Month: March 2020

Nos, ez is megvolt.

Alapvetően sokkal szolídabbra sikerült, mint amilyen lakossági fórumok eddig voltak a témában. Ebben nem kis része volt annak, hogy a tervek most nem voltak annyira bicskanyitogatóak. De sokkal több jót nem tudok mondani.

Részletes beszámolóra egyébként sem futja. Kiemelt nagy ügyfélnél fejreállt 4 levelezőszerver, ilyenkor alvás sem nagyon van, nemhogy blogolás. A fórumra is csak úgy tudtam elmenni, hogy elindítottam előtte egy másfél órás telepítést.

Szóval. Volt felvezetés. Volt alapok tisztázása. Volt szervezett, kontrollált vitára való törekvés.
Egyvalami nem volt. Bizalom.
Anélkül meg mindenki elbeszélt a másik mellett.
Hiába hangzottak el elsőre korrekt mondatok, jól hangzó igéretek. Valahogy döcögött az egész. Apró következetlenségek. Apró ellentmondások.
És persze a kulcsmotívum. Ami a legnagyobb probléma. Nos, az most sem került megválaszolásra. Legalábbis nem megfelelően.

Miért?

Miért kell leburkolni az erdő melletti utat?
Az önkormányzat szerint azért, mert mi akarjuk. Nem ők. Mi.
Erre azt mondtuk, hogy mi nem akarjuk.
Erre azt mondták, hogy márpedig de.

Ez volt az egész fórum erkölcsi mélypontja. Pár nappal ezelőtt a momentumos hapsi kirakott a netre egy anonim kérdőívet. Hat, rendesen irányított kérdéssel. Akarjuk-e, hogy rendezett legyen az erdő széle? Akarunk-e padokat, kukákat? Szóval olyan jó, rávezető kérdések. Hogy ezekhez nem kell szilárd burkolat, menne anélkül is? Ugyan. Végül pedig a tényleges kérdés: akarunk-e szilárd burkolatot? Nos, a válaszokból készültek tortadiagramok. Az utolsó kérdésre olyan 44% igen(!), 42% nem válasz jött. 50 válaszoló. 50 anonim válaszoló. Beléphettem volna egymás után negyvenszer és beikszelhettem volna ugyanazt. Megkérhettem volna a kajakklubot, hogy ikszeljenek már. Igazából ez egy kontrollálhatatlan, annyira semmire sem jó felmérés volt, hogy elő sem lett volna szabad rángatni. A képviselő is érezte, hogy ez azért gáz, ki is jelentette, hogy nagyon nem volt reprezentatív. Csak éppen később a vita hevében többször is úgy hivatkozott rá, mintha az lett volna.

Volt egy olyan felvetés, hogy itt és most szavazzunk. Csak hát annak sem lett volna sok értelme, hiszen főleg azok jöttek el, akik kritikusak. Elhangzott az is, hogy ha megnyerjük a pályázatot, akkor lesz egy írásos közvéleménykutatás is arról, hogy tényleg szeretnénk-e? (Néhányan ekkor a szívükhöz kaptak, mert nekik az is újdonság volt, hogy azután hívták össze a fórumot, miután már beadták a pályázatot.) Na mindegy, nagyon úgy néz ki, hogy az kevés, hogy kétszer már elég határozottan kijelentettük, hogy nem kérünk semmilyen burkolatot, most bíznak abban, hogy ezt a térkövezést csak sikerül letolni a lakók X%-ának a torkán. (Mennyi is az az X%? Erre azt válaszolta a képviselő úr, hogy izé. Ezt még nem gondolták át. De addigra át fogják.)

