Eleinte nem akartam róla beszélni, de miután kiderült, hogy fizikailag sem nagyon tudok beszélni, néhány embert meg érdekelt, mi is van, egyszerűbbnek tűnt leírni, kitenni, aztán mindenkit ide küldeni.

Szóval. Sokmindent el lehet mondani az előző fogdokiról, de azt nem, hogy spórolt volna a ragasztóval. Ehhez jött még, hogy két alsó fog továbbra is be van gyulladva, méghozzá nem kicsit. A hólyag nem múlt el, a dokinő amikor megnyomta, folyt belőle a genny. Erről tudni kell (én nem tudtam), hogy a gyulladás ellenáll a fájdalomcsillapítónak, csökkenti a hatását. Azaz hiába kaptam meg a végén már a maximálisan beadható mennyiséget fájdalomcsillapítóból, a bal oldalon bármit is csinált a dokinő, veszettül csapkodtam a karfát.
Miket is csinált?
– Fúrt, illetve a fúróval fémet vágott. Ez volt a pihenőszakasz, amikor lazíthattam. Ide elég volt a fájdalomcsillapító, illetve ahol hiányzott, gyorsan kaptam egy újabb szurit.
– Lemezvágott. Erre nem tudok jobb szót. Benyúlt valami eszközzel és akkorákat roppantott, hogy szétrobbant tőle a fejem.
– Feszített. Erre volt egy másik eszköz. Ez sem volt a barátom. Elméletileg a kerámiát feszegette volna le a fogról. Mint ahogy az előző is, ez is az egész koponyára mért fájdalmas ütéseket és nem, erre sem hatott a fájdalomcsillapító.
– Pajszerozott. Na, ez volt a legeslegdurvább. Itt szószerint lerúgtam a csillárt a mennyezetről. A dokinő beillesztett alulról egy vésőszerűséget a fogamhoz, az asszisztens meg egy fémkalapáccsal verte.

Nos, a sok ragasztó miatt csak az utolsó módszer intenzív használatával jött le az alsó körhíd, csakhogy ilyenkor az egész fogsor kapta az ütéseket, beleértve a két fájós fogat is. Elhiszem, hogy a szülési fájdalom a legintenzívebb, de ez sem lehetett messze tőle. 75 percig tartott a küzdelem. Annyira kikészített, hogy itt meg is álltunk. Az eredeti terv szerint ugyanis a dokinő még kikapta volna a két begyulladt fogat is (egyiket sem lehet már megmenteni, gyakorlatilag semmi nem maradt belőlük az íny fölött), de hiába voltam teletöltve fájdalomcsillapítóval, ha a dokinő csak hozzáért a gyulladt fogamhoz, leharaptam a kezét. Eléggé patt lett a helyzet (így utólag azon csodálkozom, hogy ilyen körülmények között egyáltalán lejött ez a körhíd), végül abban maradtunk, hogy ráküldünk egy újabb antibiotikum kúrát (Dalacin, mert az legalább bentmarad), hátha hat. Meg addig a négy napig pihen az állkapcsom. (De elnézve, hogy valószínűleg mindkét fogat vésni kell, mert nincs mit megragadni rajtuk, nem vagyok nyugodt.)

A távolabbi kilátások sem túl jók, a felső híd alatt is van gyulladt fog, szóval azzal is nagyjából ekkora küzdelem várható. Nem is túl sokára.