Szokták mondani, hogy az egész civilizációnk hazugságra épül. Hát, van benne valami. Nem arra gondolok, amikor marketingesek állítanak valótlanságokat a termékekről, politikusok kábítanak a pódiumről, vagy éppen egyre kevésbé lesz bűn az emberek között a hazudozás.
Nem, nem pont ezekre gondolok, legalábbis nem elsődlegesen.
Ennél sokkal ősibb dologról van szó.
Harari írta és hajlok rá, hogy elfogadjam, miszerint az emberiséget nem a felegyenesedés, nem a hátrafelé álló hüvelykujj, nem az eszközhasználat és legfőképpen nem a munka tette ennyire sikeressé, hanem a fantáziája.
Nem akarom leírni a teljes gondolatmenetét, olvass utána.

Fantáziával, nagy aggyal az ember képes volt arra, hogy a valódi világ mellé kitaláljon egy másik világot is… és nem csak kitalálta, de át is költözött ebbe a világba. A valódi világban nincsenek szellemek… mi a mai napig olyan világban élünk, amelyikben vannak. Se szeri, se száma a rengeteg kitalált fogalmaknak, melyek mára vezérlik az életünket, a civiláziónkat. Miért értékes az arany? Magyarázd el ezt egyszer a macskádnak, aki csak a valódi világot ismeri.

  • Apró sztori. (Egyszer már megírtam, de most mást akarok kihozni belőle.) 1985-ben kaptam egy kis piros tévét a szüleimtől. Akkoriban vettem egy Commodore64-et és ahhoz kellett. Ez a kis piros tévé végigkisérte az életemet. Velem lakott a kollégiumi szobában, velem lakott a tudósotthonban, cipeltem albérletről albérletre, később velünk lakott a bakonyi házunkban, költözött velünk Budapestre, aztán jött velünk az összes költözésben. 1996-ban már PC-t nyúztam, onnantól csak tévéként működött, de így is ott volt velem mindenhol. Hozzámnőtt. Ha valaki egy rossz szót szólt volna rá, úgy vettem volna, mintha egy barátomat sértegetné. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy ez egy élettelen tárgy, nincs öntudata, nincsenek gondolatai, nincsenek érzései. A valós világban. A ráépülő kitalált világban már voltak neki, konkrétan én töltöttem fel érzésekkel, gondolatokkal, egyéniséggel. (Ajánlott néznivaló: Cast Away, és azon belül Wilson.) Amikor végül egy lomtalanításnál kidobtam, majd másnap valami barom szórakozásból berúgta a képcsövét, ekkor napokig azt láttam, hogy a tévé a a törött képcsövével vádlóan nézett rám, ahogy kiléptem a kapun. És ne hidd, hogy ez csak valami pillanatnyi élmény volt, a mai napig szíven talál az emlék.

    • Gyakorlatilag így éljük le az életünket, így építettük fel a világunkat, a civilizációnkat. Antropomorfizáltunk mindent, amit lehet. Bakker, még az autóknak is emberi arcra hasonlító dizájnja van. Akadnak akik nevet is adnak neki és emberként, házikedvenc kisállatként bánnak vele.
    Nem folytatom, nyilván te is látod, hogy a végtelenségig lehetne sorolni azokat a dolgokat, melyek a valós világban nem léteznek, de a kitalált világban igen… és bármennyire is fura, de az emberek többsége a kitalált világban él. Boszorkányégetések, vallások, istenek… nemzet, hazaszeretet, becsület… egy csomó dolog, melynek oltárán embermilliárdok áldozták életüket, olyasmikért, melyek a valódi világban vagy értelmetlenek, vagy jelentéktelenek, de a ráépült kitalált világban vannak annyira fontosak, hogy emberek tömegei halnak meg érte.

    Úgy kezdtem, hogy egyetértek Hararival. Most hozzáfűzném a saját kiegészítésemet. Lehet, hogy az emberiséget a fantáziája emelte ki az állatsorból, de ez is fogja tönkretenni a civilizációnkat. Éppen a legjobb úton vagyunk hozzá.

    Nézzünk először körbe a saját házunk táján. Az ország lángokban áll, nagyon durva gazdasági katasztrófa küszöbén imbolygunk, a Fidesz nem kormányoz – most se – csak és kizárólag azzal foglalkozik, hogy az adóink, járulékaink nagy részét ellopja, a maradék részét pedig brutális erősségű propagandára költse. Ennek következtében azok, akik híján vannak a kritikus gondolkodásnak és elhiszik ezt az egészet, azok nem a valós világban élnek, hanem a kitalált és rájuk erőltetett világban. (Sajnálatos módon bőven vannak annyian, hogy hatalomban tartsák ezt a maffiát.)
    De tágíthatjuk az optikát. Globális felmelegedés, a hozzá kapcsolódó természeti katasztrófák, a háborúk, a népirtások, a kíméletlen, egymást elpusztítani akaró politikai/gazdasági versengések. Soroljam? Mindenki a kitalált világban él, abban, amelyikben mindegy, mekkora a széndioxid koncentrációja a levegőben, ahol nem olvadnak a gleccserek, ahol nem szennyeznek a multik, ahol nem pusztítanak ki törzseket ásványokért, ahol senki nem küzd eszelősen világhatalomért. Ahol a politikusok szónoklatai, a katasztrófa elleni védekezés mind-mind kizárólag a kitalált világban zajlik. Ahol a Földnek mindenre lesz mindig kapacitása, ahol az emberiséget soha nem érheti semmi katasztrófa. Ahol nem halhat ki.

    Aztán egyszer csak bekopogtat Valóság nagybácsi.