Valamivel több, mint fél éve meglehetősen intenzíven olvasgatok fitnesz/sport témájú írásokat, blogokat. Nem tudtam nem észrevenni egy embertípust. Azokat, akik pusztán csak annyit böffentenek be egy fórumba, hogy ‘Garmin? Az szar!’. Nem értettem. Esetleg indokolnák? Hiszen az írás elkövetője beletett egy csomó időt, energiát az írásba. Ehhez képest pusztán annyi, hogy a Garmin szar, így, definíciószerűen, megkérdőjelezhetetlenül, eléggé sivár. Valami nyomorult, szánalmas lelkivilágot feltételez.
Mostanra már értem. Szerintem is szar. Nem ez az óra, vagy az a másik, hanem úgy általában a cég. A hitelüket veszítették el nálam. És én se fogom indokolni, mert akar a fene annyiszor olyan sokat írni.
De most még megteszem.
Pár szó erről az irományról. Én azok közé tartozom, akik nem hülyézik le egyből a másik embert. Hanem előtte alaposan szemügyre veszik.
Ennek az írásnak az első feljegyzései kábé három hónappal ezelőtt keletkeztek. Három hónap nagy idő. Időközben bizonyos dolgokat kijavítottak. Bizonyos dolgok rosszabbak lettek. Történt firmware frissítés. Utána bizonyos dolgok még rosszabbak lettek. Vannak lezáratlan ügyeim is, melyekről egyelőre nem írok. Először úgy gondoltam, hogy ezt az írást csak akkor teszem ki a blogra, ha minden problémát sikerül megoldanom. Ma már látom, ez mennyire naív elképzelés volt.
Végül maradt az, hogy elkezdem írni a panaszaimat. Talán segít rajtam, ha kiírom a frusztrációmat. Meg talán segít rajtad, ha esetleg ilyen órát (Fenix5) szeretnél venni.
Ja, ha egyáltalán sportórát szeretnél venni. Rossz hírem van.
Fiam a master diplomaosztójára órát kért ajándékba, mint az már párszáz éve divat errefelé. Sikerült megfertőznünk, nem valami Doxát kért, hanem egy igazán jó sportórát. Én éppen hányingert kapok a Garmin névnek már az említésétől is, így alaposan szétnéztem a piacon. Több mázsa tesztet olvastam át. Rengeteg óra van. Akad, amelyik az egyik területen jobb, akad, amelyik a másikon. De mindegyiknél volt valami ‘no go’ paraméter. Ami kizárta, hogy azt vegyem. Egyedül a Garmin óráknál nem volt ilyen határozott kizárás.
Igen, rosszak. Különösen szoftverben. Igen, a Garmin egy elkeserítő cég. De még így is a Garmin órák a legjobbak.
Borzalmas.
Jöjjön a lista.
Alap dolog ezeknél a rendszereknél az edzőpálya (course), illetve a szakasz (segment) megjelölése. Például nekem van vagy 6 kerékpáros edzőpályám, 16 km-tól 55 km-ig. Mindegyik egy course. Mindegyik edzőpályán vannak sprint szakaszaim. Ezek a szegmensek. Nyilván kíváncsi vagyok mind az edzés, mind a résztávok statisztikáira.
Na, a Garmin világban mindezt cseszhetem.
Kezdjük ott, hogy a GPS pontossága kritikán aluli.
Ahogy kell, kimentem futni az erdőbe. Majd a rögzített track-en bejelöltem a course/segment határokat. Letoltam az órára. Frankó.
Aztán megint elmentem futni. Kábé 200 méter után az óra közölte, hogy ‘off segment’.
Nézd meg a track-et. Két kört futottam az erdei futópályán. Ez tényleg erdei, azaz 1-1,5 méter széles ösvényen kell futnom, mellette bozótok, fák, esélyem sincs lelépni a pályáról. Nekem. A GPS viszont simán kiugrál a pályáról. Nyilakkal jeleztem, hogy hol történtek akkora ugrások, melyek után az óra azt mondta, hogy leléptem a pályáról, azaz innentől az aktuális sport nem számít bele sem a course, sem a segment útvonalba.
Szar ügy.
