Month: January 2018

Akit azzal bíztak meg, hogy szórakoztasson, ebben az évben nagyon komolyan veszi magát. Ahogy gyerekkorunkban mondták, minden napra egy mese. (Remélem, nem.)

Van nekem egy kipurcant laptopom. Az lcd panelje ment tönkre, ami nagy baj, ha laptopként akarom használni, de egyáltalán nem gond, ha desktop gép lesz belőle. (Core-i7, 8 GB RAM, 120-as ssd, 1 TB-s hdd, jó lesz ez még.) Azt találtam ki, hogy teszek rá egy Windows 2016 szervert, aztán majd rdp-n tekergetem. Soha nem árt, ha van egy ütni-vágnivaló szerver a házban.
Ne kérdezd meg, hogyan raktam fel az oprendszert úgy, hogy csak nagyjából a képernyő felét láttam. Jó a fantáziám. Még engedélyeztem az rdp-t, beállítottam az energianemspórolást, aztán lecsuktam a fedelet. Rákapcsolódtam a laptopomról. Remek. Működött.
Felvittem a végleges helyére, a hálószobánkból leválasztott dolgozószobába. Rádugtam a hálózatra. Visszasétáltam a nappaliba. Rdp. Nem működött. Izé. Vissza a dolgozószobába. Ott van a videóvágó állomás is. Bekapcsoltam. Rdp. Elértem a szervert. Ez most mi?

Lementem a nappaliba és beültem a gondolkodósarokba. Mi változott? Szinte semmi. A laptopom ugyanarra az AP-re csatlakozott, a szerver másik switch-re került ugyan, de ez soha nem szokott problémát okozni. (GB-s tp-link switcheink vannak, eddig egyszer volt csak velük probléma, amikor nem jó helyre dugtam az uplink kábelt. Azóta semmi.) Nézegettem. Az rdp kommunikáció beindult, a jelszókérés is megtörtént, de aztán a security chanel kiépítése internal error-ral elhalt. Kínomban rákapcsolódtam egy másik AP-re a laptoppal – és megjavult a kapcsolat.

Még egy kis topológia. A nappaliban van egy kétnormás dlink AP (2,4/5 GHz, ezek két AP-nek látszanak), és pont ugyanilyen van a padláson is. A tetőtéri hálószobákban meg van még két öreg tplink AP. (Csak egészség legyen, meg wifi.) Ez összesen hat. (Na jó, a T routeren is van még egy, de az a guest wifi, jelen esetben nem játszik.)
Végigpróbáltam a nappaliból mindegyiket. Mindegyikről ment az rdp elérés. Pedig elég kacifántos útvonalak vannak a házban, időnként akár 3-4 switch-csel is. Csak arról az AP-ról nem ment, melyen először kapcsolódtam rá a szerverre.
Tovább is van, mondjam még? A nappaliban a dlink 5 GHz-es AP-jére csatlakozom. Erről nem ment. Ugyanezen készülék 2,4 GHz-es AP-jéről viszont igen. A padláson lévő, pontosan ugyanilyen kétnormás készülék mindkét AP-jéről ment.

Szemrehányóan néztem. Felfelé. Most szopatsz?

Kikapcsoltam a laptopot. Kikapcsoltam a szervert. Kikapcsoltam a zűrös AP-t. Kikapcsoltam a két gép közötti összes switchet. Újraindítottam mindent. Mindkét gépen kiürítettem a dns és arp cache-eket. Újabb próba. Megint nem ment. Az internet persze hasított a rossz AP-ről is.
Ekkor ért haza Nej. Éppen a plafont néztem és a fogaimat csikorgattam.
– Mit csinálsz?
– Nem látod? Dolgozom.

Lejött egy óra múlva is. Ekkor 9gag-et nézegettem.

– És most mit csinálsz?
– Még mindig dolgozom.

Azt hitte, hülyéskedem. Pedig nem. Kilogikáztam, hogy nem lehet más, mint hogy valahol valami cache kurvaanyja beragadt, fogalmam sincs, hogy mi és hol, mert ismereteim szerint más már nem lehetett, meg egyébként is, az érintett hálózatot újraindítottam, de úgy látszik, hogy valami, aminek nem lett volna szabad ott lennie sem, beragadt valahol, ahol semmi dolga nem volt. Márpedig ha így van, akkor összeszorított fogakkal, de türelmesen várni kell.

Este nyolc körül mentem fel az emeletre Nejhez.
– Igen! – csaptam a levegőbe.
– Mit igen?
– Megoldottam! Most láthattad, hogyan dolgozik egy profi solver!
– Nem is csináltál semmit.
– Pont ez hozta a megoldást!
– És még azt hittem, hogy nekem van hülye szakmám.

Aztán ennyi. Egy újabb nehéz napon túl. Úgy, hogy gyakorlatilag el lett fecsérelve valami megmagyarázhatatlan baromságra. Eddig jól alakul az év.

Igazából nem egy nagy dolog, de az új év már rögtön az első munkanapon bejelentkezett: hahó, haver, én is itt vagyok!

Van itthon ez a játszóterem, egy szedett-vedett hyper-v cluster, kifejezetten laborkörnyezetek futtatására. Egy kicsit elhanyagoltam, már hónapok óta nem nyúltam hozzá és mivel hamarosan szükségem lesz rá, kezelésbe vettem. Rengeteg Windows update, host és guest szinten. Rögtön az első kérte is a szerver újraindítását. Megtörtént. Aztán a szerver cseszett megjönni rdp-n. Január másodika van, ilyenkor még bővében vagyok a türelemnek, vártam. Végül kénytelen voltam beletörődni: ez a szerver meghalt. Nézzük, mit mutat a konzol.
Ehhez persze emlékeznem kellett volna, hogyan működik az Aten switch és mi a kiosztása. Annyiszor megfogadtam már, hogy kiírom egy cetlire, de valahogy mindig elmaradt. (Most pótoltam.)

Valamikor tudtam, hiszen össze is kellett valahogy ezt rakni, de már egy éve nem kellett lokálban hozzányúlnom. Ilyenkor valahol azért megértem a nanoszervert. Bár egy világ dőlt össze bennem, amikor megtudtam, hogy annak is van valami faék egyszerűségű konzolja.

Na mindegy, kinlódtam, kinlódtam, aztán feladtam. Hátul átdugdostam a szervert direktbe, így már lett kép meg billentyűzet.
Nos… egy kicsit, na jó, nem kicsit káromkodtam. Valamelyik patch átnevezte a hálókártyát, network3-ra. Az operációs rendszer emiatt új hálózati eszköznek észlelte és rákérdezett, hogy szeretném-e, hogy ezt a kártyát lássák a hálózatról? És amíg a válaszra várt, addig nyilván nem lehetett látni, hiába maradtak meg az IPv4 beállításai. Kellemetlen? Ja. Különösen, ha azt is hozzáteszem, hogy ez a szerver az iscsi target, azaz ezen van az összes virtuális gép virtuális diszkje. Úgy szétesett a cluster, hogy öröm volt utána visszafoltozgatni.

Tudom, pontosan tudom, mi az a HA. Ez van. Ez egy ilyen gagyi laborkörnyezet. Azt hiszem, kénytelen leszek legalább valami dedikált iscsi lan-t mellé rakni.

De azért látod a mintát, ugye? Először csak a patkószeg (NIC name) veszett el, de végül maga a csata is.
Köszi, 2018.