ma is Bowie egyik legismertebb, legtöbbet játszott dala.

Viszonylag nehéz kitalálni, miről is szól. Major Tom, az űrhajós elindul az űrbe, kilövik és a földi irányítóközpont (Ground Control) kommunikál vele. Először is gratulál neki a sikeres starthoz, nyalizik is egy kicsit (“az egész világ szeretné tudni, milyen pólót viselsz”), Major Tom rácsodálkozik a világúrre, szóval jól megy minden, beszélgetnek. Egy ideig. Aztán Tom megkéri Ground Controlt, hogy adja át az üzenetét a feleségének, miszerint nagyon szerette… és megszűnik a kapcsolat. “Your circuit’s dead, there’s something wrong. Can you hear me, Major Tom?”

Természetesen beindultak a spekulációk. Abban a legtöbb értelmező egyetértett, hogy Major Tom valahol David Bowie alteregója. Az is sanszos, hogy Ground Control valami apafigura, egy mentor, aki büszkén figyeli, hogy a mentoráltja milyen messze jutott, mennyire jól végzi a dolgát. Van egy olyan értelmezés is, hogy Ground Control a hétköznapi életet, a társadalmat, a szociális hálózatot képviseli, Major Tom – Bowie – pedig egyszer csak kiszakad, kiszakítja magát ebből. Elnézve Bowie életrajzát, ebben is lehet valami.

Ugyanis 1980-ban jött a következő dal.

Ha az előző videót nehéz volt értelmezni, ezt aztán végképp. Ami nagyon erősen valószínű, az az, hogy ebben a dalban akarja viágba suttogni, világba ordítani Bowie a drogfüggőségével kapcsolatos érzéseit, félelmeit, fájdalmait. Volt mit. Bowie ekkoriban iszonyatos mennyiségű kábítószert tolt. Ahogy később nyilatkozott, a hetvenes évek kimaradtak nála, semmire sem emlékszik belőlük. Pedig ekkor követte el a legnagyobb sikereit. Minden koncerten, minden studiófelvételen időben megjelent, pontosan énekelt… de mindezt robotpilóta üzemmódban. Amikor pedig éppen tiszta volt, akkor elöntötte a bűnbánat és a szégyenkezés.
Olvastam egy elemzést, ahol az Ashes to Ashes dalszövegét egy kábszerfüggő monológjaként próbálták értelmezni… és nekem ez jött be a legjobban.
Úgy indul, hogy Ground Control társaságban mesél egy régi haverjáról, akit csak Action Man-ként említ. Elmondja, hogy kapott tőle egy üzenetet, miszerint ez a bizonyos haverja – Major Tom – nagyon örül, hogy újra kapcsolatba kerültek és beszél is magáról, de ezek nem jó hírek. Itt jönnek be a kokós utalások és úgy általában minden, ami a társadalmonkívüliséghez kapcsolódik. Azaz az elszakadás nem sikerült túl jól. Major Tom-nak kifejezetten rossz véleménye van magáról, és bár megemlíti, hogy most már tényleg le fog jönni a szerről, de az egészből nagyon érződik, hogy nem ez az első fogadkozás és valószínűleg ez sem fog sikerülni.
A zárásként ismételt versszak mindent elmond.

My mama said to get things done
You’d better not mess with Major Tom

Azaz
Anyu azt mondja, legyél jó fiam, kerüld Major Tom-ot.

Ez a szomorú brománc másokat is megihletett. Nem gondoltam volna, de ebbe a sorba illik egy Peter Schilling dal 1983-ból. Korai diszkó, eredetileg németül.

Ismertem, persze, de akkoriban a fene sem gondolta volna, hogy ez egy Bowie parafrázis. Pedig az. Elég végighallgatni, – na jó, olvasni – a dalszöveget, az egész gyakorlatilag végig Major Tom-ról szól. Csak éppen egy kicsit másképpen.
A küldetés persze ugyanaz, Major Tom ugyanúgy lelép a végén, de itt nem annyira határozottan.

Across the stratosphere, a final message
“Give my wife my love,” then nothing more
Far beneath the ship the world is mourning
They don’t realize he’s alive
No one understands, but Major Tom sees
“Now the light commands, this is my home
I’m coming home”

Azaz már mindenki azt hitte, hogy Major Tom elveszett, de nem, él… és haza akar menni. Ground Controlhoz. A társadalomhoz. Apucihoz.

Most, meglehetősen fura módon, nem a szöveget és nem a zenét fogom boncolgatni, hanem a videót. Az üzenet ugyanis abban van.

1. Persze, szatirikus, ironikus. Az autóroncsokból összeeszkábált űrhajó a hulladékudvarban. Major Tom önbizalomtól duzzadva ül a volánnál. Odalent a tűz mellett melegedő öreg hobók meg… nos, ők a Ground Control. Supportívak, integetnek Major Tomnak, amikor kilövik. Örülnek neki.
Azaz amit Major Tom és a Ground Control olyan nagy dolognak véltek, az csak az ő viszonyaik között volt nagy.

2. És a vége. Amikor a dal és a dalszöveg optimistán azt ismételgeti, hogy Major Tom él és haza akar, haza fog jönni… a képen meg azt látjuk, hogy a leszállókabin kigyullad és szénné ég a levegőben. Ennyit Major Tom hazatéréséről. Ennyit arról, hogy Bowie lejön a szerről és visszaintegrálódik a társadalomba.

[PS]
Ezt meg csak úgy, a végére. Egy érdekes feldolgozás.

[Update]

Eskü, hogy nem láttam a Walter Mitty Titkos Élete című filmet, de még csak nem is hallottam róla (egyáltalán nem nézek se filmeket, se sorozatokat), az alábbi videót is csak a Youtube tolta elém, látva, hogy érdekel a téma. Az érdekes az, hogy így _is lehet_ értelmezni Bowie szövegét. Kilépés a megszokott életből? Pipa. Egy mentor hatására? Pipa. Üzenet az asszonynak, hogy jó volt veled, de most már megyek? Pipa. A világ szép és én csak gyönyörködni akarok benne? Pipa. A nagy különbség – melyre a későbbi Ashes to Ashes mutat rá – hogy Stiller a szabad, boldog, minőségibb élet felé lép ki a komfortzónájából, Major Tom meg pont ellenkezőleg.
Ami különösen megfogott a videóban, az az, hogy valamikor én is így értelmeztem ezt a dalt. Ezért is volt nagy kedvencem, és amióta ilyen tempóban halmozódik mindenfelé a szar és rohamtempóban rohad minden, gyakorlatilag már semmi más nem érdekel, csak összepakolni az aktuális felszerelést és menni neki a világnak. Egyáltalán nem véletlen, hogy évekig az írás bevezető idézete volt a blog mottója. (És a mostani is erre utal, mint ahogy a Facebook profilképem is.)