Ja, és ha már térkövezés. Sokmindenre számítottam, de arra, hogy a kukásautó lesz az ultima ratio, arra semmiképpen sem. Felmerült az a kérdés, hogy hogyan is fog bemenni a kukásautó a burkolás és forgalomcsillapítás után a házakhoz? Azt mondták, hogy nyugi, erre gondoltunk. Be fog férni. Jött a következő kérdés. Milyen térkövezés lesz az, amelyik elbír egy rendszeresen bejáró kukásautót? Masszív. Teherbíró. Lesz rendes beton alapja.
Na itt néhányan azért nyeltünk egyet. Eddig ugyanis az volt az egyik érv, hogy mennyire életszerűtlen lenne az önkormányzattól, ha egyszer, valamikor felszedné a mostani burkolatot és aszfaltozna helyette. Na de ha teherautókat is elbíró betonalap lesz alatta, akkor azt nem kell felszedni. Térkő el máshová és már ott is van a remek teherbíró útalap.
Elhangzott az is, mint végleges és visszavonhatatlan forgalomkorlátozás, hogy lesz a szakaszon 3 lezárás, meg 3 sikán. Dézsákból. Hogy ez mennyivel masszívabb, mint ha csak az út két végét zárnák le. A szakaszon megjelenő forgalom szempontjából tényleg előnyös… de ez egyáltalán nem egy visszavonhatatlan lépés. El kell szállítani 12 dézsát. Nagy ügy.

Az apró, vicces ellentmondások rovatba. Elhangzott az is, hogy ez a terv azért jó, mert sokkal barátságosabb, elfogadhatóbb, mint amit a kormány, vagy a főváros építene ide. Aztán később meg az – a KKK-val kapcsolatban – hogy van a kormánynak, fővárosnak annyi baja, hogy le se szarja, mi folyik itt.

Ami határozottan nem esett jól, az az volt, amikor a momentumos képviselő arról elmélkedett, hogy egy közösség vagyunk, tudomásul kell venni, hogy ilyenek a környék közlekedési adottságai, ha el akarjuk vezetni ezt a forgalmat, akkor az valakiknek fájni fog. Ha ezt bármelyik korábbi önkormányzatból mondja valaki, azt mondom, hogy oké, ennyit tudsz. Most viszont új szelek fújnak. Itt van ez a Vitézy, Fürjes, Varga felállás, arról szólnak a nyilatkozatok, hogy a főváros közlekedési problémáit a külvárosokban és az agglomerációban kell megfogni, olyan módon, hogy az emberek ne autóval járjanak be. Azaz nem az autókapacitás növelésén kellene gondolkozni, hanem azon, hogyan lehetne csökkenteni az igényt.

Ott is volt némi zavar az erőben, hogy akkor most ez kinek is a pénze? Először az volt, hogy ez egy remek alkalom arra, hogy olcsón megcsinálhassuk, de nem sokáig élhetünk vele. Hiszen az EU már egyre kevésbé fizet infrastrukturális projektekre. A Facebook-on viszont pont az alpolgármester tiltakozott, miszerint nem lesz benne EU pénz. Aztán a fórumon a fejünkhöz vágták, hogy milyen sok pénzbe fog ez kerülni a közösségnek, igazán örülhetnénk neki. (Ami persze megint felveti azt, hogy miért? Amikor a közösségnek nincs szüksége rá.)

Látszik, hogy az utóbbi napokban hullára vagyok hajtva. Megint csak a negatívumokat sorolom. Voltak jó témák is. Vízelvezetés. Hiszen ha beton alapra rakjuk a térkövet, akkor nem szívja be a talaj a vizet. Ki fogja tisztán tartani az utat? Külön tekintettel a várhatóan nagy mennyiségű kutyaszarra. Enyhülnek-e a mostani parkolási problémák? A záportározó medencék kapuja sokszor nyitva marad, most meg ott van mellette egy játszótér, csomó apró gyerekkel. Sebességkorlátozás? Segít-e a tervezett út összekötni a környék meglehetősen töredezett kerékpárút-hálózatát? Mi lesz az út alatti közművekkel? Erősárammal? Ezek teljesen konstruktív felvetések voltak és a képviselők is ilyen szellemben válaszoltak.

Úgy összességében egyébként nekem úgy tűnt, nem volt olyan nagy az ellenkezés ezzel a tervvel szemben. Csak az a fránya bizalom. Az csak úgy nem fog megjönni. Hiába áll ki XY és mondja azt, hogy itt biztos nem lesz nagyforgalmú út, legalábbis addig, amíg én itt leszek. Hát, izé. Erre nem lehet várat építeni. Más garancia? Hogyan? És ekkor ott van a mérleg másik serpenyőjében az, hogy ennyire intenzíven erőltetik, elfogadható magyarázat nélkül, a helybéliek akarata ellenére, plusz a kamu közvélemény-kutatás, aztán beleraktak egy teljesen felesleges és értelmetlen futópályát, mellyel viszont már pont kijön egy széles út űrszelvénye is, na meg a masszív, nagy teherbírású alapozás. Csakis a kukásautó miatt.
Kicsit sok. Kicsit büdös.

A végére még valami. Igérem, csak és kizárólag a tényeket írom le. Ne legyen már az, hogy megint alaptalanul vádaskodom.
2-3 perccel hat után érkeztem meg, a terem már tele volt. Az ajtóban tudtam csak megállni. Nem sokkal utánam jött egy pacák. Ő is megállt az ajtóban. Aztán meglátta a hapsit az egyik önkormányzati képviselő és integetni kezdett konkrétan neki, hogy menjen csak be, van még hely elől. Az illető visszaintett, majd előreverekedte magát.
A tájékoztatás után jöhettek a kérdések. A pacák a második körben jelentkezett. Közölte, hogy ugyan ő nem ezen a környéken lakik, de az mégiscsak felháborító, hogy itt emberek foglaltak el közterületet és ezt szigorúan rendezni kell. Mindezt mondta annak ellenére, hogy a másik képviselő rögtön az elején úgy indított, hogy ezt a témát hagyjuk, nem idevaló. Majd a férfi a végén még jelentkezett egyszer, akkor pedig azt fejtette ki, hogy az önkormányzat milyen színvonalasan, értelmesen érvelt, ezzel szemben a lakók, na, megnézhetik magukat, mondtak egyáltalán valami értelmeset?

Hát, ennyi.

Az előző írásban jeleztem, hogy még nincs vége. Foglalkozni fogok ezzel a telekhatár dologgal is.
Szándékosan szedtem külön a témát. Ezzel is jelezni akartam, hogy határozottan manipulatívnak tartok mindenkit, aki a Flór Ferenc utca jelen terv szerinti burkolásával kapcsolatban ezzel a telekhatár-mizériával támad. Ez két ügy. Legalábbis remélem.

Messziről fogok indulni és nagyokat fogok általánosítani.

Kezdjük azzal a – remélhetőleg – közismert ténnyel, hogy a törvény, a jog képtelen a valós élet minden rezdülését szabályozni. Ha meg is próbálkozik vele – ami egy meglehetősen rossz gyakorlat – akkor a változásokba, pontosabban azoknak a lekövetésébe bukik bele. Ezért létezik az a kifejezés, hogy a Törvény Szelleme. Azaz ha valamire nincs szabályozás, vagy a szabályozás annyira régi, hogy ma már betarthatatlan, vagy az élet produkált olyan helyzetet, ahol a törvény betű szerinti betartatása lenne embertelen, akkor meg kell nézni, mit is akart az a szabályozás elérni és annak megfelelően kell viselkedni. Még akkor is, ha az éppen nincs összhangban a törvény betűjével.
Magyarul, a törvény betűje nem szentírás, van, amikor meg lehet kérdőjelezni. Hogy mást ne mondjak, erről szólnak a civil engedetlenségi mozgalmak.