Csak éppen… a tudomány azért ennél már többet tud. A statisztika középiskolás tantárgy. Ha már a GPS béna, akkor simán ki lehetne szedni a kiugró értékeket.
Ahogy a Strava – egy ingyenes alkalmazás – meg is teszi.
Run the same route multiple times and Strava will group all the efforts in a single chart to show performance trends over time.
A Garmin Connect nálam össze van szinkronizálva a Stravá-val, minden track, melyet az óra mér, egyből feltöltődik a Stravá-ra is. Azaz az alapanyag ugyanaz. A Garmin egyszerűen közli, hogy ez nem ugyanaz a szegmens, bocs haver, nem foglalkozok vele. A Strava ellenben figyelembe veszi a GPS pontatlanságát és ez alapján ugyanannak a szegmensnek veszi. Sőt. Míg a Garminnál be kell jelölnöm a szegmenst, addig a Strava esetében nincs szükség rá. Magától felismeri, hogy rendszeresen ugyanazon a pályán futok.
Nézd meg a fenti ábrát. Valamikor év elején futkároztam errefelé, aztán négy hónappal később megint lefutottam ugyanezt a távot, a Strava pedig szépen összeszedte az egészet egy fejlődéstörténetbe, grafikonnal, ahogy illik.
Ja, és elképesztő statisztikát tesz rá. (Erről majd később.)
Meg tudná csinálni ugyanezt a Garmin is? Hát, ha érdekelnék az ügyfelek, akkor igen. Hiszen csak akad olyan programtervezőjük, aki elvégzett egy középiskolát. Megcsinálták? Tippelhetsz.
Megjegyzés. (Ilyen megjegyzésekből sok lesz, hiszen három hónap alatt azért történtek változások.) Időközben kijött egy firmware frissítés, mely engedélyezte a Galileo GPS műhold jeleit is, ezáltal a GPS pontossága számottevően javult. Jelenleg így néz ki a fenti track, három körnél.
Egészen jó, nem? Csak hát ugyanez a firmware frissítés kinyírta az óra és a számítógép közti USB kommunikációt, így nem tudom rátölteni az órára az új, immár pontos szegmens útvonalát. Finom.
De ez az egész nem is lényeges. Ugyanis ha minden jól működne a Garmin esetében, akkor sem érnénk vele semmit. Ugyanis mind edzőpálya, mind szegmens szinten használhatatlan statisztikát adnak. Mutatom.
Egy sprintszakasz esetében látom a távolságot, az időt, az átlagsebességet (bravúros osztás) és a magassági profilt. Ennyi. A ‘Leaderboard’ tab alatt meg látom, hogy hanyadik vagyok azok között, akik szintén ezen a szakaszon járnak.
Lófütty.
Nézzük, mit ad a Strava. (Még egyszer: úgy, hogy ott nem is jelöltem be semmilyen szegmenst.)
Ezernyi adat. Eleve sokkal több szegmenst kapok. Hiszen nem csak azt nézik, hogy én hol definiáltam szegmenst (mert persze itt is csinálhatok magamnak), hanem egyben mutatja mindenki más szegmensét. És ha rákattintok bármelyikre, csak dőlnek az adatok, a diagramok. A fenti kép csak egy a sok közül, vannak ám ott gombok, melyek mögött új csodák nyílnak.
Például ez itt. Akár egy animáció formájában, akár egy csúszkára kattintva láthatom, hogy az adott szakaszon hol jártam ahhoz a személyhez képest, aki azon a szakaszon a legjobb időt mente. Azaz pontosan látom, hogy mely szakaszokon voltam béna, hol kell fejlődnöm. Mindezt diagrammon is: látszanak a terep szintviszonyai és lila vonallal az első és a köztem lévő aktuális távolság. Azaz látszik, hogy az első nagyjából lineárisan, azaz terepviszonyoktól függetlenül egyenletesen távolodott tőlem. Látható, hogy minden tekintetben, mind emelkedőn felfelé, mind lejtőn lezúduláskor van még hová fejlődnöm.
Tudom, nehéz érzékeltetni a különbséget, még úgy is, hogy sorra vágom be az illusztrációkat. Maradjunk annyiban, hogy a Garmin Connect esetében nem vizsgálok semmit, mert nem ad használható információt. A Stravá-t ellenben percekig elemezgetem. Mert az meg ad. Pedig ugyanabból az adatmennyiségből dolgoznak.
Meg tudná csinálni ugyanezt a Garmin? Naná. Van példa, ahonnan ötleteket lophatnának? Naná. Megcsinálja? Nem. Teljesen használhatatlan a course/segment része az elemzéseiknek. Azaz az égegyadta világon semmi értelme sincs, hogy a Garmin rendszerén belül ilyeneket definiálj. Sőt. Sokszor pont ezzel szívod meg. (Lesz rá példa.)
Tudom, telhetetlen vagyok. Hiszen a Garmin sokkal egyszerűbb dolgokban is elképesztő bénázásokra képes.
Tetszőleges sporttevékenység esetén a begyűjtött adatokból keletkezik egy csomó grafikon. Ez függ a sportttól, meg a használt érzékelőktől.
Ez itt például egy futás során mért pulzus diagram. Amikor oldalirányban mozgatom a kurzort, mindig kiírja az aktuális ponthoz tartozó X és Y koordináta értékeket.
Na, ez nem volt mindig így.
Valamikor tavasszal kijött egy firmware upgrade, mely után nullákat írt ki.
Fontos? Naná. Ezek primer adatok, primer diagramok, sokan elemezgetik a görbéket.
Nyilván égett a topik a Garmin fórumon is. Annyit válaszoltak a fiúk, hogy igen, a felvetés jogos, rajta vannak. Megoldják.
Két hónapba telt.
Gondolj bele. Nem, nem kellett áttervezni semmit. A GUI-n ott volt a hely. Meg úgy egyáltalán, az egész már működött korábban. Csak meg kellett volna keresni, hol veszett el a kijelzett szám értéke.
A kilencvenes években IT vezető voltam, erősen programozói elhajlással. Szét is rúgtam volna a beosztottam seggét, ha egy ilyen problémát nem tudott volna megoldani egy héten belül. Pedig mi kutyaütők voltunk.
Akkor most minek nevezzem a Garmin programozóit? Mert ha nem teljesen bénák, akkor csak az marad, hogy tojnak a felhasználóikra.
Ugorgyunk.
Megoldatlan probléma, hogy amikor hosszabb ideig géptől – és fürdőszobamérlegtől – távol vagyok, majd amikor visszatérek és megpróbálom beírni a frissen mért súlyomat, teljesen megbolondul a Garmin Connect mögötti algoritmus. Látszólag beveszi a számot, de valójában nem. Több napig kell vele vacakolnom, beírni, törölni, beírni, törölni… majd egyszer, a fene tudja hogyan, de megjavul. Ez masszívan így van, amióta benne vagyok a Garmin infrastruktúrában.
A hőmérő. Az órában van egy hőmérő szenzor. Tök feleslegesen. Ezt a Garmin is elismerte. Ugyanis a test hőmérséklete teljesen eltéríti a mérést. A normál 36 fok még egy 25 fokos nyári napon is elviszi a mérést a francba. Akkor meg minek? Egyedül a brossúrában mutat jól. Valószínűleg ez is volt a cél.
Kajak. Gondolnád, hogy pont ebből lesz kritikus sport? Márpedig az lett. Az óra sokkal rosszabbul kezeli, mint a súlyzózást, pedig már az utóbbi kezelése is elfogadhatatlan. Egyszerűen nem ismeri és nem tud mit kezdeni vele. De még a Connect IQ-ban sincs rá applikáció.
Jó, de ha éppen kajakozok, akkor ki kell választanom egy sportot. Mi a választék?
Például evezés, azaz row. Borzalmasan félremér. Ráadásul valami számunkra nem érthető okból nem mér sebességet km/h formában, csak pace (perc/km) van.
Van még a Stand-Up Paddle, azaz a SUP. Tudod, amikor a pacák egy vasalódeszkán egyensúlyozva lökdösi magát előre. Hogy miért pont ezt mérték ki és implementálták, fogalmam sincs. De a mért értéknek a kajakozáshoz semmi köze sincs.
És ennyi. Több ló nem indult.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Fenix3-ban volt kayak, mint sport. Csak annyira béna volt, hogy az 5-ösből inkább kivették. Azóta sem tudtak megbirkózni vele. (Bár folyamatosan kábítanak, hogy valamelyik bétában vissza fog jönni.)
Vedd hozzá, hogy Nej Polar M430-as órája egészen jól veszi az akadályt. Pedig még sportok sincsenek rajta. Van benne futás, bringa, meg általános indoor/outdoor sport. Nej kiválasztja az általános outdoor sportot (ez az, amelyik elindítja a gps-t), majd evez. És az értékei teljesen elfogadhatóak.
A megoldás az, hogy lekövettem Nej órájának a megoldását. Gyártottam egy custom outdoor sportot és azt indítom el, ha evezek. A rendelkezésemre álló lehetőségek közül messze ez még a leginkább elfogadható.
Csak tudnám, hogy ezért miért kellett megvennem a piacon a legfejlettebb, közel legdrágább sport órát?
Aztán a mérések pontossága. Oké, már amikor megvettem az órát, akkor is tudtam, hogy a csuklón mért pulzusértékek nem annyira pontosak, mint a mellpánttal mért, szívdobbanás alapú mérések. De legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire óriásiak a különbségek.
Különösen annak fényében, hogy Nej Polar órája egészen jól birkózik meg a feladattal.
A Garmin nem.
Pánt nélkül a valós érték 40-50%-át méri csak. Azaz a csuklón történő mérés használhatatlan.
Pontosabban. Nyugalmi, vagy közel nyugalmi állapotban nincs nagy eltérés. Azaz ha napközben a fizikai stressz értékére vagy kíváncsi (mely ugye a pulzus értékének a variabilitása, azaz az ugrálása), vagy éjszaka az alvásod minőségére, akkor jó a csuklón mérés is. De minden más esetben használhatatlan. Ha már csak sétálsz egy városban 5-10 kilométert, már szignifikáns eltéréseket fogsz tapasztalni. Komolyabb sportoknál meg még inkább. Tudom, kimértem.
Ez, bár szomorú, de még kezelhető lenne. Hiszen nem kell mást csinálnom, csak amikor sportolok, akkor felcsatolom a pántot.
Ahogy Móricka elképzeli.
Amit ez az óra konnektivitás terén bemutat, az valami gyalázatos.
Karodon az óra, zsebedben a telefon. Aztán egyszer csak közli az óra, hogy levált a mobilról. Azaz innentől nem működnek az értesítések. Amire egy-egy megbeszélésen, oktatáson az egész telefonkezelési stratégiádat építetted.
Rajtad a mellpánt, karodon az óra. Futsz, vagy éppen súlyokat emelgetsz. Időnként ránézel az órára. Aztán egyszer csak gyanút fogsz. A gyakorlatsor ezen részénél már magasabb szokott lenni a pulzus meg a kalória. Leállítod a mérést, belenézel a setup-ba. És igen, az óra elveszítette a kapcsolatot az övvel. Ahogy belépsz a menüpontba, megtalálja és megy tovább.
Ilyesmi simán előfordul egy húszperces edzés során akár négyszer-ötször is.
Belegondoltál már, mit jelent ez? Akár futsz, akár bringázol, akár súlyzózol, ahelyett, hogy a sportra koncentrálnál, az erőnlétedet osztanád be, a helyes levegővételre figyelnél, ahelyett az órát bámulod, hogy vajon megvan-e még a kapcsolata az övvel? Nem csak idegesítő, de kibaszottul elképesztően frusztráló.
De még frusztrálóbb, ha nem veszed észre. Húsz perc intenzív súlyzózás. Amikor befejezted, leállítod a mérést. Erre közli, hogy ez valójában csak 5,5 perc volt. Gyalogolsz 12 kilométert (öv nélkül) és csak visszanézve veszed észre, hogy a hetedik kilométer környékén történt valami, mert az addigi normális 90 körüli pulzus visszaesett 50-60 közé. Mely már az éjszakai nyugalmi pulzus kategóriájába esik, nem pedig a 30 fokos melegben sétálós kategóriába.
És ez még csak a betonstabil ANT+ kapcsolat. A Bluetooth… az egy ennél is tragikusabb világ. Fogok is írni róla.
