Abádszalóki-medence
2021.09.szerda

Reggel meteorológia. Hátha változott az előrejelzés. Változott. Rosszabb lett. Sokkal. Szerda délután beköszön a hidegfront (jaó estét kívánok), estére ér keletre és egész csütörtökön kiadós eső várható. A windy szerint 20 km/h szembeszéllel, max 13 fokkal. Mindez pont a nehezebb napon, 45 km távolság, nyílt vizen.
Újratervezés.
Az találtuk ki, hogy a csütörtöki nagyon szar időt a házikóból fogjuk szemlélni. Van kajánk, sörünk, pálinkánk és legfőképpen csocsónk. A tiszafüredi szállást módosítjuk. Az eredeti terv szerint a mai napon csupa olyan helyen eveznénk, ahol már rengetegszer voltunk, ezt nyugodtan kihagyhatjuk, betesszük helyette a déli részt, ahol még sohasem jártunk és a körbeevezés során pont csütörtökön lettünk volna ott: Tiszaderzs, Abádszalók, Kisköre, Dinnyéshát. Saccra 30 km, pont jó lesz.
Ami még fájó lehet, az a Grand Slam bukása. De a tanfolyam miatt úgyis buktam a Szentendrei-sziget kerülését.

Grand Slam. Azaz a 4 nagy kerülés: Csepel-sziget, Balaton, Tisza-tó, Szentendrei-sziget. (Valamikor a csomag része volt még egy nap alatt hosszában a Balaton is.) Idén az első kettő megvolt, a hét elején még jó esélyünk volt a harmadikra is, viszont a meló elvitte a negyediket. Péterrel ugyanis hétfőre egyeztettük a Szentendrei-sziget megkerülését, de azt elvitte a cica. Így viszont már nem sajnálom annyira a Tisza-tó karika elbukását sem.

Természetesen pakolás. A tegnap esti pakolás újrapakolása, nyilván teljesen máshogyan. Ettől kapok egyszer agyfaszt. Ha már evezni, vagy tekerni kell, akkor már jó, de mire eljutunk odáig, többször is felvágom az ereimet. Ordítva.

A reggel kilences indulás természetesen nem jött össze, persze amikor messziről kell kajakot logisztikázni, akkor nem is szokott, Annyira nem baj, végülis csak 30 kilométer.

Rövid jelmagyarázat:
0: A sarudi szabadstrand.
1, 2, 3: Bejáratok a nádas védősávon keresztül.
4: Az V-ös öblítőcsatorna, azaz kijárat a Tiszára.

Rögtön keresztülhasítottunk a sarudi medencén. Most vágunk át harmadjára. Az első kettő beszaratós volt rendesen. A sarudi medence sekély, már közepes délnyugati szél is meg tudja táncoltatni a hullámokat. Meg persze a kajakokat. Ráadásul mindkét alkalommal spricó nélkül voltunk, így arra is figyelnünk kellett, hogy ne süllyedjünk el a becsapó víztől. Ja, és a második alkalommal az MP7 kajakkal küzdöttem. Emlékszem, az V-ös öblítón jöttünk át, és a hullámok iránya miatt taktikáznunk kellett, végül annyira délnek sodródtunk, hogy a 3-as bejáraton jöttünk be.
Most viszont semmi. Félóra alatt átpörköltünk, majd jó sokáig lefelé a Tiszán. A folyó gálánsan adott 1,5 km/h sebességet ajiba, szépen haladtunk. Alig pislogtam néhányat és már Tiszaderzsen voltunk. Kikötöttünk, átmásztunk a kordon alatt. Ekkor már láttuk az idegeneknek belépni tilos táblát, csakhogy már késő volt.

Ez egyébként egy kifejezetten érdekes környék. Jó sok a víz. Oké, persze, Tisza és Tisza-tó, mégis, mit vártam?
A Tisza-tó duzzasztás útján keletkezett és meglehetősen határozottan el lett választva magától a Tiszától. Öblítőcsatornákon, átjárócsatornákon keresztül lehet bemenni a folyóról a tóra, illetve fordítva. Kivéve itt lent, a gát környékén. Itt olyan érdekesen alakultak a szintek, hogy összefolyt a tó és a folyó, miközben leváltak róluk párhuzamos csatornák. Mutatom.