Mondok egy távoli példát. A jelenlegi vízi szabályozás nem ismeri a kajak fogalmát. Nincs ilyen. Van sporteszköz, de az szürkület után nem lehet kint a vízen. Van olyan, hogy csónak, de ekkor kell bele horgony meg tartalék izzókészlet. Az, hogy éppen minek minősül a kajak, az az igazoltató vízirendőrön múlik. Márpedig horgony soha nem volt és nem is lesz egy karbon tengeri kajakban. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy manapság az a pár tízezer ember, aki kajakozik, folyamatosan törvényt sért. Nem kajakozhatnának. Évek óta folyik a lobbizás a törvény megváltoztatásááert, egyelőre sikertelenül. Nyilván ezzel a helyzettel a vízirendőrök is tisztában vannak. Nem cseszegetik a kajakosokat. Eltekintve néhány seggfejtől, akik visszaélnek a helyzettel és a jogszabályok megsértése miatt birságolnak.
Figyelj az előző mondatra. Azt írtam, hogy “visszaélnek a helyzettel”. Ha olvasnák, ők tiltakoznának a legjobban. Hiszen csak betartják a törvényt! Márpedig a törvény betűje szent!

Lófaszt.

Egyszerűen olyan gyorsak a változások, hogy a törvény képtelen lekövetni. Ha azt nem sikerült még beemelni a vízi szabályozásba, hogy létezik olyan eszköz, hogy kajak, akkor mit várhatunk a drónokkal, a folyamatosan fényképező mobilokkal, az akciókamerák személyiségi jogi vonatkozásaival kapcsolatban? Maximum jóindulatot. Hogy mindenki igyekszik betartani a törvény _szellemét_. A bírságolók is.

De nem csak ilyen esetek vannak. Vannak olyanok is, amikor valamikor régen, valamilyen hiba folytán olyan helyzet állt elő, mely később jogellenessé vált. Ha csak a törvény betűjét néznénk, akkor mindegy milyen áron, de ezt a helyzetet meg kell szüntetni. Ha kell, akkor kényszerbontással. Ilyenkor teljesen mindegy, kinek a hibájából következett be a törvénytelenség, illetve ki mennyire volt jóhiszemű. Mindegy, hogy kinek mekkora kára, kinek mekkora haszna keletkezik. A törvényben le van írva minden.
Csakhogy ott van az a fránya élet. És van, amikor az élet érvei erősebbek. Ilyenkor a jog alkalmazóján múlik, milyen döntést hoz: törvény, vagy élet? A törvény ugyanis csak egy eszköz, melyet tudni kell jól használni.

Oké, eleget kerülgettem a témát. Jöhetnek a konkrétumok.

Ahogy korábban is írtam, ezek a sorházak a rendszerváltás idején épültek, az Üveghegyen és a Kurtafarkú Malacon is túl. Nem voltam itt, csak a többiektől hallottam a történeteket. Az építtető meglehetősen lazán állt az egészhez. Különösen a telekhatárok kijelölésénél. Voltak kint földmérők, de nagyon gyorsan összecsapták a dolgot. Az építtető meg közben csődbe ment. Utólag már elszámoltathatatlan. Mind az épületekkel, mind a telekhatárok kijelölésével kapcsolatban.
A gyors és pontatlan földmérés következtében a telekhatárok egységesen 2-3 méterrel kerültek arrébb a valóságosnál. Hogy nem egyedi területfoglaló akciókról volt szó, az látszik az utcán is: saccra 100 ház, a hátsó kerítés mindenhol egységesen ugyanaddig a vonalig van kihúzva.
Így élünk. Ez a két méter valójában senkit nem zavar. Tényleg kint vagyunk a világ végén, erdő szélén. A földút mellett így is maradt 3 méter szegély.
Valamikor a 90-es években történt egy komolyabb földmérés. Ekkor megállapították a hibát. De erről egyik lakónak sem szóltak. Az önkormányzatnál valószínűleg vakarták a fejüket. Hiszen ez törvénytelen ugyan, de nem túl nagy eltérés. Ha ezt visszakövetelnék, a köz semmit sem nyerne vele, sőt, inkább vesztene. Elpusztulna egy csomó, az utca képét, hangulatát meghatározó dísznövény. A lakóknak viszont valós tragédia lenne. Le kellene bontaniuk a kerítést, hogy arrébb rakhassák 2 méterrel. Ki kellene vágniuk a kert végében lévő növényzetet. Akinek belelóg a csíkba a fészere, annak azt is le kellene bontania. Azaz a törvény betű szerinti betartása semmi hasznot sem hozna, ezzel szemben rengeteg fájdalmat okozna. Arról a kábé 1000 érintett emberről nem is beszélve, akik egy ilyen – törvényes, de embertelen – akció után az önkormányzat veszett ellenszavazói lennének. Végül a hivatal úgy döntött, hogy az a legbölcsebb, ha hagyja az egészet a fenébe.
Hangsúlyozom, az itt élők ekkor erről az egészről még csak nem is tudtak.

