Szorít, nem enged

2022.09.29-10.03

Csütörtökön a fiam eljött értem a kórházba. Beugrottunk ide-oda vásárolni, majd kitett otthon.

Körbenéztem a lakáson. Nyomasztó betegség-szag. Na, ezt nagyon hamar fel kell számolni. Beléptem a konyhába. Hát, igen. Egyszer majd biztos fogok meleg kaját is csinálni magamnak, de ez egyelőre még elképzelhetetlen. Televettem a mélyhűtőt fagyasztott pékáruval, vettem hozzá kenőanyagnak vaníliapudingot, na és persze a vajaskenyér.

A csütörtökről nincs is több mondanivalóm. Gyenge voltam, bágyadt, de bíztam benne, hogy előbb-utóbb jobb lesz.

Hiba volt. Még nem volt vége. Nagyon nem.

Péntek délben egyik pillanatról a másikra beindult egy erős száraz köhögés. Folyamatosan. Beszélni sem tudtam, mert azt sem engedte. Gondoltam, majd elmúlik. Vagy lecsillapodik. Nem tette. Megmaradt. Éjszakára is.
Most próbáld meg beleképzelni magad a helyembe. Ekkor már 10 napja nem aludtam rendesen. Éjszaka 2,5 óránként kellett vagy fájdalomcsillapítót bevennem, vagy szájvízzel öblögetnem. Hol ez fájt, hol az. Hol minden.

Igen, eddig még nem írtam a kisérő fájdalmakról. Az összes izmom fájt. A gyomrom is. Jött egy vastagbélgyulladás. A láz is dolgozott. A folyamatos hasmenésnek, a napi 8-10 vécérerohanásnak is meglettek a következményei. És ott volt még a bordazúzódás.

Csütörtök éjjel aludtam végre normálisan. Egy éjszakát. Pénteken a köhögés miatt már gyakorlatilag semmit. És utána napokig sem.
Ja persze, megint péntek. Orvos nincs. Annyit kivariáltam, hogy az eddigi bacilusvezérelte támadás mellé valószínűleg megjelent egy vírusvezérelt is (más nem lehetett, a fejem tetejéig fel voltam töltve egy széles spektrumú antibiotikummal), amely vírus persze egyből torokra ment. Na most egy torokgyulladással nem megyünk ügyeletre, mert minek. Hétfő. Körzeti orvos.
Csakhogy azt meg is kellett élni. A köhögés egy percre sem csitult. Végül valami mentális technikával rövid időre meg tudtam állítani a köhögést, ilyenkor gyorsan aludtam egy kicsit, aztán kezdődött az egész előlről. A torkomban pedig megint megjelent az égő fájdalom és megint búcsút inthettem a szilárd kajáknak.

Teljesen magam alá kerültem.

Nyilván utánaolvastam, lehet recept nélkül is köhögéscsillapítót venni a gyógyszertárban, csak éppen nem tudtam, mire van most szükségem? A köhögés nagyrészt száraz volt, de néha jött fel slejm is. Akkor lágyítsak és köptessem? Vagy csillapítsak? Végül ráálltam a mézes-gyömbéres teára, a köhögésen nem sokat fogott, de a torokfájás mérséklődött.

A fogcsikorgató hétvége után hétfő kora reggel már a dokinőnél voltam. Átvizsgált, majd elküldött mellkasröntgenre. Telefonon beolvastam az eredményt. Nos, nagyjából ez van: heveny bronchitisz, azaz hörghurutgyulladás. Heveny, persze. Én már csak olyanokat kapok mostanában, rendszerint pénteken. A röntgen szerint a tüdőbe nem jutott még le a vírus, de a hörgőkig már igen. Hogy mit csináljunk? Küldjünk kevert üzeneteket a szervezetnek. Nappal szedjek köptetőt, éjszakára viszont köhögéscsillapítót. Ilyet lehet? Lehet.

Kiváltottam a gyógyszereket. Este kilenckor vettem be a köhögéscsillapító tablettát. Kimatekoztam. A tabletta három óráig hat, a dartsversenynek éjfél körül lesz vége, azaz így pont be tudok venni még egyet alvás előtt.
A tabletta úgy működött, mint az álom. Fél tízkor elállt a köhögés.
Hjaj. Végre megint rendesen fogok aludni.

[Folyt. köv…]

1 Comment

  1. 13 év read-only után ez most hozzászólást kíván: gyors és teljes jobbulást!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *