__________________________05.08; szerda

Ugyanolyan ébredés, mint tegnap: éjszaka egy órányi gyomorégés, enni csak fájdalomcsillapítóval tudok a nyelvem miatt. Most már csak annak szurkolok, hogy tényleg csak kidörzsölés legyen és ne egy torokgyulladás. Mert az még nem volt idén.

Benne leszek a tévében. Van egy ritka ótvar sorompó a környéken, a város legvacakabb sorompója, de szerintem országosan is minimum dobogós. Ez a szemeretelepi sorompó, ahol egyáltalán nem ritkaság a 20 perces várakozási idő. Nem tudom, milyen logikával tudták elérni, hallottam már ezt is, azt is, annyira nem érdekel, mindenesetre botrányosan szar. Mivel mindkét irányban jó 4 kilométerre belátható a pálya, bringával soha nem szoktam várakozni, benézek mindkét irányba, aztán ha tiszta a levegő, átmegyek a gyalogos átkelőnél.
Ugyanezt csináltam a ma délelőtti bringázás során is, amikor visszapillantva észrevettem, hogy a sorompó előtt, gyakorlatilag pole pozícióban várakozott az Apple kamerás autója.
Benne leszek a tévében.

Viszont – többek között – megmásztam egy masszív 8%-os emelkedőt a gravel bringával. Ebben az a kunszt, hogy ennek nem túl acélos a hegymászó része, bele kell állni rendesen combból, vádliból. Sikerült.

__________________________05.09; csütörtök

Éjjel kettőkor nem volt hányingeres gyomorégés. Most megjött már este nyolckor. Emiatt a hajnalit nem is vettem be, nem akartam kockáztatni. Egyébként sem volt már sok értelme, aki bújt, bújt, délután megyek a fogorvoshoz, aki ki szeretné kapni a két gyökércsonkot, feltéve, hogy elmúlt a gyulladás.
Van jó hír is. Valahogy elmúlt a nyelvem hátsó részének a fájdalma. Nem, nem tudom hogyan. Nyilván sokat segítene a megértésben, ha tudnám, mi is volt ez. A lényeg, hogy már tudok nyelni.

Délután, immár itthon. A jó hír, hogy a fogdoki két gyors mozdulattal kikapta mind a két fogat. Sokkal nagyobb kinlódásra számítottam. A rossz hír, hogy az érzéstelenítés elmúltával megint kedvem támadt lerúgni a csillárt. Bevettem egy erős fájdalomcsillapítót, nem használt. Utána még egy másikat, azzal már kibírtam. Elméletileg még szednem kellene az antibébit antibiotikumot, de nem volt hozzá lelkierőm. Így is ülve aludtam, akármerre fordultam volna, egyből lüktetni kezdett a számban a seb.

__________________________05.10; péntek

Egész nap fogfájás. De legalább kispekuláltam, mi a helyzet az antibiotikum támadásával. Az egyik doki tanácsára január óta rögtön reggel beveszek egy pantoprazolt (bakker, ezekről egyszer majd le kell állnom), ez 24 órán keresztül védi a gyomromat a fájdalomcsillapítók káros hatásától. Meg ezek szerint a Dalacintól is, legalábbis hajnali kettőig. Addigra már elgyengül a védelem és elkezd marni az antibiotikum. Aztán ez valamiért előrecsúszott, immár este nyolckor sem véd. Adta magát a megoldás, eltoltam a Dalacint kilencre, nyolckor meg bevettem egy újabb pantoprazolt. Komolyan mondom, lassan én tartom el a magyar gyógyszeripart.

Kihasználtam a rengeteg fájdalomcsillapítót és megpróbáltam belefutni az erdei sétába. Vagy tíz csoszogó lépés össze is jött. Ez pont tízzel több, mint amennyi eddig sikerült.

Esténként brutálisan beerősödik a fogfájás és nem reagál a fájdalomcsillapítókra sem. Itt valami nem stimmel.

__________________________05.11; szombat

Elővettem az országúti bringát. Nem mentem vele nagyot, de voltak benne szintek is. Élveztem, hogy végre száguldozok.

Este megvilágosodtam. Semmilyen tudományos alapja nincs, de úgy néz ki, hogy az esti pokoli erős fogfájást az alkoholmentes sör okozza. Mindig rögtön utána kezd fájni és ha kettőt iszom, akkor armageddon van és tényleg nem használ semmilyen fájdalomcsillapító sem. Érdekes, mert kifejezetten 0,0%-os sört szoktam inni.
Holnap letesztelem. Ma még nyüszítek.