Ez az állapot a KKK megjelenéséig tartott. Arról a Külső-Keleti Körútról van szó, melyet az akkori önkormányzat – melynek alpolgármestere volt a mostani polgármester – teljes mellszélességgel támogatott. Mely elképzelés annyira lélegzetelállítóan embertelen volt, hogy sikerrel aktivizálta az egész környéket. Ennek az elképzelésnek volt része az, hogy leburkolják a Flór Ferenc utcát is és az lesz az egyik ráhordó út. Szintén az önkormányzat egyik dédelgetett álma volt, hogy az M0-t összekötik a Gilice térrel, belevonva a Flór Ferenc utcát is. Tehermentesítendő az Üllői utat.
Na, itt már nagyon nem volt mindegy az a 2-3 méter. Hiszen a nagy áteresztőképességű úthoz már kellett ez a plusz szélesség.
A legutóbbi, 2015-ös nekifutás tervei szerint a megrendelő – azaz az önkormányzat – azzal számolt, hogy visszaveszi a földet, bevállalva az ezzel járó kényszerbontási munkálatokat is. Meglehetősen sunyi módon beindult egy suttogó propaganda is, miszerint mi, a tolvajok, a lopott földhöz ragaszkodunk, azért nem akarjuk az utat. Teljes meggyőződéssel merem állítani, hogy – habár mindenkinek fájt volna a kerítések arrébbrakatása – de ezerszer jobban fájt volna, ha a kert végébe, a házak és az erdő közé egy, az Üllői út forgalmával összemérhető forgalmú utat alakítanak ki. Az út ellen tiltakoztunk, nem a visszabontás ellen.
Szerencsére mind a KKK, mind a Flór Ferenc utca leburkolása elbukott.

Eddig.

A mostani terv határozottan barátságosabb. Az önkormányzat is ezt magyarázza és nem érti, miért rohanunk rájuk egyből kivont karddal.
Mintha itt mindenki feledékeny lenne.

Nos, nézzük. A kerítéseket nem bántanák. A térkövezett út is keskeny önmagában az autóforgalomhoz. De lesz mellette egy teljesen értelmetlen futópálya, mely az árkokkal együtt már elég széles sávot jelent. A pallos meg a fejünk felett lóg, az önkormányzat jog szerint bármikor visszaveheti azt a bizonyos csíkot. Azaz nagyon úgy néz ki, hogy a frontális támadással szakítva, most apró lépésenként akarják megcsinálni ugyanazt, amire már kétszer azt mondtuk, hogy nem kérünk belőle.
A mostani térkövezés csak egy trójai faló.

És ebbe a stratégiába illeszthető az is, hogy teljesen váratlanul, egyszerre jelentek meg olyan account-ok a Facebook-on, akiknek fogalmuk sincs a környékről, de határozottan ragaszkodnak a TÖRVÉNY betartatásához, akár erőszakkal is. Az önkormányzat embere persze tagad, de nagyon nehéz ezt az egészet nem összehangolt támadásnak látni.

Nos, így. Kiváncsi leszek, mi lesz kedden.

PS.
Mielőtt bárki is pártoskodással illetne, jelzem, hogy pont erről szó sincs. Habár nem részleteztem ki, de itt valójában három önkormányzatról van szó: egy mszps-ről, egy fideszesről és egy ellenzéki összefogásosról. Valamiért mind a három úgy érezte, hogy neki kutyakötelessége szilárd burkolatot varázsolni a Flór Ferenc utcára. Csak tudnám, hogy miért.