Farkasgyepű – Porva
2017.11.27; hétfő
Amikor azt mondja a meteorológia, hogy két gyönyörú, napsütéses nap lesz, utána pedig leszakad a hó? Hát persze, két nap a hegyekben, aztán az első hó Veszprémben… mi lehet ennél nagyszerűbb?
Gyerünk.
Hajnalban felszálltam a veszprémi buszra, reggel átszálltam Veszprémben a farkasgyepűi buszra, tízkor már az erdőt jártam.
Két szarvasbika futott át előttem az ösvényen. Sziasztok, megjöttem.
Habár az elején egy kicsit fáztam, de tény, hogy a kaptatók öltöztetnek. Egy idő után már azt is elfelejtettem, hogy nem hoztam kesztyűt.
Hamar Németbányán voltam. Nagy levegő. Itt jött az első nagy kaptató. Magunk között szólva, már hiányzott. Olyan régen nem kaptattam már fel sehová.
Tekeregtem az erdőben. Egy pillanatra feltűnt a Köris-hegy, de már nem paráztam be tőle: tudtam, hogy derékmagasságban fogok elmenni mellette.
Hamarosan megérkeztem Bakonybélbe. Ahol mindösszesen egy kocsma volt csak nyitva. Borzasztóan rossz csapolt sörrel. Kifejezetten szomjas voltam, de így is majdnem otthagytam.
Kicsit savanyú szájízzel jöttem ki. Ez volt az utolsó tankolóhely, innentől már csak teperés lesz. Nem is kicsi. Már maga a falu vége is meredek, de utána az ösvény, na az kaptat föl rendesen. (200 méter szint.)
Nem, ne is keresd, a fénykép nem adja vissza a tényleges meredekséget. Valójában olyan tüdőkiköpő. És amikor felértem, akkor sem örülhettem túlzottan.
Beértem Porva vonzáskörzetébe. Mely egyértelműen a sárról szólt. Utálom. Van egy ütemterved: meg akarsz érkezni még világosban, azaz tartanod kell egy tempót. A távolságot, a meredekségeket tudod, szóval mehetnél, de ekkor jön a sár. Akkora dagonyák vannak, hogy percekig kinlódsz, hogyan tudnál átjutni rajtuk. Egy idő után már nem fog zavarni, hogy kilós sárkoloncok lógnak a bakancsodról. Csak az a lényeg, hogy ne süllyedjél bele térdig.
Tényleg undorító. És Porva környékén még az erdei munkagépek is rásegítenek. Amikor egy farakodó gép végigmegy a földúton, a járható útból is sártengert dagaszt.
Hoppá, szarvasbőgés. Melyről közelebb érve kiderült, hogy motorosfűrész.
Viszont nem sokkal később átfutott az ösvényen négy szarvas. Integettem nekik.
Rájöttem egy alapigazságra: vagy sár van, vagy emelkedő.
De még így is jól haladtam. Porva felett kijutottam egy aszfaltozott útra, találtam egy kirándulóhelyet is, leültem, bontottam egy sört, jól esett hozzá a szivar is (ugye, az a jó hegyi levegő), majd optimistán felhívtam a szállásadót, hogy egy óra múlva ott leszek.
Nem lettem ott.
Az a kis lófütyi bekötőút, amelyre emlékeztem, több volt három kilométernél, de ami még rosszabbul esett, tele volt sárdagonyákkal. Elég komolyan megizzasztottak, amíg a méltóságom megőrzése mellett áthámoztam magam rajtuk. Porvára pont úgy érkeztem meg, hogy éppen felkapcsolták a világítást. A faluba már a lámpák vezettek be. Egy perccel sem érkezhettem volna később.
Szerencsére a szállásadót nem zavarta a negyedórás késés, papíroztunk, közben észrevettem a raktárban némi sört, gyorsan vettem is kettőt, hawai. Az egész épületben egyedül voltam. Ki is használtam: gyors vetkőzés, zuhanyzás, utána gatya/póló, vacsora sörökkel, majd szivar az előtérben. Kircsi. Eltekintve attól az apróságtól, hogy mind a vacsorám, mind az egész napi étkezésem mindenféle magokból állt.
Valahol azért logikus. Ha nem akarsz nehéz cuccokat cipelni, de kalóriára azért szükséged van, akkor maradnak a magvak: mogyoró, mandula, kesudió.
24 kilométer, 450 méter szint, egy tízkilós zsákkal. Az megvan, amikor leülsz vacsorázni és amikor félóra múlva felállnál egy újabb sörért, képtelen vagy rá, mert minden porcikád fáj, de annyira, hogy még a nagyon fontos sört is veszni hagyod?
Na ekkor jelzett be a Garmin órám, hogy túl régóta ülök, ideje lenne sétálnom egy kicsit. Anyád.
Arany éjszakám volt. Nem tudtam mit csinálni, így korán feküdtem, jó meleg volt, az ágy is kényelmes, végül tíz órát aludtam. Már nagyon hiányzott.
Recent Comments