Aztán itt van a legutóbbi idegbaj. Ha definiáltam egy szegmenst, akkor az óra, közeledve a szegmenshez, átvált szegmensfigyelmeztető módba (miért?), majd amikor indul a szakasz, akkor az addigi, alaposan átgondolt kijelzésből átvált egy szegmensspecifikus kijelzésre. Mondanom sem kell, ez sokkal rosszabb, mint amit használok. Eleve kisebbek a számok, márpedig sprint közben az ember nem ér rá órát bogarászni. De még csak hasznos információt sem ad.
Ezzel mondjuk még együtt is lehetne élni: amikor közeledek egy szegmenshez, megvárom, amíg az óra eljátssza a hülyeségeit, majd visszaváltok a megszokott képernyőmhöz. (Persze ilyenkor érdemes elgondolkozni, hogy tényleg kell-e nekem az a szegmensdefiníció, a használhatatlan statisztikájával?)
Nemrég viszont úgy jártam, hogy abszolút rossz pillanatban váltottam vissza az eredeti képernyőre. Pont akkor, amikor magától is visszaváltott volna. Így az egyszeres back-ből kétszeres lett. Azaz pause-ba állt a mérés. Futás közben. Jó 500 méterrel később vettem észre a hibát, és ugyan javítottam, de már nem tudtam megelőzni a katasztrófát.
Nem, ne nézz úgy rám, mint egy nyávogó idiótára. Lehet, hogy ezek a dolgok számodra érthetetlenek és abszolút elhanyagolható dolgoknak tűnhetnek, de valójában nem azok.
A fenti esetben az óra elhűlt. Hogy ekkora erőfeszítéssel (hiszen mérte a pulzust) csak ilyen kis távolságot tudtam futni. (Mert ugye az az 500 méter hiányzott.) Ebből azt a következtetést vonta le, hogy túl vagyok edzve. Konkrétan az edzettségemet visszavágta a félévvel korábbi értékre. Naná, hogy pont ilyenkor mért Vo2max értéket és laktát küszöbértéket is (melyeket egyébként 2-3 hetente szokott), ezek természetesen borzalmasok lettek, emiatt le is írt a francba.
Nyilván legyinthettem volna rá. Ahogy a fiam is mondta, fater, a lényeg az, amit csinálsz, nem az, amit az óra érzékelt belőle.
Csakhogy ez akkor igaz, ha az óra nélkül is tudod, hogy mit csinálsz. Nálam viszont nem ez a helyzet. Elmúltam 54. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy könnyen túl tudom terhelni magamat. Mert ha megy az 5 kilométer futás, akkor miért ne menne a 10 is? Menne is. Csak utána fél évig nem tudnék futni, mert belehalna a térdem, vagy meghúzódna a combom. Hogy tudjam, hogyan állok, arra kell a Training Status érték. Ez folyamatosan minősíti – a Training Load és az idő függvényében – azt, amit csinálok. Jelzi, hogy éppen milyen fázisban vagyok: pihenés (Recovery, kék), karbantartás (Maintaining, sárga) vagy éppen fejlesztés (Productive, zöld) állapotában. Sajnos nem ismerem a minősítés mögötti algoritmust, így kénytelen vagyok vakon megbízni benne.
Már amikor működik.
Na most, itt az óra hülyesége miatt az egész elcsúszott a fenébe.
Én mindentől függetlenül sportoltam tovább, ahogy megszoktam. Az óra meg folyamatosan hisztizett. Hogy úgy általában jól csinálom, de vegyem már észre, hogy csökkent a fitnesz értékem, túl vagyok edzve és minden, amit csinálok, kontraproduktív. Álljak már le és pihenjek.
Éppen jött egy tanfolyam, ezeken a heteken nincs sok időm magamra, a napi 15 perc súlyzózás is éppencsak belefér. Látszik is a bekezdés alatti görbén, eléggé kornyad lefelé. De a minősítés még mindig unproductive (sötétnarancs) maradt.
Egészen addig, amíg a tanfolyam utáni szombaton nem futottam egyet. Úgy, ahogy szoktam.
