A korábbi írásból is látszott, hogy nem vagyok az, aki bezárkózik a szekrénybe és csak az ajtó alatt bedugott pizzákon él. Ha nagyon muszáj, elhagyom a lakást. Vannak alapvető szabályok odakint, azokat be kell tartani: kerülni a tömeget, két méternél jobban senkit sem megközelíteni, ahol van, használni a kézfertőtlenítő szmörtyiket, hazaérkezéskor kezet/arcot mosni. Ehhez képest…
Auchan. Venni akartam péksüteményt. Előttem nénike, kézzel tapogatta végig a túrósbatyukat. Bakker. Oké, innentől csak zacskós kenyér lesz. Vagy pirítós.
Erdő. Háromnaponta kijárok futni. Az erdő nagy, még ha találkozok is valakivel, gyorsan elfutok mellette. A tisztáson szoktak gyűlni a kutyások. Ideális hely, a kutyák kergetik egymást, a gazdik meg addig félrehúzódva beszélgethetnek. De ember, most is! Csoportbaverődve álldogállnak a fa alatt öten-hatan, közel egymáshoz. Ki tudja, mennyi ideig.
Aztán a futópályán sétált velem szembe egy hapsi. Vörös arc, vörös orr, szipogás. Na, ez azért már kiverte a biztosítékot. Még csak kutya sem volt nála, egyszerűen csak kiment sétálni.
Ez mind felelőtlenség. Az emberekben egyszerűen nincs meg még eléggé a veszélyérzet. Miközben láthatjuk, hogy mindez hová vezet: Olaszországban, Spanyolországban is az emberek csak akkor kaptak észbe, amikor már késő volt. Nézzük meg, hogy mi van most ott.
A rossz hír, hogy itt is az lesz. Már most későn van.
Nem megyek végig a már múltkor is belinkelt matekon, csak úgy nagyjából. Ha most van 10 halott, az azt jelenti, hogy két héttel ezelőtt lehetett olyan 3-500 ismert fertőzött. Figyelembevéve, hogy csak laza, önkéntes karantén van, szűrés nuku, védőfelszerelés nuku, hamis biztonságérzet viszont ezerrel, akkor mára olyan 10-15000 ismert fertőzött lenne (ha lenne elegendő szűrés) és a rejtőzködőkkel együtt összességében 20-25000 fertőzött. A görbe ugyanis egészen addig exponenciális, amíg lazák a szabályok.

Mi a hivatalos adat? 261 fertőzött. Na, ez az, ami vérlázító felelőtlenség. Ez konkrétan emberek százainak értelmetlen meggyilkolása.

Nem akarok sokat rugózni a témán, belátható, hogy nem mi vagyunk a bokréta Isten pörge kalapján, nem vagyunk kivételezettek, a vírus nálunk is ugyanúgy működik, mint máshol. Sem az egészségügyünk nem annyira acélos, sem a hozzáállásunk. Mégis toronymagasan nálunk a legjobbak a statisztikák.

Na jó, Nepálban még jobb. Ott nulla a fertőzöttek száma. Igaz, nulla volt az elvégzett tesztek száma is.

Nem ismerős? Mert nekem egyből a kínai modell jutott eszembe. Amiről nem beszélünk, az nincs. Nálunk annyiból változott a helyzet, hogy csak egy kicsit beszélünk róla, így csak egy kicsit van.
Csak az a baj, hogy az emberek jelentős része nem gondolkodásra használja az agyát. Szomorú, nem szomorú, így vagyunk összerakva. Éppen nemrég olvastam, hogy az emberiség soktízezeréves történetében végig az érzelmek vezérelték a döntéseket, a logika csak párszáz éve jelentkezett be.
Emiatt óriási a felelőssége minden állam kormányának. Ha az embereknek maguktól nem esik le, akkor a fejükbe kell verni, hogy nagy a baj. Azt, hogy nagy a baj, már régóta lehet tudni: szerencsére nem nálunk csapott le először a vírus. Ehhez képest mit ver fejünkbe a hőn szeretett kormányunk? Soros, migránsok.

És még csak nem is értem, miért? Hiszen semmibe sem kerülne határozottan fellépnie. Ehhez képest az iskolabezárásokat is úgy kellett beleverni Orbánba, magától azt sem akarta. Tippelgetni nyilván tudok, de ezek már tényleg csak tippek. Nálam az vezet, hogy először azért akarja elbagatellizálni az egészet, hogy ne legyen akkora felháborodás, amikor a saját politikai pecsenyéjét sütögeti a vészhelyzet kezelése helyett és amikor már kinyírt mindenkit és százezer évre bebetonozta magát, majd akkor lép fel határozottan. Csak hát… amíg hamis biztonságban hagyjuk az embereket, addig egy kicsit jobban halnak. Utána meg nagyon. Ha tényleg ez van – és hangsúlyozom, hogy mindez szerintem és mindez feltételezés – akkor ebből a szempontból tényleg dühítő az ellenzék időhúzása, hiszen ha hagyták volna, hogy egyből királlyá koronázza magát, akkor máris indulhatna a vírus elleni harc.
Na mindegy, már megint túl sokat töprengek hülyeségeken, megyek is vissza körmöt reszelgetni.