A kép alján a tiszaderzsi csatorna húzódik. Innen egy átjárón keresztül jutunk ki a Tiszára. A folyó mögött, a háttérben pedig a Sarudi-medence terül el. Egyelőre még élesek a határok, de pár kilométerrel lentebb mind a három víz összefolyik, miközben középen szigetek emelkednek ki. Nagyon hangulatos. Viszont arra készülj, hogy egyetlen olyan térkép sincs – beleértve a Kartográfia hivatalos Tisza-tó térképét is – amelyik ezt a környéket pontosan ábrázolná.

Nyújtózkodtunk, pisi a bokorba, sör a felszabadult helyre. Innen nem mentünk vissza a Tiszára, legalábbis nem egyből. Mentünk a part menti dzsuvában. Hangulatos volt. Valahol ez a csatorna végül egybefolyt a Tiszával, majd nem sokkal később lekanyarodtunk a IV-es öblítőbe. Kicsi kavargás, de ennél a tónál tipikus, hogy minden meg lett variálva. Aztán középtájon térképészkedés, kiderült, hogy inkább 40 km az a 30, sőt, valamivel több is, ahhoz viszont későn indultunk el. (Este fél hétkor már sötét van, mint az köztudott.) Oké, vágunk. Az egyik nádasnál bebújtunk a nagy tó felé, ott becéloztuk a strandcsúszdát. 3 km. Kikötés előtt sólyomszemként figyeltem, hol van a strandon infrastruktúra, úgymint asztal és székek, de sehol sem láttam. Végül spontán kikötöttünk és csak utána vettük észre, hogy a vízimentő toronyban van két szék. Nyilván felmásztunk. Ennyire panorámás helyen még nem ebédeltünk.


Egyedül a szél zavart, de az nagyon. Egész nap 28 km/h körüli szél fújt és az azért már tud kellemetlen lenni.
Hogyan menjünk haza?
Az I-es öblítő nagyon nagy kerülő. Azzal lenne 40+ km az út. A II-es öblítő el van dugva a dzsuvába, nekem viszont nincs arra trekkem. Kalandnak nem rossz, de ha végül nem találjuk meg, akkor ránk sötétedik. A III-as öblítő tudtommal döglött. Marad a IV-es, ahol bejöttünk. De legalább cifrázzuk meg annyival, hogy azon a részen megyünk vissza, melyet idefelé levágtunk, azaz kerülünk egyet a kikötő felé.

Egyéni szoc probléma, de itt durrant be a jobb bicepszem. Tinglitangli evezéseken hajlamos vagyok nem odafigyelni, aztán hibásan evezni. Na, ez most bosszult. Csak úgy tudtam elviselhető fájdalommal tovább evezni, ha maximálisan szabályosan csináltam. Vicces, mert kényszerből ugyan, de rendesen begyorsultam.

A folyamatos északkeleti szél megtette a hatását, a Sarudi-medence aljáról jószerével kinlódtunk a szembeszélben, a nagyra nőtt szembehullámokban. Az ajánlott útvonal az öblök kinyalása lett volna (ez az egykori Kis-Tisza), de nyalogassa a harapós ló. Végül valahogy csak felvergődtünk. 31,5 km. Délután ötre értünk vissza. Jó döntés volt az összes vágás, a 40plusszos túra nagyon nem fért volna bele.

Pakolás. Cuccok a kocsiba, kajakok a tetőre. Ne tudd meg, milyen mindez a délutáni szúnyoginvázióban. Fájós karral.
Utána a házban a szokásos tempó: minden kiemelten fontos, mindent egyszerre kellene csinálni. Ehelyett koszosan, vizesen, büdösen ittunk egy páleszt, megvacsoráztunk, majd kényelmesen, de azért nem kicsit nyüszögve elpakoltunk, lezuhanyoztunk. És már este is volt.

Holnap konkrétan nulla túra, nulla aktivitás, az egész napos esőben még a boltba se fogunk elsétálni. Kíváncsi vagyok, hogy az utóbbi hónapok pörgései után hogyan fogjuk elviselni.