Van ez a példabeszéd, amelybe az ember időnként belefut.
A cég kiír egy álláspályázatot, jönnek is szépen az önéletrajzok. Végül két HR-es leül az íróasztal elé, melyet gyakorlatilag elborítanak a papírok.
– Oké – szólal meg az egyik – Akkor ezeket most feldobom a levegőbe.
És feldobja.
– Nos, amelyek az asztalon landoltak, azok mennek tovább. A többiek kiestek.
– Hülye vagy? – néz nagyot a másik – Azt se tudod, mi van azokban, amelyek a földre estek!
– Nem lényeges. A munkakörnél a legfontosabb, hogy az illető ne álljon hadilábon a szerencsével. Márpedig akinek földre esett a papírja, az egyáltalán nem szerencsés.
Jópofa sztori, de aki tanult valószínűségszámítást, rögtön látja, mi a probléma. Abból, mert egy kisérletben az illető számára kedvező eredmény született, egyáltalán nem következik, hogy a megismételt kisérletben is ugyanez történjen. (Figyelembe véve a nagy számok törvényét, de akit ez érdekel, olvasgasson/nézzen Rosencrantzot.) Magyarul, aki egyszer szerencsés volt, egyáltalán nem biztos, hogy akár a következő percben is ismét szerencsés lesz. Az, hogy hogyan élünk meg dolgokat, hogyan emlékszünk ezekre vissza, az meg már a kognitív torzítások birodalma.
2023. October 26. Thursday at 20:18
De ez egy értelmezési csapda nálad: a szerencse *nem* statisztikai valószínűség, teljesen felesleges idekeverni. Ha nem üt el a busz, amikor lelépsz eléje holnap az szerencse, de ettől még a nagy számok, satöbbi esetén mégis.
2023. October 27. Friday at 01:29
A valószínüségszámításban nincs olyan hogy szerencse, csak véletlen esemény van. Egy esemény vagy megtörténik vagy nem, valamilyen valószínűséggel.
Az egymástól független események pedig (ha valóban függetlenek) egyáltalán nem hatnak egymásra igy egymás bekövetkezésének a valószínüségére sem.
Mi a valószínüsége annak hogy ha a dobokockával elsöre hatost dobtam másodszor is hatost dobok?
Ugyanannyi mint az hogy elsöre hatost dobok, mert az elsö dobás nem befolyásolja a következőt.
(Figyeled meg nem azt mondom hogy mi a valószínüsége annak hogy kétszer egymás után hatost dpbok, az teljsen más!)
Viszont az emberek nagy részének (mindenkinek) van valamilyen elképzelése a véletlenröl ami nem teljesen azonos a valósággal.
Rossz (vagy jó) beidegzödések, elképzelések, érzések vezérlik ezt.
Ezért van az hogy ha nekem sok jelentkező közül kell gyorsan egy kreativ munkakörre kollégát választani és csak egy kérdést tehetek fel hogy szükítsem a keretet akkor az a következö:
Van itt valakinek HR-es tapasztalata?
Na, akkor ök kerültek a padlóra, nézzük a többit.
2023. October 27. Friday at 08:27
Most nyomnék egy lájkot, ha lenne ilyen gomb. :)
2023. October 30. Monday at 08:22
Látom, továbbra sem értitek, nem baj
2023. October 27. Friday at 19:00
A kardhal érkezett elsőnek, de a reményhal meg utoljára…
Hazudunk magunknak reggel, éjjel meg este… Nézd meg mi lesz belőle ha (f)elismerjük.
(megfordítva, tetszik ahogy nyelvünk milyen szélesen értelmezi a “szerencsétlen” szót:)
2023. October 28. Saturday at 22:33
De mégha működne is az eljárás, ennek is két oldala van. Mert mi van ha a HR-es aki feldobja a papírokat, az szerencsétlen?
2023. October 30. Monday at 20:23
Én dolgoztam olyan munkahelyen, ahol nyitva maradt az ablak estére a HR osztályon, és a fele önéletrajz kirepült az ablakon.
Ott senki nem volt szerencsés. Legkevésbé az akit felvettek. Ott is hagytam őket.
Egyetértek az első hozzászólóval. A szerencse nem matematikai kategória, hanem filozófiai! A szerencse egy-egy sikeresen lezárult valószínűtlen esemény (objektíve csak múltidőben értelmezhető).
Hogy a HR-es szerencsétlen, az indifferens.
2023. October 30. Monday at 20:34
Én is ezt erősítem. A szerencsét nem lehet matematikailag értelmezni, ahogy mondjuk a szeretetet se akarjuk megmérni. Annyiból vitatkozok, hogy a szerencse egy sikeresesen lezárult _alacsony valószínűségű_ esemény. A valószínűtlen események nem szoktak bekövetkezni.