__________________________05.12; vasárnap

Letesztelem. Ja.
Nej ma találta ki, hogy menjünk el Monorra, van ott egy jó kézműves söröző. Én ugyan pont egy héttel ezelőtt ittam ott egy sört, de ezzel úgy látszik csak felbőszítettem. Ebben a körben az a kihívás, hogy Monorra nem csak odamegyünk, hanem a Maglód-Mende-Sülysáp-Úri-Gomba vonalon mászunk is egy rendeset a bringával. Itt, az Alföld peremén ez a legszintesebb edzőköröm. Múlt vasárnap is csak a montival mertem nekimenni, mert azon vannak rendes mászófokozatok. Most meg gyerünk gravellel. Oké, pár nappal ezelőtt az a 8%-os emelkedő azért adott némi önbizalmat.
Persze ha már ekkorát küzdöttünk, akkor nyilván sört is kell inni. Amikor tippem szerint még az alkoholmentes is kifektet.
Nos, az történt, hogy az egyébként délután háromkor nyitó söröző nem nyitott ki. Később kiakasztottak egy cédulát, miszerint ma ötkor nyitnak. Hát, izé.
Jobb híján átmentünk a Fürge Pávába. Hátárpád, igen érdekes hely ez, de kifejezetten tetszett, mindig is kedveltem az extrém helyeket. Aztán amikor megláttam, hogy szentandrási sörök vannak a csapon (meggyes és ogre), rögtön ledölt az összes tartózkodásom. Fájni fog bakker, hát akkor fájni fog, két hónapja szívok ezzel a fogfájással, négy hónapja a lábtöréssel, egy nap ide, vagy oda… oly mindegy. Végül ittam egy meggyest (többet nem mertem) és igen, hazáig veszettül lüktetett a fogam, de itthonra elmúlt.

A lugasban lányom és barátja kerti sütögetést csaptak és gondoltak ránk is. Akkora kupac mindenféle grill állt halomban, hogy alig fért el az asztalon. Bontottak hozzá bort is. Nyeltem egy nagyot, majd bementem a lakásba keverni magamnak egy zabpelyhet. Nehéz az élet fog nélkül.

__________________________05.13; hétfő

Megint a fogorvosnál.
– Hallott már olyanról, hogy foghúzás után alkoholmentes sör okozott extra fájdalmat és blokkolta a fájdalomcsillapítót?
– Nem. De minek ivott alkoholmenteset? A normál sör finomabb.
Én meg csak néztem rá, mint a véres vattára.

Viszont átbeszéltük az átbeszélnivalókat és úgy néz ki, ha nagyon feszesen is, de elképzelhető, hogy a hatvanadik születésnapomra már lesz fogam. Nem végleges, de egy vacsora alkalmára betehető. Mint a Tom és Jerry-ben a kutya támadó fogsora. Mondjuk elég hülyén is nézne ki, a tágabb család vadul szervezi a titkos szülinapi partit, én meg kiülnék a díszhelyre a zabpelyhemmel meg a málnaszőrrel.
Ami viszont teljesen biztos, hogy a születésnap előtti bringatúrán még nem lesz fogam. Már most szakadok a röhögéstől, hogyan fogom selypítve végigkommentálni az utat.

__________________________05.14; kedd

Tanult embernek párja nincs. Ma utánanéztem és kiderült, hogy a monori söröző nem egyedi söröző, hanem lánc. Olyan lánc, amelyiknek mindenfelé van sörözője. Többek között itt mellettünk, kábé tíz kilométerre is. Vasárnap ott mentünk el mellette, csak nem vettük észre. Csá Monor.
Illetve, a fene tudja. A Páva nagyon bejött, oda lehet, hogy még be fogok járni.

Tegnap nem ittam alkoholmentes sört (sem) és egész tűrhetően éreztem magam. Fájni fájt a fogam, de nagyjából a tűréshatáron. Reggel voltaren dolo, este cataflan dolo és ennyi elég is volt.
Néha mosolyogtam is.

Egy újabb mérföldkő: támaszkodás nélkül is fel tudom venni állva a nadrágomat.

Feltekertem a Normafához. Egyelőre még csak a montival, de akkor is.

Így múlik el a világ dicsősége. Ingyenes koncert a soroksári majálison: Boney M.

__________________________05.15; szerda

Álmomban sört ittam és futottam.

