__________________________06.28; péntek

Azért csak nem tudtam belenyugodni ebbe a hülye helyzetbe, márminthogy csapágyasra kell hajtanom a lábam és csak utána tudok futni. Gondoltam, kikérem a gyógytornász véleményét. Felhívtam, elmondtam, mi van.
– Ööö, most zavarba hozott. Tudja, én az idős emberek specialistája vagyok.
– Én sem vagyok fiatal.
– Igen, de akárhogy is nézem, az eddigi ügyfélkörömben viszonylag ritka, aki arra panaszkodik, hogy csak az után tud futni, ha előzőleg lebiciklizett a térképről. Tudja, én olyan Marika nénikkel foglalkozom, akik egyedül még a lépcsőn sem tudnak lemenni.
– Értem.
– Magának tulajdonképpen sportgyógytornászra lenne szüksége.
– Akkor keresek egyet.
– Ne keressen. Az nem fog érteni az idős emberekhez.
– Mit gondol, létezik olyan, aki idős sportemberekre szakosodott?
– Kizárt. De tudja mit, engem elkapott a szakmai kiváncsiság, bedobom az esetet a gyógytornászok fórumára, kiváncsi vagyok, mit hoznak össze.
– Óh, köszönöm.

Azért remélem, nem leszek kitömött múzeumi darab.

__________________________06.29; szombat

Az élethez kell egy kicsi szerencse.

Szokásos bringatranszfer, azaz megyek szervízbe az elkészült bringáért, viszem cserébe az újabb javítandót. Nej bringája a beteg, van valami erős kattogás benne, de az istennek sem tudom kinyomozni, mi az, pedig elég sokat kerestem már. Ráadásul nem is mindig jelentkezik, azaz ilyenkor az első – nem kicsi – feladat az, hogy a szervizben prezentáljam a hibát. Odafelé sikerült előhoznom, de ha leadom a bicajt és valamikor majd elkezdenek foglalkozni vele, nem biztos, hogy megint előjön. Aztán megérkeztem és a szervizes pacák éppen az ajtó mellett bagózott, intettem neki, hogy figyeljen, előrementem ötven métert, megfordultam és akkora kattogást vágtam le, mint egy kecskebéka-kolónia. A prezentáció sikerült.

Az ilyen bringacseréknél úgy szoktam eljárni, hogy viszem a hátizsákomat és mindent abba pakolok bele, nem rakok semmit a bicajok táskáiba. Aztán most elcsesztem, itthon a lakáskulcsot megszokásból dobtam bele a váztáskába. (Ugyanolyan kerékpár, ugyanolyan váztáska, hát, ja.) Ez egészen addig nem tűnt fel, amíg haza nem érkeztem a lányom bringájával. Hogy nincs lakáskulcsom. Pedig 40 kilométernyi tűző napon történő bringázás után tudtam volna mit kezdeni magammal a hűvös lakásban. Megnéztem a naptárat, a fiam Cataniában repked, felejtős. Nej evezősedzésen. A lányomat elértem telefonon és éppen próbáltunk egyeztetni egy meglehetősen bonyolult tranzakciót, melynek a vége egy kulcs lett volna, amikor a távolban feltűnt valami, ami gyanúsan hasonlított Nej autójára. Ilyenkor? Az edzésnek valamikor délután van vége. De közelebb jött és tényleg. Megpörgették. Nem igazán értette, miért táncoltam körbe, amikor kiszállt.

__________________________06.30; vasárnap

Lassan ki kellene pucolnom az ereszcsatornát. Nem tudom, megvan valakinek Szájer telefonszáma?

__________________________07.06; szombat

Hirtelen felindulásból vettem egy napelemes, világítószemű kerámiabaglyot. Hogy ne unatkozzanak éjszaka a macskák.