És most a mérés sem lett elcseszve. Az óra teljesen elájult: mekkora fejlődés! Komolyan, kaptam is egy plecsnit, konkrétan a “Well-oiled Machine” kitüntetést. Hogy ilyen rövid idő alatt ekkora fejlődés! Pedig az égegyadta világon semmi sem történt. Én tettem a dolgomat, ahogy szoktam. Csak éppen 10 nappal korábban volt egy rossz mérés.
Igen, pontosan nekem is ez jutott eszembe. Ha ez az algoritmus ennyire, de ennyire hülye, mennyire lehet megbízni benne? Nos, a tapasztalat az, hogy eléggé jól. Tényleg összhangban van azzal, amit érzek.
De… azért nem kerek.
Ugyanis csak akkor mér Vo2max-ot, ha futok. Ha nincs Vo2max, akkor valahogy nem igazi a mérés. Érzékeli, figyelembe is veszi a terheléseket, a görbe szépen emelkedik, csökken, szóval a státusz akár jó is lehetne, de érezhetően Vo2max nélkül inkább csak tippelget.
Ezzel el is értünk a rendszeresen visszatérő vesszőparipámhoz. A futás nem az én sportom: egyfelől nem is annyira kedvelem, másfelől féltem a térdemet. Azaz nem azért nem futok vadnyúl tempóban, mert fizikailag nem bírom, vagy elfogy a vitálkapacitásom. Nem. Azért óvatoskodok, mert féltem az izületeimet. Ez viszont hamis képet mutat. (Persze le is lehetne szarni, de akkor mi a francért használok akármilyen monitorozó eszközt is?)
Az igazi az lenne, ha tudnám mérni a Vo2max értéket bringán is. Ott ugyanis tényleg kihajtom magam fulladásig. Csakhogy egy bringás powermeter 1000 dollár körül kezdödik.
Szép, szép, de ennyiért inkább egy új bringát vennék.
Ezért örültem meg, amikor szembejött velem a Powercal cég Powertap powermeter cucca. Ez valójában nem egy igazi powermeter, gyakorlatilag csak egy mellpánt. De a cég azt állítja, hogy több évnyi kutatás után megtalálták azt az algoritmust, amely pulzusértékekből képes energiát, és mellékesen Vo2max értéket is számolni.
Megjegyzem, energiát a Strava is számol, pontosabban saccol.
Elolvastam néhány tesztet. Volt némi szájhúzás. Hogy a pillanatnyi értékeknek semmi köze a valósághoz. De a végén, a sport után mutatott összesített érték nem is rossz.
Nekem pont ez kellett. Mellpánt árban egy powermeter. Értelmezhető Vo2max értékkel.
Hol van a csapda? Hát ott, hogy a cég az ANT+ pántot pofátlanul drágán árulja. Ugyanannyi pénzért megkapom a Bluetooth-os pántot, egy sebességmérő és egy fordulatszámmérő szenzorral együtt. Némi nyomozás után kiderült, hogy az órám (Fenix5) az első Garmin óra, amelyik képes kommunikálni Bluetooth szenzorokkal is. Hogy ezzel konkrétan tud-e, arra nem találtam infót. DC Rainmaker ugyan általánosságban figyelmeztetett, hogy ez egy borzasztóan ingoványos terep, de bátor voltam, bevállaltam.
Naná, hogy nem működött. Semmi. Az óra nem látta a pántot. Soha. Egyszer felismerte a sebességmérőt, össze is párosodtak, de amikor mérni kellett volna, akkor már nem látta.
Most itt figyel az egész cucc a könyvespolcon. A kapitalizmus mementójaként. Hogy mennyire reménytelen mindenki által elfogadott módon implementálni egy kváziszabványt, ha a szereplők élet-halál harcban küzdenek egy nem túl nagy piacon.
Huh, de hosszú lett. De legalább már érted, hogy miért nem részletezem, amikor beírom egy fórumba, hogy a Garmin szar.
Pedig nem lenne az. Nem is kellene sok hozzá, hogy jó legyen. Egy kis odafigyelés. Hogy érezzék azt, mi kell az ügyfeleiknek. Lehetne figyelni a piacot, mások miket csinálnak. És megvalósítani a jól bevált funkciókat.
Na meg kellene egy kevésbé beleszarós szoftverfejlesztő gárda. Mert a mostani az tragédia.
Recent Comments