Ma mentem egy túratesztet. Meglehetősen élethű tesztre sikerült. 121 kilométer tekerés, nagyjából sík terepen. Fogam jelenleg sincs és a túrán sem lesz, így be kellett érnem reggelire egy zabpehellyel, napközben pedig két tejberizzsel. Meg három sörrel. A teszt sikeres volt, a lábam kibírta és én sem fordultam le végelgyengülésben a bringáról. Aztán este itthon már adtam az érzésnek. Zabpelyhet.
Illetve. Valahol érzem az értetlenkedést. Tegnap feltekertem a Normafához, ma toltam egy 121 kilométeres kört, jogos lehet a kérdés, hogy mit siránkozok én itt? Nos, valahogy úgy vagyok, mint a rozmár. A szárazföldön irgalmatlanul béna, a kis fókák vigyorogva táncolják körül, bezzeg a vízben, ott nincs ellenfele. A kerékpáron megyek, mint a golyó, oké, nem annyira mint régen, de azért elég golyószerűen, aztán ha leszállok a bicajról és mondjuk el kell sétálnom a söntéshez, úgy vonaglok, mint egy rossz kurva.

Aztán este, kiélvezve, hogy végre már nem fáj a sörtől a fogam, ittam még kettőt. És ellazultam, annyira kellemesen, hogy már nem is érdekelt, mennyire fáj a lábam.
Egy kis ízelítő abból, milyen is lehetne az élet.

__________________________05.16; csütörtök

Háát… ma reggel igencsak nehezen ment a járás, de még fájdalomcsillapító után is. Mi lesz itt, ha nem két erős bringás nap jön, hanem öt?

Éjszaka a Windows Update felrakott négy foltot. Reggel már nem láttam egy hálózati meghajtót (NAS) sem. Körülbelül három órát szívtam vele, míg az interneten fellelhető 4257 vudu varázslat közül az egyik végül megjavította a rendszert. Fasza. Miközben ma enélkül is feszített lett volna a napom. Mit mondjak, délután négykor ebédeltem és fél hétkor kezdtem el implementációs tervet írni.

A fiam túl van az első éles munkahetén. Négy napon keresztül röpködött Európában, napi két fordulóval. Nem ő volt a kapitány – nyilván – de ő vezetett. A felesége megosztott egy videót, amin éppen felszáll az a gép, melyet vezetett. Néztem… néztem… és csóváltam a fejem. Egyszerűen nem tudtam elképzelni. Hogy az a valamikori tökmag ott ül a vezetőülésben és egy akkora hatalmas döggel ilyen kecsesen, könnyedén szökken fel az égbe.

Én meg még mindig a Windows registry-t turkálom, mint 25 évvel ezelőtt.

__________________________05.17; péntek

Kész szerencse, hogy ilyen szeles, viharos, trágya idő van. Egész nap meló meg bringaszerelés.

__________________________05.18; szombat

Kifejezetten vicces. Mindenki, aki pörgetni akarja a blogját/fórumját, nekiáll dicsérni Magyar Pétert és ekézni a DK-t, a szektatagok meg egyből mennek őrjöngeni.
Illetve, hoppá, most én is ezt csináltam.

A tegnapi szerelésnek meglett az eredménye. Az eredetileg eladásra szánt RC520-ast átalakítottam és igencsak jó túrabringa lett belőle a lányomnak. Ma azzal toltam egy 76 kilométeres kört és felettébb jól ment.

__________________________05.19; vasárnap

Erős bringás nap után azért még vannak kinlódások. Az éjszakai vécérejárás, a reggeli első mászkálások nagyon durvák, kapaszkodok mindenbe, mert nem tudok rendesen rálépni a lábamra. Szerencsére ez csak izomláz, tíz perc járkálás után elmúlik.
Ma dafke tekertem 93 kilométert. Ugyanazzal az RC520-assal, mint tegnap, csak most már lementem durvább terepre is. Meglepően jól teljesített. Tetszik.

Fogfronton béke van. A második antibiotikumkúra kisöpört minden gyulladást, a két kihúzott fog utáni seb szépen gyógyul, kedden kezdjük el az építkezést. Csak éppen… annyira, de annyira ennék már valami szilárdat. Oké, zabpehellyel, krémekkel, joghurtokkal, tejberizzsel és mindenféle folyadékokkal tudom biztosítani az energiaszükségletemet, de annyira jól esne már valami szilárd: hús, kolbász, zöldség, olajos magok, pékáru… meg ilyenek.

Lányom este megvigasztalt, hogy ez a rengeteg sántítás és fájdalom pont azt igazolja, hogy jó úton járok. A durva izomláz erős terhelés után jelentkezik, viszont az elvesztett izmok visszanövesztéséhez pont erős terhelés kell.

__________________________05.20; hétfő

Készülök a munkanapokra. A Listonic bevásárlócetlimre felírtam, hogy Lucifer. (Így becézem a könyvelőmet. Hosszú történet.) Nos, ha eddig nem tudtad volna, az egykori Fényhozó, jelenleg a pokol királya, valójában elektromos termék. A Listonic legalábbis az ‘Electronics & Office’ kategóriába sorolta.